A sziget, amely nem mindenkit enged könnyen haza

A tavalyi, kora tavaszi látogatás után eldöntöttem, hogy mindenképpen visszatérek Szicíliába. Akkor Cataniát és a nyugati part látnivalóit néztük meg, ezúttal a déli parton egy mindössze néhány száz fős falu, Kaukana volt a kiindulópontunk. A Földközi-tenger legnagyobb szigetének őszi arca pedig még inkább megerősített abban, hogy Szicíliába szinte bármikor érdemes ellátogatni.

Első idei utunk a két déli barokk kisvárosba, Ragusába és Modicába vezetett. Ragusában a legtöbb látnivalót a város keleti sarkában lévő Ibla negyed tartogatja: már az oda vezető út is festői, a Dóm környékén pedig akár órákig lehet sétálni a kacskaringós utcákon. Az itteni épületek többsége az 1693-as földrengés után épült, ami nem csak Szicília, hanem az egész mai Olaszország történetének egyik legpusztítóbb természeti katasztrófája volt. 

Modica története is hasonló, kiegészülve a spanyol uralom idejéből fennmaradt híres csokoládéval. A közel 150 éve működő Antica Dolceria Bonajuto csokoládégyár termékei kihagyhatatlanok, ha a környéken járunk: a kis üzletben bőven megéri kivárni a hosszú sort a különféle ízű édességekért.

Másnap egy többórás hajóút várt ránk. Scoglittiből indultunk a tengerbe, és a déli part mentén tettünk egy kört, több fürdési lehetőséggel. A bizonytalanabb úszók mentőmellényben mártózhattak meg, a pancsolás pedig a társaságunkban lévő hároméves gyereknek sem okozott gondot a tenger közepén. A hajóskapitánytól megtudtuk, hogy a szállásunkhoz közeli Punta Secca település neve száraz pontot jelent: a tenger itt annyira sekély, hogy a hajók korábban megközelíteni is nehezen tudták.

A halászfalu valamivel forgalmasabb Kaukanánál, itt este is könnyen lehetett nyitva tartó éttermet találni: a garnélarákos spagetti tökéletes keretbe foglalta a napunkat.

Akkor mehetünk haza, amikor az Etna is akarja

A Szicíliába látogatóknak figyelembe kell venni, hogy a szigeten található a világ egyik legaktívabb vulkánja, az Etna. A lávamezőket és a vulkáni tájat érdemes megnézni, ha megtehetjük, de arra is fel kell készülni, hogy a tűzhányó könnyen felboríthatja a hazautazás menetrendjét.

A vulkán éppen az utazásunk utolsó napjaiban lépett működésbe, ezért a társaságunk háromfelé széledt. Egy részüknek két órát kellett kompozni Máltára, hogy még aznap visszatérhessenek Budapestre; mások átfoglalták a jegyüket Bariba, és bérelt autóval tették meg a hat-nyolcórás utat Cataniából. A mi repülőjáratunkat nem törölték, de az indulást Palermóba helyezték át: a légitársaság buszokat biztosított a háromórás útra a két repülőtér között.

Nyugodtabb pillanataiban főleg szervezett utakon keresztül lehet meglátogatni a vulkánt, az egyéni túrázást egy szinten túl már nem javasolják. A csoportos kirándulások jellemzően a déli lejtőről, a Rifugio Sapienzától indulnak, tavaly nekünk is innen sikerült bejárni a környéket. Széldzsekit, pulóvert még nyáron is érdemes vinni az útra, az itteni éghajlat ugyanis jelentősen eltér a tengerparton tapasztalhatótól. 

Ha a hegy éppen nem látogatható, a cataniai Etnea tetőtéri bárból is meg lehet nézni. (A 3357 méter magas tűzhányó tiszta időben még a csúcstól közel 200 kilométerre eső Málta partjairól is látszódik.) A látvány a Catania déli részén fekvő Azzurro és Excelsior strandokról is gyönyörű, de a tengerpart itt kissé szemetes, ami elveheti a kedvet a fürdőzéstől. 

A klímaváltozás frontvonala

A déli parti szállásunkon a térképet jobban megnézve feltűnt, hogy egy földrajzi szélességen vagyunk Algírral és Tunisszal, a ház pedig délebbre helyezkedik el Portugália szárazföldi részének bármelyik pontjánál. Ennek megfelelő az éghajlat is: érkezésünk előtt néhány héttel, augusztus végén már reggel is 30 fok feletti hőség árasztotta el a sziget nagy részét, napközben pedig 45 fok volt.

A szicíliai szeptember melegebb bármelyik átlagos budapesti hónapnál, leginkább a meleg éjszakák miatt. Ezt mi is tapasztaltuk, de összességében szerencsénk volt: először 22 fokra ébredtünk, de a nyaralás hátralévő részében már pihentetőbbek voltak az éjszakák. 

A valaha mért legmagasabb európai hőmérséklet is Szicíliához köthető: egy Szirakúza melletti kisvárosban 48,8 fokot mértek öt évvel ezelőtt. Ilyen körülmények között még a helyiek is bezárkóznak,

hőhullámok idején sokan a koronavírus-járvány idejére jellemző lezárásokhoz hasonlítják az utcaképet.

A 40 fokot megközelítő hőmérséklet korábban is jellemző volt délutánonként, de eddig évente legfeljebb egy-két napon. Magyar turistaként viszont akár szerencsénk is lehet: az idei európai hőhullám csúcsán, június utolsó napjaiban a magyarországinál lényegesen alacsonyabb, kellemes 31-33 fok volt a szigeten a legmagasabb hőmérséklet. 

Borok, édességek és arancini

Bár a szicíliai városok híre gyakran kapcsolódik a maffiához, Catania turisták által leggyakrabban látott környékein rendben van a közbiztonság. A város egykori piros lámpás negyedében, San Berillóban helyenként vannak olyan utcák, amik sötétben félelmetesnek tűnhetnek, de atrocitás a tavalyi és az idei látogatásunk idején sem ért minket. 

San Berillóba leginkább a borbárok, például a Razmataz miatt látogattunk. A szicíliai bor talán az egyik leginkább alulértékelt fajta Európában: például a Nero d’Avola bogyós, gyümölcsös ízvilága vetekszik egy villányi borozás élményével.

A sziget azonban tökéletes kiindulópont azoknak is, akik egyáltalán nem értenek a borokhoz: szinte mindegyik bárban kaphatók a könnyen megjegyezhető nevű Etna bianco és Etna rosso típusú italok, amikkel egyszer sem tudtunk melléfogni.

A Razmataz helyett vagy mellett az Il Calice dei Grulli bárt is érdemes meglátogatni, ez frekventáltabb helyen, egy főutca mellett található. A néhány perc sétára lévő Vermut is jó választás, itt viszont esténként akkora tömeg van, hogy állóhelyet is nehezen lehet találni.

A szicíliai konyhát értelemszerűen a tengeri ételek uralják, de azok is könnyen választhatnak az étlapról, akik nem kedvelik a tengeri herkentyűket. Az eleinte maradék rizottóból készített arancini ma már az itteni street food zászlóshajója; a laktató, rántott rizsgolyó a nap bármelyik szakában jól esik. Az édességek közül a cannolo könnyen függőséget okozhat (különösen a pisztáciás), és érdemes megkóstolni a minna di Sant’Aitat is.

A Szent Ágota mellét formázó sütemény története elég morbid:

Catania védőszentje nem kívánt férjhez menni a szicíliai kormányzóhoz, Quintianushoz, ezért az uralkodó elrendelte, hogy levágják a melleit. A legenda szerint Szent Ágota halála után egy évvel kitört az Etna, a lávafolyamot pedig csodával határos módon sikerült megállítani. 

Olaszország vendéglátását nem csak a nyitott, befogadó hozzáállás és a különleges ízek teszik népszerűvé. Az országban az élelmiszerek áfája 4-10 százalék között van, emellett az éttermek, a bárok és a kávézók fogyasztását is mindössze 10 százalék áfa terheli (még az alkoholos italok árát is). Ennek is köszönhető, hogy

kávét szinte bárhol lehet aprópénzért inni, a szicíliai granita is olcsóbb a magyarországi jégkásánál, és két ember 50 euróból a legmagasabb minősítésű éttermeken kívül bárhol jóllakhat.

A vendéglátók jellemzően értenek angolul, de nagyon hálásak tudnak lenni egy-egy elejtett olasz kifejezésért.

Szicília azért is vált népszerűvé, mert a fapados légitársaságoknál jelenleg is járatonként öt-hétezer forintért (plusz egyéb szolgáltatások) kapható repülőjegy a két legnagyobb városba, illetve azokból Budapestre. Palermo és Catania mellett a sziget nyugati oldalán fekvő Trapani és a déli Comiso is elérhető fapadossal, de ezekre a célpontokra Budapestről egyelőre nem indítottak járatokat. A hetente kétszer induló Pozsony-Trapani járatra viszont a Budapest-Pozsony vonatjegyhez hasonló, 15-17 eurós (5500-6000 forint) áron lehet jegyeket venni.

Palermóból Tunézia is elérhető komppal, de az út 11-14 óra. A szicíliai nagyváros kikötője több mint 230 kilométerre fekszik légvonalban az afrikai partoktól, de ha azt vesszük, hogy az olasz csizma „orra” is ekkora távolság, ez már nem tűnik olyan nagynak. Tunézia felé viszont a kompoknak meg kell kerülni a sziget nyugati csücskét is, emiatt tart hosszú ideig az út.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.