2022. július – ukrán kémek észreveszik, hogy orosz konvojok készülődnek az átkelésre egy stratégiailag fontos hídon a Dnyeper folyó felett. A kémek értesítik a brit titkosszolgálatot, az MI6-et. Brit és amerikai hírszerzők valós idejű műholdfelvételek segítségével gyorsan megerősítik az ukránok értesülését, ezt követően az ukrán hadsereg rakétákkal megsemmisíti a konvojokat.
Mint a filmekben
A fenti történet akár egy James Bond filmből is származhatna. A sztori azonban nem fikció, hanem valóság, amelyről a New York Times terjedelmes tényfeltáró cikke lebbentette fel a fátylat.
Az természetesen eddig sem volt titok, hogy a nyugati országok – élükön az Egyesült Államokkal – óriási mennyiségű fegyverrel és lőszerrel támogatják Ukrajnát. Az is köztudott, hogy folyamatos kiképzésekkel segítik az ukrán hadsereget.
Azt is sejteni lehetett, hogy ukrán oldalon harcol egy, feltehetően önkéntes alapon verbuválódó nemzetközi légió is.
Rácz András Oroszország-szakértő lapcsoportunk rendezvényén, a Klasszis Klubban tavaly azt mondta, hogy több mint 20 ezer fős „proxy, de nem reguláris” haderőről van szó, amiről kevés információ szivárgott ki.
Bennfentes információkon alapuló sajtójelentésekből pedig arról is értesültünk, hogy az amerikai hadsereg segít meghatározni az ukrán haderőnek az orosz célpontok koordinátáit – azaz Ukrajna számos esetben valós idejű nyugati segítséggel indítja meg támadásait.
A CIA aktív Ukrajnában
Az amerikai lap mostani tényfeltáró cikkéből kiderül: az elmúlt egy évtizedben nagyon szoros kapcsolat épült ki az ukrán titkosszolgálatok és az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és így részben az MI6 között, jelenleg is vannak CIA-tisztek Ukrajnában, az amerikai hírszerzés hathatós támogatásával kémközpontok működnek az orosz-ukrán határ mentén.
Ez a kapcsolat nem a mostani háború szüleménye, gyökerei 2014-re nyúlnak vissza. Eleinte kölcsönös bizalmatlanság jellemezte, majd három különböző amerikai elnök alatt egyre szorosabb együttműködéssé fejlődött.
A CIA és más amerikai ügynökségek információkat adnak az ukrán félnek a rakétatámadások célpontjairól, nyomon követik az orosz csapatmozgásokat és segítik az ukrán kémhálózatokat, ami kulcsfontosságú az ukrán védekezésben.
Az együttműködésnek persze Washington is hasznát veszi: Ukrajna – amelynek titkosszolgálatait korábban orosz befolyás alatt állónak tartották – mostanra az egyik legfontosabb hírszerzési partnerük lett a Kreml elleni küzdelemben.
A lap ezt abból a több mint 200 interjúból tudta meg, amit Ukrajnában, az Egyesült Államokban és Európában készített korábbi és jelenlegi tisztviselőkkel. Sokan közülük – a téma érzékenysége miatt – csak névtelenül voltak hajlandóak beszélni.
Kémközpont az erdő mélyén
De nézzük a részleteket! Ami a kémközpontokat illeti, a New York Times szerint a CIA támogatásával egy egész kémközpont-hálózat épült ki az elmúlt nyolc évben, amelynek része 12 bázis az ukrán-orosz határ mentén.
A lap újságírója járt is az egyik ilyen központban, amely egy sűrű erdőben fekszik, egy elhagyatottnak tűnő, romos katonai bázis alatt. A felszínről egy „diszkrét átjáró” vezet el a föld alatti bunkerba, ahol ukrán katonák „bemérik” az orosz kémműholdakat és lehallgatják az orosz parancsnokok beszélgetéseit.
Az egyik képernyőn egy vörös vonal mutatja egy támadó drón útvonalát, ahogy Közép-Ukrajnából indulva átrepül az orosz védelmi vonalakon, és közelít célpontja, az oroszországi Rosztov városa felé.
A bunkert az orosz invázió utáni hónapokban építették, és az ukrán hadsereg egyik „titkos agyközpontjának” számít. Ráadásul szinte teljes egészében a CIA finanszírozta és részben az is szerelte fel.
2016-tól kezdődően az amerikai hírszerzés képezte ki a „2245-ös Egység” névre hallgató ukrán elitalakulatot és segített kiképezni ukrán kémek új generációját is, akik Oroszországban, Európában, Kubában és minden olyan országban működtek (és feltehetően működnek), ahol érdemi orosz jelenlét tapasztalható.
Az ukrán-amerikai kapcsolat olyan szoros, hogy a CIA tisztjei még akkor is Ukrajnában maradtak – egy, az ország nyugati felében lévő, távoli helyen –, amikor a Biden-adminisztráció (a háború kitörését megelőző hetekben) evakuálta az amerikai tisztviselőket és személyzetet.
Ezek a tisztek az orosz invázió idején kulcsfontosságú információkat közvetítettek (és feltehetően közvetítenek ma is) az ukrán partnereknek például arról, hogy hol tervez légicsapásokat Oroszország és milyen fegyverrendszereket kíván használni.
„Nélkülük semmiképp sem lennénk képesek visszaverni vagy legyőzni az oroszokat” – mondta Ivan Bakanov, Ukrajna hazai hírszerző ügynökségének (S.B.U.) akkori vezetője az amerikai lapnak.
Sokat elmond a kapcsolat fontosságáról, hogy William J. Burns, a CIA igazgatója összesen 10 alkalommal látogatott el Ukrajnába az invázió kezdete óta – az utolsó, titkos vizitre múlt csütörtökön került sor.
A kémekben bíznak
Az ukrán-amerikai hírszerzési összefogás sikeressége most minden korábbinál fontosabb, hiszen Oroszország az elmúlt hónapokban offenzívába lendült át – a közelmúltban bevette a kelet-ukrajnai Avgyijivkát –, az ukrán hadsereg pedig emberhiánnyal küzd a fronton.
Emiatt az eddiginél is nagyobb szerepet kaphatnak az Oroszországon belül elkövetett szabotázsakciók (például az infrastruktúra elleni támadások), valamint a nagyhatótávolságú rakétákkal végrehajtott támadások. Mindehhez pedig olyan kémekre van szükség, akik messze az ellenséges vonalak mögött képesek dolgozni.
(Folytatjuk.)
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
Az elárasztott parajdi sóbányát már nem lehet megmenteni, de a térségben újabb sóbányákat és sóba vájt turisztikai létesítményeket lehet kialakítani. 
