A nagy ceutai rejtély, avagy kik szívatták meg Spanyolországot?

Képzeljük el, hogy egy napsütéses nyári napon hirtelen 70 ezer ember tör át a szerb-magyar határon. A szerb határőrség nem tesz semmit, mintha nem is létezne, a magyar pedig nem bír az óriási tömeggel, ezért enged a nyomásnak. 

A számunkra ismeretlen, idegen nyelvet beszélő bevándorlók a legközelebbi nagyvárosig, Szegedig masíroznak, ahol megtöltik az utcákat, tereket. Bármerre nézünk, idegeneket látunk végeláthatatlan számban – nincstelen, egy szál ruhában érkező embereket, túlnyomórészt fiatal férfiakat. Akiknek teljesült az egyik fő célja: bejutottak az Európai Unióba. 

Felhasznált tömegek  

Bár a párhuzam a múlt heti ceutai történésekkel  természetesen nem tökéletes, de a lényeget talán visszaadja. Vajon ebben a helyzetben azt gondolnánk, hogy csupán véletlenről, spontán láncreakcióról van szó, vagy inkább azt, hogy itt egy tudatos, szervezett akció zajlik Magyarország ellen? Egy olyan akció, amelyhez csak felhasználták ezeket a szerencsétlen, tudatlan fiatalokat? A válasz egyértelmű.

És vajon összeesküvés-elmélet lenne-e az a feltevés, hogy ezt bizony azok szervezték – de minimum elősegítették –, akik valamely ok miatt meg akarták leckéztetni Magyarországot, káoszt akartak szítani és üzenni akartak valamit? Aligha.

70 ezren, egy nap alatt 

Múlt csütörtökön mintegy 70 ezer ember (a legfrissebb hivatalos számok már ennyiről szólnak) hatolt be illegálisan Marokkóból a Spanyolországhoz tartozó észak-afrikai exklávéba, Ceutába. Egy részük átmászott a mintegy hat méter magas kerítésen, átbújt az aligha maguktól keletkezett réseken vagy úszva, a tengeren át jutott be a mintegy 80 ezres spanyol városba, amelynek „lakossága” hirtelen megduplázódott. Több mint 80 ember életét vesztette, többségük vízbe fulladt.

Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök „az ország területi integritása megsértésének” nevezte a történteket, a helyszínre küldte a hadsereget, amely a helyi hatóságokkal közösen az érkezők nagy többségét visszaterelte Marokkóba.

A távozók maguk sem látták értelmét a maradásnak, mivel a helyiek ellenségesen fogadták őket, az üzletek bezártak, az élelmük elfogyott, és esélyük sem volt tovább utazni Európába. A helyi hatóságok szerint már „csak” 3-5 ezer bevándorló maradt Ceutában, de még az ő elhelyezésük is óriási kihívást jelent: a város két befogadóközpontja „összeomlott”.

Fernando Grande-Marlaska spanyol belügyminiszter szerint ugyanakkor a hétvégére már majdnem normalizálódott a helyzet, és már dolgoznak egy megkerülhetetlen tengeri kerítés létrehozásán az illegális migráció jövőbeni megakadályozása érdekében.

Körülbelül ennyit mondhatunk el tényszerűen és nagyvonalakban az elmúlt szűk egy hét eseményeiről. De miként történhetett meg, hogy 70 ezer (!) ember hirtelen fogta magát, és megrohanta Ceutát?

„Minden meg lett tervezve”

Nézzük először a hivatalos magyarázatokat! A spanyol miniszterelnök – aki  mintegy egymillió papírok nélküli, de büntetlen előéletű, már Spanyolországban élő bevándorló státusának legalizálására készül – az embercsempészeket hibáztatta mondván, hogy hamis információkat terjesztettek a spanyolországi letelepedés könnyebbé válásáról. Ezzel a spanyol legfelsőbb bíróság közelmúltbeli döntésére utalt, amely korlátozza a tengeren érkező migránsok deportálásának a lehetőségét.

A marokkói belügyminisztérium szintén a közösségi médiában terjedő álhíreket, az embercsempész-hálózatokat és az említett bírósági döntés félreértelmezését tette felelőssé a történtekért. Szerintük Marokkó továbbra is elkötelezett az illegális migráció elleni küzdelem mellett.

De mi történt valójában? A közösségi médiában valóban számos hamis információ terjedt el – azonban jóval többről volt szó annál, minthogy „félreértelmeztek” egy bírósági döntést.

A spanyol El País szerint a TikTokon terjedő videók egyenesen azt állították, hogy Ceutánál „nyitva áll a határ”, amelyen „papírok nélkül is át lehet kelni”, és ezek a videók váltották ki a tömeges rohamot. A spanyol lap szerint „szinte minden meg lett tervezve”: a közösségi médiában terjedő posztokban még útvonaltérképek is voltak. És az is kiderült belőlük, hogy hol lehet a tengeri átkeléshez szükséges felszereléseket venni.

Ezeket a rejtélyes posztokat, valamint az azokat közzétevő accountokat később törölték ismeretlenek.

„Fussatok Spanyolországba!”

A hamis információk terjedése azonban önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy a tömeg átjusson a határon – ehhez kellett a marokkói hatóságok passzivitása vagy akár ösztönzése is.

Egy, a New York Timesnak nyilatkozó férfi, aki eljutott Ceutába, azt állította, hogy a marokkói rendőrök egyenesen a spanyol határ felé küldték őket. Egy másik férfi a The Guardiannek arról beszélt, hogy amikor elérte a határmenti marokkói várost, Fnideq-et, azt tapasztalta, hogy eltűntek azok az ellenőrzőpontok és úttorlaszok, amelyek addig megakadályozták a határ elérését az illetéktelenek számára. 

„A marokkói rendőrség azt kiabálta: gyerünk, gyerünk, gyerünk, fussatok, fussatok Spanyolországba! Az előző éjjel még ütötték az embereket, de azon a reggelen átengedtek minket. Őrület volt” – mesélte a férfi. Szerinte ugyanakkor a fekete-afrikaiakat nem engedték át, csak a marokkóiakat.   

A helyszíni beszámolók alapján egyértelmű, hogy a marokkói hatóságok komoly szerepet játszottak a történtekben. És nyilvánvalóan nem önhatalmúlag cselekedtek így.

Az El País szerint a spanyol titkosszolgálatok úgy vélik, hogy Marokkó nem tervezte meg ugyan a tömeges exodust, de hagyta, hogy megtörténjen. Az El Espanol pedig úgy értesült, hogy „marokkói titkosszolgák” vegyültek el a tömegben civil ruhában, és segítettek az embereknek az átkelésben.

De miért? Az egyik magyarázat szerint Marokkó így jelezte nemtetszését amiatt, hogy Sánchez nemrég Algériába látogatott, amely támogatja a vitatott hovatartozású Nyugat-Szahara felszabadítását a marokkói megszállás alól. Az észak-afrikai ország egyszer, 2021 májusában egy diplomáciai feszültség miatt már enyhítette a határellenőrzést ezen a szakaszon (akkor 10 ezren hatoltak be Ceutába).

De egy szimpla látogatás indokolna egy ilyen súlyos bosszút? Esetleg belpolitikai játszmák – szeptemberben parlamenti választásokat tartanak Marokkóban – állnak a háttérben?

Az izraeli-amerikai szál        

Vagy lehet, hogy a szálak még messzebbre vezetnek? Spanyol politikusok és kommentátorok egy része Izraelt és az Egyesült Államokat sejti a történtek mögött. Carolina Alonso, a baloldali Podemos korábbi vezető madridi politikusa például úgy vélekedett, hogy a zsidó állam vezetése így próbálja aláásni a spanyol kormányt a Gázával kapcsolatos álláspontja miatt. Az esetleges izraeli érintettségre utalt egy posztjában Oscar Puente spanyol közlekedési miniszter is. 

A spanyol kormány Izrael legélesebb kritikusa az EU-ban, és népirtásnak tartja a gázai háborút (Izrael visszautasítja a vádat).  A két ország viszonya mélyponton van.

Az izraeli és a marokkói kormány viszont jó kapcsolatokat ápol egymással, év elején például a katonai együttműködés fokozásáról állapodtak meg. Egyes izraeli tisztségviselők és kommentátorok pedig  arról értekeztek az elmúlt hónapokban, hogy a marokkóiaknak be kellene hatolniuk a két spanyol exklávéba (Ceutába és Melillába), és ebben Izraelnek is segítenie kellene.

A spanyol kormány Izrael legfontosabb szövetségesével, a Donald Trump vezette Egyesült Államokkal  is rosszban van, miután elítélte az Irán ellen indított háborút, és megtiltotta az amerikai légierőnek a spanyol bázisok használatát. Az amerikai elnök „szörnyűséges partnernek” nevezte Spanyolországot, és a kereskedelmi kapcsolatok megszakítását is kilátásba helyezte.

Trump a ceutai történéseket sem hagyta szó nélkül: invázióról beszélt, és szerinte még ennél is rosszabb történne az Egyesült Államokban, ha nem a republikánusok kormányoznának.

Megrendezett nyomásgyakorlás? 

Ezzel párhuzamosan az egyik legismertebb magyar biztonságpolitikai szakértő, Tarjányi Péter úgy véli, hogy „megrendezett nyomásgyakorlás volt a ceutai migránsbetörés”. „Azt gondolom, hogy az Egyesült Államoknak és Izraelnek például kapóra jött ez a fajta leckéztetés” – mondta YouTube-csatornáján.

Érzése szerint Spanyolországra nagyon komolyan megharagudott ez a két ország, és a spanyol kormány most magyarázkodni kénytelen a hazai közvéleménynek.

Szerinte a következő hetekben többet fogunk tudni arról, hogy mi állt a háttérben. De egy dolog biztos: amit a hatóságok mondanak, „az nem a valóság”, emelte ki Tarjányi Péter.

Izrael és az Egyesült Államok érintettségére jelen pillanatban ugyan nincs bizonyíték – és az ilyen típusú akciók jellegéből adódóan lehet, hogy soha nem is lesz –, de valóban logikusnak tűnik az a feltételezés, hogy érdekükben állt egy ilyen válsághelyzet létrejötte. Egyelőre ennyit jelenthetünk ki biztosan, a többi kérdés eldöntését az olvasókra bízzuk.    

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.