Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezetője szerint nem az a fő kérdés, hogy a kiugró vagyonnal rendelkezőknek nagyobb szerepet kell-e vállalniuk a közteherviselésben, hanem az, hogy ezt milyen módon lehet megvalósítani.
„Egy rosszul célzott vagyonadó nem feltétlenül a legnagyobb vagyonokat éri el, hanem azokat, akiknek a vagyona látható, Magyarországon található, működik, és hosszú évek során már több formában adózott” – fogalmazott.
A Blochamps korábbi becslései szerint az 1 milliárd forintos küszöb – még az elsődleges lakóingatlan figyelmen kívül hagyása mellett is – több tízezer magyar háztartást érinthetne. Ezzel szemben a 10 milliárd forint feletti vagyon már egy jóval szűkebb, elit réteg sajátja, míg a több tíz- vagy százmilliárdos vagyonnal rendelkezők száma csupán néhány ezerre tehető.
A társaság számításai szerint a bevételi különbség ugyanakkor nem lenne arányos az adminisztratív terhek növekedésével. A pénzügyi vagyon 1 milliárd forint feletti részére kivetett 1 százalékos adó éves elméleti bevételi maximuma mintegy 170 milliárd forint lehetne. Ha ugyanezt a logikát 10 milliárd forintos küszöb mellett alkalmaznák, a bevétel becslésük szerint még mindig elérhetné a 120–130 milliárd forintot.
Fotó: DepositPhotos.com
Ez azt jelenti, hogy a magasabb küszöb csak mérsékelten csökkentené a bevételi potenciált, miközben jelentősen szűkítené az érintettek körét, csökkentené az értékbecslési vitákat, az adóhatóság terheit és a jogviták számát.
Karagich szerint éppen ezért erős érv szól a 10 milliárd forintos határ mellett. Ha néhány tízmilliárd forintnyi többletbevételért cserébe több tízezerrel több adózót kell bevonni az ellenőrzésekbe és az értékbecslési eljárásokba, könnyen előfordulhat, hogy a rendszer működtetésének költségei jelentős részben felemésztik a pluszbevételt.
Nem mindegy, mire vetítik az adót
A szakember szerint a legfontosabb kérdés nem az adókulcs mértéke, hanem az adóalap meghatározása.
Magyarországon a vállalkozói vagyon jelentős része nem készpénzben vagy könnyen mozgósítható pénzügyi eszközökben, hanem működő vállalkozásokban, cégrészesedésekben, ingatlanokban és termelőeszközökben testesül meg. Emiatt egy papíron milliárdos vagyon nem feltétlenül jelent ugyanekkora szabadon elkölthető magánvagyont.
A magyar háztartások pénzügyi vagyonának közel egyharmadát vállalati részesedések adják. Ezeknek az eszközöknek sok esetben nincs napi, objektív piaci ára, miközben értékük jelentős részét a telephelyek, gépparkok, készletek, ügyfélkapcsolatok és a tulajdonos által felhalmozott tudás adják.
„Egy családi vállalkozás lehet papíron milliárdos értékű, de ebből nem következik, hogy a tulajdonos rendelkezik is ekkora likvid vagyonnal” – hangsúlyozta Karagich.
Első generációs vagyonok
A Blochamps szerint a magyar nagyvagyonok jelentős része első generációs vagyon, amely az elmúlt két-három évtized vállalkozói felhalmozásának eredménye. Ezek a vagyonok jellemzően erősebben kötődnek vállalkozásokhoz és termelőeszközökhöz, így érzékenyebbek a gazdasági ciklusokra és a likviditási sokkokra.
Ezért a cég álláspontja szerint indokolt különbséget tenni a termelő és a passzív vagyon között. Egy vállalkozás ugyanis a társasági adón, az osztalékadón, a járulékokon és más közterheken keresztül már jelentős mértékben hozzájárul a költségvetéshez.
A Blochamps szerint szakmailag védhetőbb lenne egy olyan szabályozás, amely a termelő vállalkozói vagyont mentesíti a különteher alól, miközben a passzív vagyonfelhalmozást erősebben vonja be a közteherviselésbe.
Az ingatlanoknál is differenciálni kellene
A társaság szerint az ingatlanvagyon esetében szintén célzottabb megközelítésre lenne szükség. Kiemelt kérdés például, hogy az elsődleges lakóingatlan része legyen-e az adóalapnak.
Karagich szerint más megítélés alá kellene esnie annak, aki egyetlen lakásban él, mint annak, aki több lakóingatlannal rendelkezik befektetési céllal. A bérbeadási piac fehérítését pedig ösztönözhetné, ha a szabályozás kedvezményeket biztosítana azoknak a tulajdonosoknak, akik szabályosan bevallják és leadózzák a bérbeadásból származó jövedelmüket.
„Nem az a jó rendszer, amelyik mindent egyetlen vagyonadóval akar megoldani. A saját lakhatást védeni kell, a termelő vagyont nem szabad büntetni, a passzív és adózatlan ingatlanhasznosítást viszont célzottan lehet fehéríteni” – fogalmazott.
A nemzetközi vagyon könnyebben mozog
A Blochamps arra is felhívja a figyelmet, hogy a valóban nagy vagyonok gyakran több ország, deviza és jogi struktúra között mozognak, ezért egy rosszul kialakított vagyonadó akár az ellenkező hatást is kiválthatja.
Miközben a belföldön lévő, könnyen azonosítható vagyonok egyszerűbben adóztathatók, a legmobilabb nagyvagyonok gyorsabban tudnak alkalmazkodni az új szabályokhoz.
Karagich István szerint ezért a vagyonadó kérdését nem lehet gyors politikai döntésként kezelni. Az igazságosabb közteherviseléshez magasabb küszöbre, pontosabb célzásra, a termelő vagyon védelmére és világos ingatlanszabályokra van szükség.
„Az 1 milliárdos küszöb túl széles háló. A 10 milliárdos induló határ sokkal közelebb állna ahhoz, amit a közvélemény valódi nagyvagyonnak tekint, miközben a bevételi potenciált csak mérsékelten csökkentené. A vagyonadó akkor lehet védhető, ha valóban a kiugró, passzív vagy adózatlan vagyoni koncentrációkat célozza meg” – mondta a Blochamps Capital ügyvezetője.
A vagyonadóról is lesz szó lapcsoportunk, a Klasszis Média június 9-én tartandó Klasszis Investment and Wealth Management Summit 2026 című konferenciáján, amelyen való személyes részvételre itt jelentkezhet:
Megemelt minimálnyugdíjat tervez a szlovák kormány a 85 évnél idősebbeknek. 
