Ne sírj a pénzed után: a sírból is vissza lehet hozni az áfát
Az évek óta konzekvensen alkalmazott adóhatósági gyakorlat alapján a magyar adózók nem tudják az általuk megfizetett áfát visszaszerezni több olyan esetben, amikor az adó visszatérítésével egyébként a költségvetést nem is érné kár. Ilyen esetekben, az állam gazdagodik „jogalap nélkül” az áfaszabályok túlzottan formális értelmezése miatt. Emiatt bír nagy jelentőséggel az Európai Unió Bírósága (EUB) nemrégiben hozott új rendelete, amely elrugaszkodik a formális szemlélettől és olyan esetekben is az áfa visszatérítése mellett dönt, amikor az korábban elképzelhetetlennek tűnt, ezt közölte Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje a Privátbankár.hu-val.
Tévesen felszámított áfa
Az egyik tipikus eset, amikor az eladó áfát számított fel, holott nem kellett volna neki. Ez előfordulhat például azért, mert a felek a fordított adózás helyett, tévesen, az egyenes áfázást alkalmazták. Ilyenkor a vevő szükségtelenül utalt áfát az eladónak, az eladó pedig feleslegesen fizetett áfát az adóhatóságnak. Az uniós gyakorlat szerint, ha rosszul állították ki a számlát, akkor a feleknek a számlázást a jogszabályi elvárásoknak megfelelően korrigálniuk kell.
A fenti esetben tehát az értékesítőnek az áfás számlát sztornóznia kell és fordított áfával kell az új számlát kiállítania. Ennek alapján az eladó visszaigényelheti a tartozatlanul fizetett áfát, a vevő pedig – végső esetben akár polgári peres eljárásban is – visszakövetelheti a tartozatlanul megfizetett áfát az eladótól. Előfordulhat ugyanakkor, hogy az áfát már nem tudja visszaszerezni a vevő, különösen, ha az eladó időközben megszűnt vagy felszámolták. Ilyen esetekben a vevő, a jelenlegi magyar gyakorlat szerint, nem tudja az áfát az adóhatóságtól közvetlenül visszaigényelni, ez EUB azonban lehetővé teszi ezt, amennyiben nem született költségvetési kár.
Előleg a levesbe
Előfordulhat az is, hogy a megrendelő előleget fizet, ám azzal a vállalkozó lelép: nem fizeti vissza, de a kért terméket, szolgáltatást sem szállítja le. Ilyenkor, mivel teljesítés nem történt, a megrendelő jellemzően nem vonhatja le az előleggel együtt fizetett adót. Így nem csak az előleget bukja, de az arra jutó áfát is.
Két hasonló ügyben az EUB mégis elismerte a megrendelő adólevonási jogát, azzal érvelve, hogy a vevő jóhiszeműen megfizette az előleget és megalapozottan bízhatott abban, hogy az eladó teljesíteni fogja az ügyletet. Sőt, az EUB szerint az áfasemlegesség csak úgy biztosítható, ha a vevő levonási jogát utólag sem tagadják meg tőle. Így áfa szempontból mindenki pénzénél lett, csak a nettó előleg „ment a levesbe”.
A behajthatatlan követelés áfája
Nem egy esetben vész el az áfa a szolgáltatónál amiatt is, mert a követelés behajthatatlannak bizonyul. A magyar adóhatóság álláspontja egyértelmű: a behajthatatlan követelésekre megfizetett áfa sem igényelhető vissza. Ennek oka, hogy az áfaköteles szolgáltatás teljesítésre került – függetlenül attól, hogy a megrendelő megfizette-e az ellenértéket vagy sem.
Az EUB közelmúltbeli ítéletei azonban ezen a területen is megengedővé váltak és kimondják, hogy ellentétes az uniós áfa-irányelvvel az, ha az adóhatóság a véglegesen behajthatatlannak tűnő követelések kapcsán sem téríti vissza az áfát. Az áfa visszaigénylésnek csupán az a feltétele, hogy az értékesítő bizonyítani tudja, hogy a követelése behajthatatlan, vagy legalább megalapozottan valószínűsíteni tudja a behajtás várható sikertelenségét.
Hová vezet az út?
Láthatóan az Európai Bíróság egyre inkább szakít az áfa-kérdések merev szemléletével, amely – sokszor a költségvetési logika és az igazságosság ellenében is – egyes esetekben azt eredményezte, hogy a jóhiszemű gazdálkodókat is tényleges áfa-teher sújtotta. Bár a magyar adóhatóság ideig-óráig ellenáll majd az erre alapozott adózói beadványoknak, de várható, hogy az EUB ítéletei előbb-utóbb a magyar áfa-rendszerre is hatással lesznek. Mindaddig azonban, amíg ez bekövetkezik, az áfájukat visszaszerezni kívánó vállalkozásoknak kemény csatákra kell felkészülniük.
