Erre kereste a választ Bod Péter Ákos laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó mfor.hu-n megjelent cikkében.
2025 szeptemberében a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete a KSH szerint 687 100 forint volt, ez 9,5 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. A nettó átlagkereset 475 100 forint, ami tíz százalékkal volt magasabb a 2024. szeptemberinél. Ami pedig a jövedelmek reálértékét illeti, különösen jó hír, hogy a bruttó kereset reálértéke 5,5 százalékkal emelkedett a tavaly szeptemberihez képest, azt beszámítva, hogy a fogyasztói áraknál a KSH az előző év azonos időszakához mérve 4,3 százalékos növekedést mutatott ki.
„Az egyéni érzékelés viszont széles körben nagyon más. A hivatalos statisztikákkal szemben lappang bizonyos gyanakvás a társadalomban”, írja a volt jegybankelnök.
Szerinte a béradatok helyes értelmezéséhez látni kell néhány részletet. Az egyik ok a pontos definíció fontossága. A kereseti adatok a „nyolcórás” állásokra vonatkoznak, és így értelemszerűen nem terjednek ki azokra, akiket hat vagy négy órában foglalkoztatnak, mint ahogy azokra sem, akiket vállalkozói szerződéssel vagy egyéb formában dolgoztatnak.
A másik sajátosság a számtani átlag, amelyet a kiugróan nagy keresetűek szűk csoportja felfelé húz. Ha a közepes helyzetben levő (medián) keresőt vesszük, nála a bruttó kereset 568 700 forint, az adózás utáni (nettó) kereset mediánértéke már 400 ezer forint alatt marad (397 400 forint) – ez már hihető adatnak számít. Egyébként 11,1 százalékkal felülmúlja a 2024-es év szeptemberi adatát, ami valóban jelentős növekedés.
A jelentős nominális növekedésnek látszania kellene a munkavállalói hangulatban, és objektív módon a fogyasztási dinamikában, hiszen a tíz százalék körüli-feletti keresetemelkedés mértéke jóval felülmúlja a pénz értékvesztését. Hogy mennyivel? A KSH a maga fogyasztói kosarán 4,3 százalékos év/év inflációt mutatott ki: abból adódik a reálkeresetek imponáló növekedése. A teljes állású keresők adózás utáni reáljövedelmére még a KSH közleményében kiemeltnél is nagyobb számot kapunk szeptemberre: az említett 11,1 százalékos növekedés és a hivatalos fogyasztóiár-index 6,5 százalékos reálnövekedést eredményez
Ugyanakkor mégsem nem nő ehhez mérhető ütemben a lakossági fogyasztás. De miért?
A teljes cikket az mfor.hu-n olvashatják.
A németek érvelése szerint win-win helyzet jöhetne létre.




