|
| (Fotó: 123rf.com) |
Persze, egy rendes családban sosem történhet ilyesmi, ugyanakkor nem a bohémabb fiatalok szüleinek megnyugvást adhat, ha tudják, mit csinál a frissen kiröppent csemete az egyetemen és a kollégiumban. Bár bízunk abban, hogy a túlköltekezés egy igazi fejlettvilág-probléma (first world problem), és a magyar fiatalság ennél egy kicsit ésszerűbben kezeli a pénzügyeit, ennek ellenére néhány jó tanács mindig jól jön, ha a bohémabb réteget kell megfékezni. Szerencsére vannak már olyan pénzügyi megoldások, amikkel nyomon követhetjük az utalt összegeket és persze azt, hogy mire is kellett olyan gyorsan az apanázs – ezekből szemezgetett a Marketwatch.
Közös bankszámla
Ugyan már léteznek kifejezetten diákszámlák, amit a gyerek maga tud kezelni, ráadásul erre különböző kedvezményeket is adnak a bankok, még mindig jó megoldás, ha a szülő számlájához rendelnek hozzá egy másik alszámlát vagy társkártyát. Így a szülő, akárcsak a saját költéseiről, a gyerekét is látja, így pontosan tudja, hogy mikor, mekkora összeg vándorolt el a számláról.
Külön segítség, ha némi plusz pénzért előfizetünk SMS vagy e-mail szolgáltatásra – ez egyébként a saját dolgunkat is megkönnyíti, pláne, ha ellopják a kártyánkat. Ez akkor is jelez, ha például a kártyahasználó túllépi a megadott limitet. A módszer különösen az amerikai szülőknek nagyon fontos: a 18-25 év közötti amerikai fiatalok többsége rendszeresen túlköltekezik, komoly adósságokat halmozva fel a saját vagy a szülei bankszámláján. Ezzel a megoldással még időben fülön lehet csípni a bohém gyereket, mielőtt elveri a családi házat is a fejünk felől.
Egyszer használatosban a jövő?
Nálunk ugyan még nem terjedt el az egyszer használatos, anonim bankkártya, a nyugati országokban és Amerikában azonban különösen népszerűek. Ezek olyan, gyakorlatilag ajándékkártya jellegű termékek, amik egy előre meghatározott, fix összeggel bírnak, és amikor az elfogy, akkor gyakorlatilag el is dobhatjuk a kártyát – nem használható tovább. Ilyen eszközökkel szintén elejét lehet venni a túlköltekezésnek.
Ülj le vele beszélni
| Az albérletet keresőknek most a rémálom időszaka jön, szeptemberig esély sem lesz ésszerű áron lakást találni. >>> |
Ha már olyan szerencsés helyzetben van a gyerek, hogy nem magának kell előteremtenie a továbbtanulásra/albérletre a pénzt, annyit talán elvárhat a szülő, hogy őszinte legyen hozzá. Fontos, hogy a költekezés szabályait még azelőtt lefektessük, hogy a gyerek egyetemre megy: érdemes összeszedni, hogy mik azok a létfontosságú dolgok, amire a fiataloknak szüksége lehet (lakbér vagy kollégiumpénz, tandíj, vizsgadíjak, kosztpénz, stb.), és hogy ezen felül mennyi zsebpénz fér bele.
Tartsuk magunkat ehhez a kerethez, adott esetben intézze a szülő maga a vizsgadíj, tandíj befizetését az egyetemi rendszereken keresztül vagy a lakbér utalását – a többi már ezen felül van. Annyi szabadságot pedig talán kaphat egy fiatal, hogy eldöntse, hogy elbulizza a heti kosztpénzt, vagy beosztja – ez is egy lépés a felnőtté válás rögös útján.
A jobboldali Svájci Néppárt kezdeményezésére. 
