Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy új korszak kezdődött Európában tavaly február 24-én, amikor Oroszország átfogó katonai támadást indított egy szuverén ország, Ukrajna ellen.
Moszkva ezzel az egyik legsúlyosabb, ha nem a legsúlyosabb biztonsági válságot idézte elő Európában a második világháború óta.
A Kreml önvédelemre hivatkozva, gyakorlatilag Ukrajna nyugati orientálódása miatt indította el „speciális hadműveletét”, és gyors győzelmet remélt. Ez azonban elmaradt, az ukrán kormányt nem sikerült megdönteni, a NATO-tagállamok által jelentősen megtámogatott ukrán hadsereg ütőképesnek bizonyult, ősszel pedig még ellenoffenzívára is képes volt.
Igaz, az orosz hadsereg még így is jelentős területeket foglalt el és tart jelenleg is megszállva Dél- és Kelet-Ukrajnában, egyúttal megteremtette a szárazföldi összeköttetést a 2014-ben annektált Krím-félsziget és Oroszország között.
A tervezett villámháborúból elhúzódó, véres háború lett, amelyben egyik fél sem tud a másik fölé kerekedni, és amelynek egyelőre nem látni a végét. Jelenleg főleg a Donecki-területen fekvő Bahmut városánál folynak súlyos harcok.
De mennyi mindent vesztett a két ország a háború kezdete, 2022. február 24-e óta? És mi a helyzet Európával?
Emberveszteségek
Pontos számokat nehéz mondani, mivel Moszkva és Kijev is csak ritkán közöl adatokat a katonai veszteségekről. Ráadásul azok nem feltétlenül megbízhatók, hiszen nyilván egyik fél sem árulja el vesztesége valódi mértékét. A civil áldozatokról ugyan rendszeresen vannak adatok, de a valós számok ez esetben is jóval magasabbak lehetnek.
Ami a konkrétumokat illeti, eddig legkevesebb 8 ezer civil vesztette életét és több mint 13 ezer civil sebesült meg a háborúban, közölte a héten az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Volker Türk. A halálos áldozatok mintegy 40 százaléka nő. Legkevesebb 487 gyerek halt meg, és 954 sérült meg.
A Krím-félszigeten és Szevasztopolban hatan, orosz területeken pedig minimum 30-an vesztették életüket a háború következtében.
Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatala, amely 2014 óta végez helyszíni vizsgálatokat Ukrajnában, szintén kiemeli, hogy az áldozatok valós száma valószínűleg „lényegesen magasabb”, mivel a fenti számok csupán a hivatalosan megerősített haláleseteket tartalmazzák.
Az áldozatok 90 százaléka tüzérségi fegyverek, cirkáló és ballisztikus rakéták nagy térségekre kiterjedő támadásai, valamint légicsapások során halt meg.
„És ez csak a jéghegy csúcsa. A civil áldozatok nagysága tűrhetetlen. A hideg téli hónapok alatti áram- és vízhiány miatt pedig csaknem 18 millió embernek van óriási szüksége humanitárius segítségre, és mintegy 14 millió ember hagyta el otthonát” – mondta Volker Türk.
Beszélt arról is, hogy a háború a fiatalokat és az időseket is sújtja: előbbiek oktatását sok esetben meg kellett szakítani, az idősek pedig nem képesek eljutni az óvóhelyekre, vagy hosszabb időt kell pincékben, egészségtelen körülmények között tölteniük. A harcok sújtotta térségekben maradt emberek többsége idős.
A helyzetet súlyosbítja, hogy helyszíni beszámolók és vizsgálatok szerint az orosz hadsereg számos alkalommal brutális eszközökkel lépett fel a lakosság ellen, egy szeptember végi ENSZ-vizsgálat már megállapította háborús bűncselekmények elkövetését – a legsúlyosabb példa a bucsai mészárlás. A Kreml tagadja a felelősségét.
Persze ez a történet sem teljesen fekete-fehér: egy másik ENSZ-jelentés szerint mindkét fél kínzott hadifoglyokat, az Amnesty International emberjogi szervezet pedig helyszíni vizsgálatában azt állapította meg, hogy az ukrán hadsereg lakóövezetekben, iskolákban és kórházakban is létesített katonai bázisokat, és lakott területekről is indított támadásokat.
Ami a katonai veszteségeket illeti, Moszkva utoljára tavaly szeptemberben közölt hivatalos adatot: aszerint 5937 katonájuk esett el a harcokban. Év eleji nyugati becslések szerint ugyanakkor a veszteségek valós száma – beleértve a halottakat és a sebesülteket – már közelít a 200 ezerhez. A brit katonai hírszerzés múlt heti jelentése hasonló, 175-200 ezres adatot említ, ezen belül 40-60 ezer lehet a halálos áldozatok száma.
Ukrán oldalon 10-13 ezer katona eshetett el december eleji hivatalos közlések szerint. Friss nyugati becslések ugyanakkor az ukránok veszteségeit is jóval nagyobbra teszik ennél: eddig mintegy 100 ezer ukrán katona halt vagy sebesült meg a harcokban.
Az emberi veszteségeket hosszan lehetne sorolni – hogy még egyet említsünk: a háború alighanem hosszú évekre, évtizedekre megmérgezi az ukrán és az orosz nép viszonyát, és így jelentősen megnehezíti a jövőbeni békés egymás mellett élést.
Anyagi veszteségek
A nem emberéletben keletkezett károkat talán még nehezebb számszerűsíteni, hiszen nem csak az infrastruktúra vagy éppen köz- és lakóépületek károsodtak súlyosan, hanem a gazdaság működését is jelentősen hátráltatják a harcok.
Év eleji hivatalos ukrán felmérések szerint a teljes infrastruktúrát ért kár mintegy 138 milliárd dollárra rúg. Ezen belül az épületeknél 54, az infrastruktúránál 36, az iparban és cégek vagyontárgyait tekintve 13 milliárd dolláros kárt állapítottak meg.
A nemzetgazdaságot összességében több mint 700 milliárd dollár kár érte Denisz Smihal ukrán miniszterelnök január eleji közlése szerint.
Az ukrán GDP 30 százalékkal zuhant tavaly, és csak idén mintegy 38 milliárd dollárra lenne szükség a költségvetési hiány betömésére. „Szükségünk van ezekre az alapokra a legfontosabb kiadások: a fizetések, a nyugdíjak, az oktatás és az egészségügy fedezésére” – mondta a kormányfő múlt héten, további nemzetközi segítség szükségére utalva.
Oroszországnak nyilván háborús jóvátételt kell majd fizetnie – Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke például jelezte, hogy az orosz jegybank EU-n belüli befagyasztott vagyonát is felhasználhatják Ukrajna újjáépítésére.
Oroszország annyival szerencsésebb helyzetben van, hogy a háború – egyes dróncsapásoktól eltekintve – nem a saját területén zajlik.
A nemzetközi szankciók nyilván károsítják az orosz gazdaságot, de a GDP-je még így is nagyságrendekkel kisebb mértékben csökkent tavaly (2,1 százalékkal), mint Ukrajnáé.
A biztonságérzet megrendülése
Bár a háború és a szankciók gazdasági hatásait Európa és ezen belül Magyarország is megérzi, legalább ennyire súlyos (ha nem súlyosabb) az a kár, amely a biztonságérzetünket érte.
Sokunk számára, akik a II. világháborút csak a történelemkönyvekből ismerjük, elképzelhetetlennek tűnt, hogy a 21. században ilyen súlyos és hosszan tartó fegyveres konfliktus törjön ki Európában – az orosz támadás híre nem csak az átlagembereket és az elemzőket, hanem még az általában igencsak előrelátó befektetőket is meglepte vagy egyenesen sokkolta. Biztonságérzetünk nem tűnt el ugyan, de megrendült.
Az orosz agresszió miatt a NATO-tagállamok, köztük Magyarország is jelentősen növelik védelmi kiadásaikat, a szövetség pedig érezhetően megerősíti jelenlétét térségünkben.
Hirtelen ismét egy hidegháborúba csöppentünk, amely bizonyos szempontból fenyegetőbb, mint a II. világháború utáni szembenállás – számos NATO-tagállam ugyanis a fegyverszállítások révén közvetve gyakorlatilag részese a konfliktusnak.
Ami a jövőt illeti, Ukrajna sorsa bizonytalan, de a háború eddigi menete alapján úgy tűnik, hogy elsöprő győzelem egyik oldalon sem várható. "Egyik fél sem tud teljesen győzni", fogalmazott Emmanuel Macron francia elnök a közelmúltban. Ez pedig azt is jelenti, hogy Kijev és Moszkva részéről is kompromisszumra lesz szükség a háború befejezéséhez – minél előbb felismerik ezt, annál hamarabb véget érhet a vérontás.
Ami Európát illeti, nyugati vezetők számos alkalommal hangsúlyozták, hogy a közvetlen NATO-Oroszország háborút mindenáron el kell kerülni. Saját érdekünkben is reméljük, hogy ez valóban sikerülni fog.
Végezetül a döntéshozók figyelmébe ajánljuk az alábbi, Albert Einsteinnek tulajdonított mondást: „Nem tudom, hogy a harmadik világháborúban milyen fegyvereket használnak majd, de a negyediket botokkal és kövekkel fogják megvívni.”
Kilenc év után ismét. 
