„Hol tart most az orosz-ukrán háború?” – ez volt a kiinduló kérdése lapcsoportunk rendezvénye, a Klasszis Klub Live külpolitikai szekciójának, amelynek vendégei Bendarzsevszkij Anton posztszovjet térségi szakértő, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója, Káncz Csaba nemzetközi politikai szakértő, lapunk állandó szerzője, Rácz András történész, Oroszország-szakértő, valamint Vörös Szabolcs, a Válasz Online ukrán frontot is megjárt külpolitikai újságírója voltak.
Készül az ellentámadás, Bahmut iszonyat
Jelenleg egy helyben állnak a frontok, ami részben az időjárásnak is köszönhető, kezdte Rácz András a helyzetértékelést. Úgy véli, hogy Ukrajna tartja magát, és készül az ellentámadásra.
Bendarzsevszkij Anton szerint az ellenoffenzíva május végére, június elejére várható.
„Ukrajna ki akarja fárasztani az orosz erőket, a reguláris orosz erőket is. A következő hetekben pedig nyugati hadi eszközök, például német Leopard-harckocsik is érkezhetnek, és beérik a nyugati kiképzés”, vélekedett.
Emlékeztetett: az orosz hadsereg az idén nem nyitott új frontot, hanem a már meglévőkön növelte a katonák számát, rakétatámadásaik intenzitása pedig csökkenni látszik.
Vörös Szabolcs kiemelte, hogy az ukrán narratíva szerint ez a háború 2014, a Krím orosz megszállásának éve óta tart. Helyszíni tapasztalatai szerint üzemanyagot mindenhol kapni, és az ellátás is mindenhol megoldott.
„A mindennapi életben nem látni nagy változásokat a légiriadókat és a kijárási tilalmat, valamint a közvetlen frontvonalakat leszámítva. Az élet élhető, Lvivben például rezesbanda játszott egy kocsmában” – jegyezte meg.
Kelet-Ukrajnában ugyanakkor teljesen más a helyzet, a gócpontokon ágyúzajban kell aludni, Bahmut pedig „tényleg iszonyat.”
Káncz Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy mindkét nemzet számára nemzeti tragédia bontakozott ki, és milliók menekültek el mindkét országból.
Elhúzódó háború, ledarált haderő
Azzal kapcsolatban, hogy miként lehet vége a háborúnak, és van-e most realitása a tűzszünetnek, egységes álláspont bontakozott ki: a harcok beszüntetésére a közeljövőben nincs esély.
„Amit ma a magyar kormány kommunikál, hogy most hagyjuk abba, azt jelentené, hogy Ukrajna ötöde orosz megszállás alatt marad. Ezt semelyik ukrán politikus nem vállalhatja” – vélekedett Vörös Szabolcs.
Szerinte az ukránok túlnyomó többsége hisz abban, hogy mindent vissza tudnak foglalni, a Krímet is beszámítva. Addig biztos nem lesz megállás, amíg a déli területeket vissza nem veszik, „a nagy kérdés, hogy Donbásszal és a Krímmel mi lesz”.
Rácz András szintén azt mondta, hogy a békeszerződés nem reális – „amíg Putyin van, Oroszország nem mond le a Krímről”. A békéhez a fegyverszüneten keresztül vezet az út, ez pedig a tavaszi ukrán ellentámadás sikerétől függ leginkább. Ha az sikeres lesz, akkor ősz környékén tárgyalásokat lehet kezdeni.
Úgy véli, hogy az orosz hadsereg ősz környékére kifogyhat a haditechnikából – a mintegy 3000 harckocsiból minimum 2000 például már megsemmisült. Katonából ugyanakkor lesz elég, a társadalom alsó 20 százalékát ugyanis mobilizálni tudják.
Ukrajna nyugati támogatásával kapcsolatban kifejtette: az amerikai katonai támogatás mértéke 85 milliárd dollár volt az elmúlt bő egy évben, ami a védelmi költségvetés tizede.
„Cserébe másfél évtizedre ledarálták az orosz hagyományos haderőt” – fogalmazott.
Bendarzsevszkij Anton úgy véli, hogy Oroszország hamarosan újabb 3-400 ezer embert mobilizálhat. „Putyin hosszútávú, évekig tartó háborúra készül, ezt az üzenetet halljuk az orosz állami médiában. A háborús helyzet ugyanis lehetőséget jelent a cenzúrára és a társadalom kordában tartására” – mondta.
Az idő ugyanakkor inkább Ukrajnának dolgozik, mert Oroszország előbb-utóbb kifogy a fegyverekből, Kijev pedig a Nyugattól megkapja a szükséges fegyvereket és a kiképzést, fűzte hozzá.
Káncz Csaba szintén úgy vélekedett, hogy a Kreml a katonai és a politikai feszültség fenntartásában érdekelt.
Szerinte ugyanakkor aggasztó az az ukrán álláspont, miszerint a nyugati támogatás végtelen ideig tart, valamint az, hogy Kijev már nem csak teljes területi integritást akar (beleértve a Krímet), hanem azonnali EU- és NATO-csatlakozást, valamint rezsimváltást Moszkvában.
Nagyon fontosnak nevezte az amerikai elnökválasztások közeledtét: a republikánus elnökjelöltek ugyanis véget vetnének Ukrajna támogatásának, és ez alól Joe Biden amerikai elnök sem tudja majd kivonni magát. „Ez az árny egyre növekedni fog.”
Proxy háború, rejtélyes légió
Azzal kapcsolatban, hogy ki háborúzik kivel Ukrajnában, Rácz András kiemelte: „nyíltan, reguláris haderővel Oroszország és Ukrajna harcol.”
Igaz, a belorusz haderő „szélesebb spektrumban” támogatja az orosz haderőt, mint a NATO Kijevet – például belorusz területről is lövik az oroszok Ukrajnát –, ukrán oldalon pedig egy több mint 20 ezer fős nemzetközi légió is harcol.
Kevés információ van róluk, de a szeptemberi harkivi ellentámadásnál meglepően összeszokottan viselkedtek. „Ez valami proxy, de nem reguláris haderő”, fogalmazott.
Kína szerepével kapcsolatban nagyjából egyetértés volt arról, hogy Peking nyíltan nem fog fegyvereket szállítani Oroszországnak, mivel ez komoly gazdasági szankciókkal járna a Nyugat részéről. A szürkezónában – például drónokkal – ugyanakkor komolyan támogatja és támogatni is fogja Moszkvát, mivel nem érdeke az oroszok veresége.
És mi lesz velünk?
Arról a kérdésről, hogy hova vezethet Magyarország különutas háborús politikája, nem volt teljesen egységes álláspont a résztvevők között.
„Az EU mostanra jutott el addig, hogy nem ad uniós pénzt Magyarországnak, ha a magyar rendszer nem tesz kompromisszumokat a rendszer alapvető elemeit tekintve. Ami pedig a NATO-t illeti, ha egy kisebb ország elkezdi veszélyeztetni a szervezet működését, akkor az ezt nem fogja hagyni, hanem erőt alkalmaz – például a magyar blokkolás ellenére is összehívta a NATO-Ukrajna tanácsot” – vélekedett Rácz András.
Hozzátette: ez a helyzet sem az EU-ban, sem a NATO-ban nem fenntartható, ezért a magyar kormánynak irányt kellene váltania, „ha ehhez külügyminiszter-csere kell, akkor azzal.”
Szerinte minisztériumon belül és kívül is van olyan ember, aki ezt a fordulatot véghez tudná vinni – ez azért is fontos lenne, mert jövő ősszel Magyarország lesz az EU soros elnöke.
Mindezzel kapcsolatban Káncz Csaba azt mondta: „a rezsim érdeke és a magyar nemzeti érdek évek óta divergál”, és le lehet cserélni ugyan a külügyminisztert, de „az intézmény diplomáciai oldalról már halott”.
Vörös Szabolcs azt emelte ki, hogy már a lengyel-magyar barátság is megbomlott, és miközben kormány „a kárpátaljai magyarságot tolja maga előtt”, háborús politikája hosszútávon pont nem őket szolgálja. „Az ő sorsukért külön aggódom a háború végeztével.”
Nem jó, ha beemeljük a belpolitikát a háborúval kapcsolatos narratívákba, és a magyar kormány esetében is szét kell választani a kommunikációt és a cselekvést, vélekedett Bendarzsevszkij Anton.
Az összes uniós szankciót megszavazta a kormány, a fegyverszállításokon kívül minden segítséget megad Ukrajnának, például üzemanyagot szállít és menekülteket fogad be, a NATO pedig tudja, hogy a svéd és a finn csatlakozást is meg fogja szavazni, jelentette ki.
„A látszat ugyanakkor az, hogy elszigetelődik az ország, és nem tudom, hogyan lehet ezt a pályát megfordítani” – jegyezte meg végül Vörös Szabolcs ezzel kapcsolatban.
A Klasszis Klub többi eseménye itt érhető el.
A KELER rántotta le. 
