7p

Új, Világjáró című rovatunkban ezúttal Litván Dániellel utazunk Szicíliára – vagy valahova, ami bizonyos megfigyelők számára egy festői földközi-tengeri szigetnek látszódhat.

Mint az közismert, a szubatomi részecskék szintjén világegyetemünk egy elég zavarba ejtő hely, ahol például egy elektron viselkedhet egyszerre részecskeként és hullámként, és ha pontosan ismerjük a helyét, akkor fogalmunk sincs az energiájáról, ha viszont alaposan megmérjük az utóbbit, akkor a helyét nem tudhatjuk. Nem véletlenül lett népszerű Erwin Schrödinger gondolatkísérlete az egyszerre élő és halott macskáról, mivel az általunk is megszokott világba helyezi át a kvantumvilág abszurditását. Sajnos vagy szerencsére azonban az emberi tudat és érzékszervek által felfogott világban nem nagyon fordulnak elő kvantumállapotban lebegő háziállatok, de biztosan mindenki be tud számolni olyan élményekről az életében, amikor úgy érezte, mintha a rendezettség jótékony takarója alól előbújt volna a világ a maga felfoghatatlan valójában.

A látvány csak gyönyörűnek tűnik, de gondoljunk azért bele, hogy Taorminában a görögök egy működő vulkánt választottak színdarabjaik állandó hátteréül. Fotó: Depositphotos
A látvány csak gyönyörűnek tűnik, de gondoljunk azért bele, hogy Taorminában a görögök egy működő vulkánt választottak színdarabjaik állandó hátteréül. Fotó: Depositphotos

Egymásnak ellentmondó valóságok

Szicílián kicsit gyakrabban fordulnak elő ilyen helyzetek, mint máshol. A newtoni, de talán még az einsteini világegyetemben is például joggal feltételezhetjük, hogy egy nagyváros peremén, egy hosszú, mellékutcák nélküli egyenes úton állva egyértelműen eldönthető, melyik irányba kell elindulni a városközpont felé. Amikor viszont egy helyit erről megkérdezve hamarosan kisebb csődület alakul ki az ember körül, amiben egymással hevesen gesztikulálva, számára érthetetlen nyelven vitatkozó táborok jönnek létre, és a két lehetségesen kívül minden egyéb irányt is megmutatnak, mint megoldást, akkor ott úgy érezhetjük, mintha néhány percre a világegyetemet a maga pőre valójában szemlélhetnénk.

Vagy amikor a buszsofőr lelkesen felinvitál a buszra, miután megbeszéltétek, hogy a város egyetlen kempingjébe szeretnél eljutni, majd padlógázzal elindul az ellenkező irányba, hogy aztán egy másfél órás, a környék robogóval is nehezen járható hegyi útjait bejáró útvonal végén valóban kitegyen a kempingnél (ahova egyébként tíz perc alatt jut el a másik irányba közlekedő busz). Ha a hely stimmel, akkor az idő dimenziója már lényegtelenné válik?

Az idő önmagában is furcsa hurkokat vet Szicílián.

Amikor saját tudomásunk szerint valamikor a 2000-es évek elején, a globalizálódó világgazdaság részeként működő Európai Unióban egy asztalra kitett marlborós doboz láttán többen is odajönnek, azzal: “Hú, amerikai cigi?! Kérhetek egyet?”, azt még elkönyvelhetjük a tarhálás egy kicsit kreatívabb módjának.

De ha megjelenik a kávézó tulajdonosa, és kiabálva elüldözi a pofátlan kéregetőt, majd büszkén odalépve az asztalunkhoz megmerevedik, majd felcsillanó szemmel megkérdezi: “Hú, amerikai cigi?! Kérhetek egyet?”, azzal mit lehet kezdeni?

A trafikban – leellenőriztük – az összes ismert amerikai cigarettamárka kapható, természetesen, nagyjából fél euróval drágábban, mint az olasz cigik. Lehetséges, hogy a sziget egyes részein még 1944 van, és az amerikai katonák csak néhány hónapja verték ki az elkeseredetten védekező németeket állásaikból?

Sherman tank egy szicíliai kisváros utcáján a szövetségesek partraszállása után, 1943 júliusában. Vajon hány karton cigit vitt magával? Fotó: Wikimedia
Sherman tank egy szicíliai kisváros utcáján a szövetségesek partraszállása után, 1943 júliusában. Vajon hány karton cigit vitt magával? Fotó: Wikimedia

És ez csak néhány kiragadott részlet, a drogdíler és a robogókölcsönző állapot közt elektronként lebegő szirakúzai fazon, az általam ismert világegyetem legjobb és eddigi kutatásaim szerint teljesen egyedi recept alapján készülő jegeskávéja egy lepusztult útmenti kávézóban felszolgálva, egy, az út közepére kitett lángoló tévét unottan kerülgető autósok, a felbecsülhetetlen értékű antik szobrok mellé letett műanyagvödrökbe a plafonról csöpögő esővíz, a menetrendekkel semmilyen a tudomány által ismert művelettel nem összekapcsolható módon közlekedő buszok és vonatok – minden napra jutott valami, ami nem volt teljesen rendben a logika és a természet elfogadott törvényszerűségei alapján.

Persze lehet, hogy csak a meleg viccelt meg minket. Mint azt az is tudja, aki még nem járt arra, Szicíliára nem feltétlenül július végén, augusztus elején kell menni. Pláne nem hátizsákkal, vonattal, sátrazni – csak hát a nyári szünet és az Interrail jegy nagy úr volt egyetemistaként. Elképzelhető, hogy mindaz, amit erről a szicíliai útról emlékként őrzök, csupán egy hőguta közbeni élénk hallucináció?

Tény, hogy jónéhány évvel később, kora tavasszal, autóval egész más arcát mutatta a sziget. Kopár tájak helyett virágzó mandulafák és harsányzöld domboldalak fogadják a látogatót, és azért az is számít, ha van pénze az embernek napközben egy-egy hatalmas adag fagyin kívül mást is venni étel gyanánt. Meg hát valljuk be, az okostelefonok és a mobilinternet korában már úgy igazán teljesen reménytelenül sem tudja magát érezni az ember egy ismeretlen városban, sötétedéskor, szállás nélkül.

De az a furcsa vibrálás tavasszal, a szembe csorgó izzadtság nélkül is ott van. Az idősíkok valahogy így is csúszkálnak egymáson, Taorminánál túl kék a tenger, az Etnán túl hideg van, valami továbbra sem kerek.

Színarany támadás a tudat ellen

Nyilván létezik még más hely a világon, ahol ennyi, egymástól néha gyökeresen eltérő kultúra épült egymásra, de nem sok. A szigeten a történelem előtti idők után a teljesség igénye nélkül megtelepedtek, civilizációt építettek, hódítottak a főníciaiak-karthágóiak, a görögök, a rómaiak, a vandálok, az osztrogótok, a bizánciak, az arabok, a vikingektől származó normannok, a spanyolok, majd ez az egész katyvasz Garibaldit követve masírozott be az egységes olasz királyságba. Jött az elképesztő szegénység, a kivándorlás, majd még egy gyors német megszállás, és a második világháború egyik döntő momentuma, a normandiai főpróbájául szolgáló partraszállás, hogy aztán a sziget neve a maffiával és később az EU-s pénzek – a maffiától persze nem független – lenyúlásával fonódjon össze, mielőtt fapados járatokon turisták százezrei el nem öntötték.  

Magyar aggyal felfoghatatlan ez a történelem. Természetesen a Kárpát-medencének is izgalmas és sokrétű a története, de mire itt a Római Birodalom határterületének romjai fölött újra kőházakat kezdtek építeni, Szicília már túl volt több kultúra, birodalom és vallás fénykorán és bukásán. Ez az egész engem talán a Palermóval mára összeépült monrealei székesegyházba belépve ütött meg legjobban.

Azt már eleve nehéz feldolgozni, hogy ezt az épületet itt, az Afrikától érzésre kőhajításra fekvő szigeten egy alapvetően viking állam uralkodója, II. Vilmos szicíliai király kezdte katolikus templomként, de nagyon erősen bizánci hatásokat követve építtetni, és nagyjából egy évszázaddal a Notre Dame előtt be is fejezték, de rendben, hát ez van. Hogy a katedrális belülről nagyjából négyszer akkorának érződik, mint kívülről, és minden, de tényleg minden látható falfelülete mozaikokkal van borítva, azon is túlteszi magát az ember valahogy talán. De miért gondolták azt elfogadható lépésnek, hogy e mozaikokon gyakorlatilag minden olyan részlet, aminek nincs külön színe, aranyból legyen? Igen, a háttér is. (A becslések szerint egyébként 2200 kilogramm színaranyat használtak fel a mozaikokhoz.)

Itt minden arany, ami fénylik. A monrealei székesegyház apszisa a hatalmas Krisztus pantokrátorral. Fotó: Wikimedia
Itt minden arany, ami fénylik. A monrealei székesegyház apszisa a hatalmas Krisztus pantokrátorral. Fotó: Wikimedia

Honnan volt erre pénz? Az azóta eltelt majdnem ezer évben hogyan nem feszegették le a falakról az aranyat, hogyan nem égett le, omlott össze, kapott bombatalálatot a templom, miközben hódítók, forradalmak, háborúk jöttek-mentek, és a sziget nagy részén egy időben olyan nyomor uralkodott, amit Európán belül még Magyarországról is nehéz elképzelni mai fejjel, és ahol máig nem tudnak egy vasúti menetrendet betartani? Kinek állt ez érdekében?

Ez természetesen nem lehetséges, legalábbis nem abban a világban, amiben egyébként éljük a hétköznapi életünket. A monrealei katedrális agyzsibbasztóan lenyűgöző belső teréből nézve néhány, a Sherman-tankokról cigit és csokit osztogató amerikai alakulat már tulajdonképpen nem lenne különösebben meglepő kétezerakárhányban sem, ahogy az is könnyen belátható, hogy egy városközpont voltaképpen akárhol is lehet.

Szerencsére a világ felfoghatatlanságától a tudatot védő gát egy idő után helyreáll, és miután kitámolyog az ember a katedrálisból, a téridő visszatér a nagyjából megszokott formájába. Csak meg ne kérdezzük a buszsofőrt, mikor és merre fog elindulni, mert egyszerre a két kérdésre nem fog tudni válaszolni. Szicílián biztos nem.

 

 

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív „Hát ez már most, enyhén fogalmazva, gusztustalan… ”– az utca embere a választási kampányról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 4. 16:51
Beindult a 2026-os tavaszi parlamenti választási kampány. Az utca emberét arról kérdeztük, hogy mit gondol, melyik párt nyer majd, milyen lesz az addig vezető kampány, és lesz-e Orbán Viktor-Magyar Péter vita.
Szubjektív A legírebb sziget, ahol több a whisky, mint az ivóvíz
Durucz Dávid | 2025. október 4. 06:01
„Van itt három templom, három iskola, hat kocsma és egy bolt, szóval rendben vannak a prioritások” – mondta kísérőnk Európa egyik legkülönlegesebb szigetén, Inishmore-on, ahová körülményes eljutni, de ahonnan lélekben hazatérni sokkal nehezebb. A Világjáró ezúttal Írország ősi részéről jelentkezik.
Szubjektív Miért kap adókedvezményt, akinek több Birkin táskája van, mint gyereke? Ez Viszont Privát
Csabai Károly – Havas Gábor – Herman Bernadett – Imre Lőrinc – Izsó Márton | 2025. október 3. 19:11
A héten ismertté váltak a kormány és a Tisza Párt egyaránt 5-5 pontból álló azon kérdései, amelyekre várják a választópolgárok reakcióit. Az Ez Viszont Privát legújabb adásában ezek mentén beszélgetett Csabai Károly főszerkesztő, Herman Bernadett főmunkatárs és Imre Lőrinc újságíró. Például az édesanyák és a fiatalok adómentességéről, a társasági adóról, valamint arról, hogy Magyar Péter már az egymilliárd forint feletti vagyonokat is megadóztatná. 
Szubjektív Dübörög az orosz befolyásolási gépezet – Magyarországra is gyakorolnak Csehországban és Moldovában?
Litván Dániel | 2025. szeptember 28. 18:16
Álhírek öntik el Csehországot és Moldovát, de valós erőszakba is át-átcsap már az orosz hibrid és információs hadviselés szerte Európában. Felkészül: Magyarország? Jegyzet.
Szubjektív A tömegturizmus tépázza, de még állja a sarat a világ egyik legeredetibb városa
László Éva Lilla | 2025. szeptember 27. 06:01
Aki térre, tisztaságra és andalgós városnézésre vágyik, ne Velencét válassza egy hosszabb vakáció színhelyéül. Aki viszont imádja a pezsgést, nem rettenti el a szelfiző turistatömegek nyomakodása, és szívesen barangol a csatornák mentén, jól teszi, ha előre felkészül: mit hol tud megvenni, megenni és megtenni. Főleg, ha gyerekekkel érkezik. A Világjáró e heti állomása Velence, ahol pár napos gasztronómiai és kulturális „ámokfutás” során legalább egy hónapra való impulzust gyűjtöttünk. 
Szubjektív A királyság nukleáris védőernyő alá húzódik
Káncz Csaba | 2025. szeptember 22. 10:07
Szaúd-Arábia új védelmi paktuma Pakisztánnal jelzi a kapcsolatok történelmi mélyülését, és jól mutatja, hogyan alakítják át a változó közel-keleti törésvonalak, az USA habozása és Irán árnyéka a Perzsa-öböl menti térség biztonságát. Jelenleg arra utalnak a jelek, hogy több ország is szeretne hasonló mechanizmusokat létrehozni Iszlámábáddal. Káncz Csaba jegyzete.
Szubjektív „Maximum a saját hazánkat kell megvédenünk” – az utca embere a lengyelországi dróntámadásról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. szeptember 20. 10:21
Egyre fokozódik a feszültség a NATO és Oroszország között, miután múlt héten orosz drónok hatoltak be Lengyelországba. Ennek apropóján kérdeztünk járókelőket arról, hogy legyen-e ismét kötelező a katonai szolgálat itthon, mi a véleményük a hadikiadások a NATO által elvárt növeléséről, illetve küldjünk-e katonákat a NATO keretében Lengyelországba egy orosz támadás esetén, ha Varsó erre kérne minket?
Szubjektív Vulkánok, szakadékok, keselyűk földjén – poroszkálás Peruban
Eidenpenz József | 2025. szeptember 20. 06:01
A négy kilométer mély kanyontól a hat kilométer magas, havas tetejű vulkánokig, a múmiáktól a kondorkeselyűkig, a spanyol építészettől a teraszos földművelésig számos érdekességet rejt Arequipa tartomány. A Világjáró ezúttal Peru kevésbé ismert, déli részén járt.
Szubjektív Lefegyverző kampány: a Tisza nyakában lohol a Fidesz – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Havas Gábor – Izsó Márton – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. szeptember 19. 19:01
A héten írtuk meg, hogy az első félévben 80 milliárdba került nekünk az a közmédia, amelynek híradója egy friss kutatás szerint is a kormánypárt kommunikációs céljainak van alárendelve. De mire lesz elég a fideszes médiahenger? Miért közelít a kormánypárt népszerűsége a Tiszáéhoz? Mire gyúrnak a Harcosok klubja edzőtáborában? Mennyire közügy Gyurcsány Ferenc magánélete? Mit mutatnak a friss KSH-s béradatok, és mi a valóság? Mi köze Hajdú B.-nek a NER-hez? És kik azok a dolgozó szegények? Erről is vitatkozott az Ez Viszont Privát e heti adásában Wéber Balázs vezető szerkesztő, valamint Bózsó Péter és Vég Márton újságíró.   
Szubjektív Válság az EU és Szerbia között: válaszúthoz érkeztek
Káncz Csaba | 2025. szeptember 16. 18:31
Nagyító rovatunkban ezúttal a Belgrád és Brüsszel közötti parázsló válságot vesszük górcső alá. Egy olyan időszakban, amikor az európai diplomaták nyakába szakadt az ukrajnai konfliktus, az egyre fenyegetőbb szerb krízis kezelése sok külügyminiszter számára másodlagos szempont. Pedig Belgrád egyre inkább rácsúszik arra az útra, amelyre Grúzia rátért – áldemokráciává válva, amelyre az EU-nak már nincs befolyása. Káncz Csaba jegyzete.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG