A török elnök elég érdekesen reagált a válságra, arra bíztatva honfitársait, hogy valutáikat és aranyukat váltsák lírára, de hát a rémült polgárok ilyenkor pont az ellenkezőjét teszik: mentik, ami menthető, láttak ők már hiperinflációt és nulláig eső lírát a 80-as és 90-es években. Közben még Trump is rúgott egyet a törökökön, megemelve alumíniumukra és acéljukra kivetett vámot.
|
| Euró/török líra |
A líra ma már mindenesetre a reggeli 6,4-es nyitás után 7,6 is volt az euróhoz képest, és onnan csak 7,4-ig sikerült korrigálni, erre már az összeomlás is szerény kifejezés, talán a szabadesés a megfelelő.
Európában is úrrá lett a rettegés, de leginkább a csordaszellem dominált: nem csak azokat a bankokat szórták, amelyek érintettek Törökországban és nagyot bukhatnak egy török fizetésképtelenség esetén, hanem mindent, amit értek, még az OTP-t is agyonütötték, pedig neki van ugyan mindenféle balkáni bankja, na de török szerencsére nincs. Az árfolyam egy ponton több mint 5 százalék mínuszban volt, végül 4,2 százalékos mínuszban zárt 10 240 forinton.
A többi hazai részvény meglepően jól bírta, a Mol szinte nem is esett, a Richter megúszta egy százalékkal, 5140 forinton zárt, a Telekom, horribile dictu, még emelkedett is fél százalékkal, 408 forintig. A BUX így összesen két százalékot esett, amit szinte teljesen az OTP-nek köszönhet, és ez zajlott az európai indexeknél is: a DAX is két százalékkal került lejjebb, Milánó 2,5 százalékot zuhant főleg a bankoknak köszönhetően.
Amerikában is esnek bő fél százalékot az indexek, ott is leginkább a bankok esnek, de csak olyan egy százalék körül, nekik alig érezhető a török üzletág. Az Apple és az Amazon viszont továbbra is csúcs körül, amíg ők ott tanyáznak, a bika az úr, még ha egy két elrontott gazdaságpolitikájú ország közben be is dől.
A spanyol labdarúgó-válogatottnak a világbajnokság megnyeréséért járó 50 millió dolláros fődíj körülbelül 30 százalékát adóként be kell fizetnie. 
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
