7p

Új, Világjáró című rovatunkban ezúttal Litván Dániellel utazunk Szicíliára - vagy valahova, ami bizonyos megfigyelők számára egy festői földközi-tengeri szigetnek látszódhat.

Mint az közismert, a szubatomi részecskék szintjén világegyetemünk egy elég zavarba ejtő hely, ahol például egy elektron viselkedhet egyszerre részecskeként és hullámként, és ha pontosan ismerjük a helyét, akkor fogalmunk sincs az energiájáról, ha viszont alaposan megmérjük az utóbbit, akkor a helyét nem tudhatjuk. Nem véletlenül lett népszerű Erwin Schrödinger gondolatkísérlete az egyszerre élő és halott macskáról, mivel az általunk is megszokott világba helyezi át a kvantumvilág abszurditását. Sajnos vagy szerencsére azonban az emberi tudat és érzékszervek által felfogott világban nem nagyon fordulnak elő kvantumállapotban lebegő háziállatok, de biztosan mindenki be tud számolni olyan élményekről az életében, amikor úgy érezte, mintha a rendezettség jótékony takarója alól előbújt volna a világ a maga felfoghatatlan valójában.

A látvány csak gyönyörűnek tűnik, de gondoljunk azért bele, hogy Taorminában a görögök egy működő vulkánt választottak színdarabjaik állandó hátteréül. Fotó: Depositphotos
A látvány csak gyönyörűnek tűnik, de gondoljunk azért bele, hogy Taorminában a görögök egy működő vulkánt választottak színdarabjaik állandó hátteréül. Fotó: Depositphotos

Egymásnak ellentmondó valóságok

Szicílián kicsit gyakrabban fordulnak elő ilyen helyzetek, mint máshol. A newtoni, de talán még az einsteini világegyetemben is például joggal feltételezhetjük, hogy egy nagyváros peremén, egy hosszú, mellékutcák nélküli egyenes úton állva egyértelműen eldönthető, melyik irányba kell elindulni a városközpont felé. Amikor viszont egy helyit erről megkérdezve hamarosan kisebb csődület alakul ki az ember körül, amiben egymással hevesen gesztikulálva, számára érthetetlen nyelven vitatkozó táborok jönnek létre, és a két lehetségesen kívül minden egyéb irányt is megmutatnak, mint megoldást, akkor ott úgy érezhetjük, mintha néhány percre a világegyetemet a maga pőre valójában szemlélhetnénk.

Vagy amikor a buszsofőr lelkesen felinvitál a buszra, miután megbeszéltétek, hogy a város egyetlen kempingjébe szeretnél eljutni, majd padlógázzal elindul az ellenkező irányba, hogy aztán egy másfél órás, a környék robogóval is nehezen járható hegyi útjait bejáró útvonal végén valóban kitegyen a kempingnél (ahova egyébként tíz perc alatt jut el a másik irányba közlekedő busz). Ha a hely stimmel, akkor az idő dimenziója már lényegtelenné válik?

Az idő önmagában is furcsa hurkokat vet Szicílián.

Amikor saját tudomásunk szerint valamikor a 2000-es évek elején, a globalizálódó világgazdaság részeként működő Európai Unióban egy asztalra kitett marlborós doboz láttán többen is odajönnek, azzal: “Hú, amerikai cigi?! Kérhetek egyet?”, azt még elkönyvelhetjük a tarhálás egy kicsit kreatívabb módjának.

De ha megjelenik a kávézó tulajdonosa, és kiabálva elüldözi a pofátlan kéregetőt, majd büszkén odalépve az asztalunkhoz megmerevedik, majd felcsillanó szemmel megkérdezi: “Hú, amerikai cigi?! Kérhetek egyet?”, azzal mit lehet kezdeni?

A trafikban - leellenőriztük - az összes ismert amerikai cigarettamárka kapható, természetesen, nagyjából fél euróval drágábban, mint az olasz cigik. Lehetséges, hogy a sziget egyes részein még 1944 van, és az amerikai katonák csak néhány hónapja verték ki az elkeseredetten védekező németeket állásaikból?

Sherman tank egy szicíliai kisváros utcáján a szövetségesek partraszállása után, 1943 júliusában. Vajon hány karton cigit vitt magával? Fotó: Wikimedia
Sherman tank egy szicíliai kisváros utcáján a szövetségesek partraszállása után, 1943 júliusában. Vajon hány karton cigit vitt magával? Fotó: Wikimedia

És ez csak néhány kiragadott részlet, a drogdíler és a robogókölcsönző állapot közt elektronként lebegő szirakúzai fazon, az általam ismert világegyetem legjobb és eddigi kutatásaim szerint teljesen egyedi recept alapján készülő jegeskávéja egy lepusztult útmenti kávézóban felszolgálva, egy, az út közepére kitett lángoló tévét unottan kerülgető autósok, a felbecsülhetetlen értékű antik szobrok mellé letett műanyagvödrökbe a plafonról csöpögő esővíz, a menetrendekkel semmilyen a tudomány által ismert művelettel nem összekapcsolható módon közlekedő buszok és vonalak - minden napra jutott valami, ami nem volt teljesen rendben a logika és a természet elfogadott törvényszerűségei alapján.

Persze lehet, hogy csak a meleg viccelt meg minket. Mint azt az is tudja, aki még nem járt arra, Szicíliára nem feltétlenül július végén, augusztus elején kell menni. Pláne nem hátizsákkal, vonattal, sátrazni - csak hát a nyári szünet és az Interrail jegy nagy úr volt egyetemistaként. Elképzelhető, hogy mindaz, amit erről a szicíliai útról emlékként őrzök, csupán egy hőguta közbeni élénk hallucináció?

Tény, hogy jónéhány évvel később, kora tavasszal, autóval egész más arcát mutatta a sziget. Kopár tájak helyett virágzó mandulafák és harsányzöld domboldalak fogadják a látogatót, és azért az is számít, ha van pénze az embernek napközben egy-egy hatalmas adag fagyin kívül mást is venni étel gyanánt. Meg hát valljuk be, az okostelefonok és a mobilinternet korában már úgy igazán teljesen reménytelenül sem tudja magát érezni az ember egy ismeretlen városban, sötétedéskor, szállás nélkül.

De az a furcsa vibrálás tavasszal, a szembe csorgó izzadtság nélkül is ott van. Az idősíkok valahogy így is csúszkálnak egymáson, Taorminánál túl kék a tenger, az Etnán túl hideg van, valami továbbra sem kerek.

Színarany támadás a tudat ellen

Nyilván létezik még más hely a világon, ahol ennyi, egymástól néha gyökeresen eltérő kultúra épült egymásra, de nem sok. A szigeten a történelem előtti idők után a teljesség igénye nélkül megtelepedtek, civilizációt építettek, hódítottak a főníciaiak-karthágóiak, a görögök, a rómaiak, a vandálok, az osztrogótok, a bizánciak, az arabok, a vikingektől származó normannok, a spanyolok, majd ez az egész katyvasz Garibaldit követve masírozott be az egységes olasz királyságba. Jött az elképesztő szegénység, a kivándorlás, majd még egy gyors német megszállás, és a második világháború egyik döntő momentuma, a normandiai főpróbájául szolgáló partraszállás, hogy aztán a sziget neve a maffiával és később az EU-s pénzek - a maffiától persze nem független - lenyúlásával fonódjon össze, mielőtt fapados járatokon turisták százezrei el nem öntötték.  

Magyar aggyal felfoghatatlan ez a történelem. Természetesen a Kárpát-medencének is izgalmas és sokrétű a története, de mire itt a Római Birodalom határterületének romjai fölött újra kőházakat kezdtek építeni, Szicília már túl volt több kultúra, birodalom és vallás fénykorán és bukásán. Ez az egész engem talán a Palermóval mára összeépült monrealei székesegyházba belépve ütött meg legjobban.

Azt már eleve nehéz feldolgozni, hogy ezt az épületet itt, az Afrikától érzésre kőhajításra fekvő szigeten egy alapvetően viking állam uralkodója, II. Vilmos szicíliai király kezdte katolikus templomként, de nagyon erősen bizánci hatásokat követve építtetni, és nagyjából egy évszázaddal a Notre Dame előtt be is fejezték, de rendben, hát ez van. Hogy a katedrális belülről nagyjából négyszer akkorának érződik, mint kívülről, és minden, de tényleg minden látható falfelülete mozaikokkal van borítva, azon is túlteszi magát az ember valahogy talán. De miért gondolták azt elfogadható lépésnek, hogy e mozaikokon gyakorlatilag minden olyan részlet, aminek nincs külön színe, aranyból legyen? Igen, a háttér is. (A becslések szerint egyébként 2200 kilogramm színaranyat használtak fel a mozaikokhoz.)

Itt minden arany, ami fénylik. A monrealei székesegyház apszisa a hatalmas Krisztus pantokrátorral. Fotó: Wikimedia
Itt minden arany, ami fénylik. A monrealei székesegyház apszisa a hatalmas Krisztus pantokrátorral. Fotó: Wikimedia

Honnan volt erre pénz? Az azóta eltelt majdnem ezer évben hogyan nem feszegették le a falakról az aranyat, hogyan nem égett le, omlott össze, kapott bombatalálatot a templom, miközben hódítók, forradalmak, háborúk jöttek-mentek, és a sziget nagy részén egy időben olyan nyomor uralkodott, amit Európán belül még Magyarországról is nehéz elképzelni mai fejjel, és ahol máig nem tudnak egy vasúti menetrendet betartani? Kinek állt ez érdekében?

Ez természetesen nem lehetséges, legalábbis nem abban a világban, amiben egyébként éljük a hétköznapi életünket. A monrealei katedrális agyzsibbasztóan lenyűgöző belső teréből nézve néhány, a Sherman-tankokról cigit és csokit osztogató amerikai alakulat már tulajdonképpen nem lenne különösebben meglepő kétezerakárhányban sem, ahogy az is könnyen belátható, hogy egy városközpont voltaképpen akárhol is lehet.

Szerencsére a világ felfoghatatlanságától a tudatot védő gát egy idő után helyreáll, és miután kitámolyog az ember a katedrálisból, a téridő visszatér a nagyjából megszokott formájába. Csak meg ne kérdezzük a buszsofőrt, mikor és merre fog elindulni, mert egyszerre a két kérdésre nem fog tudni válaszolni. Szicílián biztos nem.

 

 

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Egy ilyen botrányért Donald Trump régen Hillary Clinton fejét követelte
Kollár Dóra | 2025. március 30. 18:07
Finoman szólva sincsen a helyzet magaslatán a napokban az IT-biztonság terén a Trump-adminisztráció, pedig 2016-ban az amerikai elnök még nagyon erős véleményt vallott a kérdésben. Jegyzet.
Szubjektív „Minden úgy történik, ahogy akarják. És ennyi” — az utca embere Ukrajna EU-s tagságáról
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. március 29. 10:59
Orbán Viktor kormányfő véleménynyilvánító népszavazást kezdeményezett Ukrajna európai uniós tagságáról. Magyar Péter hasonló kezdeményezéssel állt elő, a DK pedig ugyanezzel a kérdéssel az Országos Választási Bizottsághoz fordult. Járókelők véleményét kérdeztük szavazási szándékukról, és arról, hogy szívesen látnák-e Ukrajnát az EU-ban.
Szubjektív A gyűrű legendája – varázslatos sóváros a föld mélyén
Elek Lenke | 2025. március 29. 05:49
Hatalmas termek, impozáns csillárok, kápolnák, múzeum – mindez a föld gyomrában. Amikor először látogattam ide, még a bányászok által használt, egyszerű nyitott felvonókkal szállítottak bennünket a mélybe. Egy legenda szerint a helynek magyar kötődése is van. A Világjáró e heti állomása: Wieliczka.
Szubjektív Lázár János beleszállt Orbán Viktor egyik fő bizalmasába – szakad a Fidesz? Ez Viszont Privát
Csabai Károly – Gáspár András – Havas Gábor – Izsó Márton – Wéber Balázs | 2025. március 28. 20:18
Poloskák után kullancsok – Lázár János miniszter feltűnően kihívó hangnemben bírálta a NER-es „luxizókat”, „dőzsölőket”, jachtozókat” egy csütörtöki lakossági fórumon, és eközben nem félt kiejteni a miniszterelnök talán legbefolyásosabb bizalmasának, Mészáros Lőrincnek a nevét sem. Megtörténhet-e az elképzelhetetlen, azaz szétszakadhat-e a Tisza Párt által szorongatott kormánypárt egy évvel a választások előtt? Vagy ez is csak figyelemelterelés, és valójában minden úgy történik, ahogy azt Rogán Antal kitalálta?
Szubjektív Nem nyomja le az inflációt ez a kommunista módszer — az utca embere az árrésstopról
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. március 27. 19:12
A kormány az alapvető élelmiszerekre árésstopot vezetett be a kiskereskedelmi láncok számára. Járókelőket kérdeztünk, hogy ez hogyan érint őket, és szerintük a kormány képes lesz-e az élelmiszerek kiugró áremelkedésének letörésére.
Szubjektív A bázeli harangok és a böjti karnevál
Bózsó Péter | 2025. március 22. 06:01
A svájci nagyváros farsangi hagyománya a hamvazószerda utáni hétre esik. Idén egy rövid időre belepillanthattunk, és megnéztük a katedrálist is, amely egyszer egy különös eseménynek is helyt adott. A Világjáró e heti állomása: Bázel.  
Szubjektív Orbán Viktor poloskázott, majd lépett egy még durvábbat – Ez Viszont Privát
Havas Gábor – Izsó Márton – Kovács-Angel Marianna – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. március 21. 19:23
Viccelhetnénk azzal, hogy az elmúlt hét egy hétben a rovarszakértők országa lettünk, de Orbán Viktor március 15-i beszédével inkább ne vicceljünk – ráadásul messze nem a poloskázás volt az egyetlen igencsak problémás elem az elmondottakban. Pár nappal később a kormány lépett egy még durvábbat: 15 évnyi regnálása után most először gyakorlatilag betiltotta a Pride-ot. Mindeközben Magyar Péter atillába öltözve próbálta egyesíteni maga mögött a balos, a jobbos és a liberális szavazókat.
Szubjektív A nap képe: ennyire beütött az árrésstop?
Privátbankár.hu | 2025. március 20. 16:53
Boltban jártunk, ezt láttuk.
Szubjektív Hol születnek manapság a csodák? Fátima, a portugál zarándokhely
Elek Lenke | 2025. március 15. 06:01
Egy hivatalos turisztikai út során olykor zavarba ejtő momentumok adódnak. Meghívóm Portugália természeti szépségeit, borászatát, építészetét és magyar vonatkozásait mutatta be elsősorban – amire nem számítottam, hogy nemcsak Porto világhírű pincéi között barangolunk, hanem ellátogatunk a világ egyik leghíresebb zarándokhelyére is. A Világjáró e heti állomása: Fátima.
Szubjektív Rémisztő, amit Orbán Viktor művel, Magyar Péter csendben nézi – Ez Viszont Privát
Csabai Károly - Havas Gábor - Izsó Márton - Litván Dániel - Vég Márton | 2025. március 14. 19:48
A legújabb Alaptörvény-módosítással célkeresztet fest az Orbán-kormány jogvédőkre, újságírókra, melegekre, mindenkire, aki máshogy él vagy gondolkozik, mint azt a hatalom elvárná. Sarokba szorították ezzel Magyar Pétert? Tény, hogy a Tisza elnöke ezekben az ügyekben nem szólal meg. És mi a helyzet az árrésstoppal – teljesen hülyének néznek minket? E témákról is beszélgettek a Klasszis Média szubjektív műsora, az Ez Viszont Privát legfrissebb adásában munkatársaink, Csabai Károly, Litván Dániel és Vég Márton.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG