Séta Versailles-ban, a Napkirály és az illatok birodalmában

Amióta Leonardo DiCaprio eljátszotta XIV. Lajost és annak ikertestvérét – emlékezzünk A vasálarcos című filmjére – , még többen látogatnak ide, pedig a felvételek egy része nem is itt készült. De ott sétálni, ahol a világsztár…

Évente több százezer virágot ültet itt el egy egész kertészcsapat szín, illat, magasság, forma és virágzási idő szerint, immár több száz éve.

Gömbök, gúlák, körök és ovális ágyások sorakoznak, gondosan megtervezve, a klasszikus francia barokk szigorú geometriájának megfelelően.

A fák, a gyep, a bokrok, tömzsi buxusok és a sövények zöldje dominál, a virágágyások (parterre-ek) gazdag színvilága festői. Órákig lehetett itt hajdanán sétálni, anélkül, hogy az ember bárkivel találkozott volna – persze a főúri hölgyek csak kísérővel közlekedhettek.

Szökőkút, antik szobrok, táncjátékok

Abban az időben nagyon kedvelt – és drága – találmány volt a szökőkút, a vízcsobogástól hangos ligeteket pedig antik szobrok díszítették. A parkban színi előadások, koncertek, táncjátékok zajlottak.

A barokk stílus mellett megjelent egy másik, egyszerűbb is: a Hameau nevű épület Marie-Antoinette tulajdonát képezte, aki az ottani kertet angol-kínai stílusúvá alakíttatta át. Ma is állnak ezek a rusztikus házacskák, némelyik mezőgazdasági célokat töltött be.

A kert mérete és a kastély pompája ma is fejbe vágja az embert, de milyen lehetett fénykorában? XIV. Lajos kifejezetten kedvelte az intenzív illatú virágokat, így ezek a mai napig meghatározzák a kastélyágyások flóráját.

A parfümök persze arra is szolgáltak, hogy elnyomják a kellemetlen szagokat. Képzeljük csak el, milyen illatár fogadta annak idején a bálterembe belépő arisztokratákat!

A tubarózsa és a jácint buja illata

Tavasszal a hóvirágok, krókuszok, nárciszok, tulipánok jácintok tobzódtak, nyáron a park legjellegzetesebb, bódító illatú virága a tubarózsa volt, valamint a jázmin és a szegfűfélék. A korona persze a rózsának jutott, a rózsanemesítők magas királyi javadalmazásban részesültek.

 Marie-Antoinette egykori kedvenc helyén, a Királynő ligetében majd negyvenféle különböző rózsafajta nyílik ma is késő őszig a hortenziák, levendulák és a lilaakác mellett.

Télen is imádott a Napkirály növénydzsungelben sétálni. Ezért is találta ki az Orangerie-t, azaz a Narancsházat. Itt több mint 1000 dézsás növény található – köztük citrom-, narancs- és mandarinfák, leánderek és gránátalmafák –, amelyeket nyáron kivisznek a szabadba. Szerette a gyümölcsöket, különösen a fügét.

Állítólag hétszáz fügefa magasodott a hatalmas dézsákban. Egész évben friss spárgát, epret akart enni, vagy éppen zsenge zöldborsót ropogtatni, és megtehette. A kinti léckerítés mellé ültetett – és metszett – fák divatja akkor kezdett feljönni.

A konyhakert létrehozását a kiváló szakember hírében álló Jean-Baptiste La Quintinie-re bízta, aki előtte már több párizsi kert létrehozásában részt vett. 1677-ben kezdődött el az új konyhakert kialakítása. Bár a helyszínen kapható guide-ok erről nem szólnak, a történelmi krónikák szerint a kiszemelt lápos területet meg kellett emelni és víztelenítő árkokat kellett ásni köré. A megemeléshez szükséges földmunkálatok során gyilkos mocsárgáz szabadult fel, amely sok emberi áldozatot követelt.

Királyi főváros is volt

A víztározók, a trágya tárolása, szállítása, a viaduktok, hidak kialakítása óriási munkát és elképesztően sok pénzt emésztett fel, miközben milliók nyomorogtak az országban.

A király állandóan ellenőrizte a munkálatokat, akárcsak Marie-Antoinette. Évtizedekig ezrek dolgoztak a hatalmas kastély bővítésén, fényességének megőrzésén. Annyira ragaszkodott Versailles-hoz, hogy az egész udvart idehelyezte át és 1682-ben királyi székhellyé nevezte ki.  Sőt, 1722 júniusától 1789 októberéig Versailles volt a francia királyság nem hivatalos fővárosa.

Az 1789-es polgári forradalom alatt kincseit részben megsemmisítették, de I. Napóleon még itt töltötte a nyarakat. Utána hosszú évekig hagyták tönkre menni, végül 1830-ban Lajos Fülöp a nemzetnek ajándékozta azzal, hogy legyen belőle múzeum.

A palotaegyüttes az 1871-es porosz-francia háború idején kórházként működött, majd I. Vilmos császár a tükörtermet választotta a Német Császárság kikiáltásának színhelyéül. Revansot a franciák 1919-ben vehettek, ugyanebben a galériában írták alá ugyanis a Versailles-i szerződéseket, amely a magyar történelemben Trianon néven vonult be.

A főurak hintón jártak

Ha valaki ma Versailles-ba látogat, számolnia kell a turistatömeggel. Nemcsak Párizs szenved az overtourism-tól. Ajánlatos előre jegyet váltani és nem árt nagyon kényelmes cipőt felvenni, mert például csak a kastély 357 tükörrel díszített ikonikus terme, a Galerie des Glaces – ahol a versailles-i békeszerződést is aláírták – 73 méter hosszú.

A kastély és a park nem akadálymentesített, kerekesszékesek nem látogathatják, kevés helyen lehet leülni. A park babakocsival is csak bizonyos időben és feltételek mellett látogatható.

Amikor ott jártam, valaki megkérdezte a csoportból, hogyan közlekedtek itt az emberek. Először is fiatalok voltak, alacsony volt az átlagéletkor, és rengeteget gyalogoltak. A főurak pedig hintón vagy gyaloghintón jártak.

A benti szolgák alig hagyhatták el a saját kis odújukat vagy a munkahelyüknek kinevezett részleget.

A cselédség soha nem mutatkozhatott az urak előtt, még akkor se, ha a kályhákat kellett begyújtani, azt is többnyire kívülről végezték. A kastély legpompázatosabb termeibe csak akkor léphettek be takarítani, ha nem tartózkodott ott senki. Bár az 1700-as években ezt nem vitték túlzásba, ahogy a mosást se.

Aranyozott szobák

A király és a királyné lakosztályai, mint arról oly sok fotó is tanúskodik, pazarul berendezett, aranyozott barokk termek, rendkívül értékes bútorokkal és szobrokkal, amelyek a francia uralkodók luxuséletét reprezentálják. Ez persze nem volt azonos a boldogsággal, a szerelem és házasság fogalma egészen különbözött.

Az is gyakran előfordult, hogy valaki – valójában bármilyen, kiszámíthatatlan ok miatt – kegyvesztetté vált és jobb esetben falura száműzték. A vasálarcos című film, amely persze nem más, mint romantikus mese, e tekintetben tükrözi a hajdani valóságot.

Az André Le Nôtre által tervezett park csatornákkal, szobrokkal, szökőkutakkal 800 hektáron terül el. A hatalmas komplexum részét képezik a Trianon Paloták és Marie-Antoinette vidéki stílusú házai.

Luxusautó a Ritz előtt

A kastély és a kert ma 787 hektáros területen fekszik, és évente majd 20 millió látogatót vonz. Hogy milyenek a belépőjegy árak? Nos, attól függ, mit akarunk megnézni, idegenvezetővel vagy anélkül, és milyen módon jutunk el a helyszínre.  Az interneten pár ezer forintnál kezdődnek a belépti díjak, de persze a tehetősebb turistákra is gondolnak.

Ha valaki mondjuk a párizsi Ritzben lakik, de Versailles-ba vágyik, a szálloda előtt várja egy elegáns autó, amely odaszállítja – pontosabban a közelébe, mert nyilvánvalóan ők sem parkolhatnak bizonyos távolságon belül.

Az átszámítva 125 ezer forintos árban benne van az 5 órás privát kirándulás Párizsból a kastélyba és a kertbe, majd vissza. 

Mehetünk természetesen tömegközlekedéssel is, hiszen a hajdani királyi székhely csupán 17,1 kilométerre fekszik Párizs központjától. Versailles-t két állomás is kiszolgálja a Párizsi C RER-vonalon: Versailles-Château – Rive-Gauche (ez a palotához legközelebbi állomás, és ezért a turisták által leggyakrabban használt), valamint a Porchefontaine. Ezenkívül a Párizs – Saint-Lazare helyiérdekű vasútvonal két állomása, Versailles-Rive-Droite és Montreuil is érinti.

Léteznek családi napok és a birtokon belül étkezési lehetőségek. No meg olyan zónák, ahol meg lehet pihenni, de piknikezni nem mindenütt szabad. Ma már azzal is foglalkoznak a franciák, hogyan tehetik ezt a hatalmas kertkomplexumot vonzóvá a gyerekek számára. A kastély újabban kínál játékos, családi tevékenységeket, amelyek izgalmasan mutatják be a tereket.

A kisvonat pedig jó alternatívát kínál arra, hogy a birtok egy részét bejárjuk anélkül, hogy sok kilométert gyalogolnánk.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.