A Balti-tenger fehér városa: Gdynia

Trójmiasto – Gdańsk, Sopot és Gdynia – a lengyel tengerpart nyáron és azon kívül is a legélhetőbb, a skandinávok körében pedig az egyik legfelkapottabb régió. A három várost összekötő modern SKM gyorsvasút a helyiek közlekedési Jolly Jokere: főszezonban tízpercenként indul, és percek alatt ér egyik városból a másikba. Ja, és ne egy pöfögő, zakatoló vicinálist képzeljünk el, hanem egy kényelmes, tiszta és pontos elővárosi szerelvényt, amely végig a tengerpart mentén halad. Itt a késés ismeretlen fogalom, a felsővezeték-szakadás pedig csak legenda.

Az utasok – igen, még a fiatalok is – papíralapú könyvet olvasnak a szerelvényen, és ha egy társaság felszáll, mondjuk kizárólag hölgyekből álló, rögtön többen is felpattannak, hogy segítsenek a csomagok feljuttatásában. A bőröndök így pillanatok alatt a csomagtartó polcra kerülnek, a segítők pedig köszönetet sem várva visszatelepednek a könyveik mellé.

Fehérbe öltözve

Most tehát irány Gdynia (ejtsd: Gdinya), a Balti-tenger fehér városa, amely egyszerre modern kikötő és elegáns tengerparti üdülő.

A város a 20. század elején szinte a semmiből nőtt ki, és különleges, hajóformájú, hófehér épületeinek köszönhetően vált híressé. Szinte egész Gdynia az art deco és a modernizmus stílusában épült: kerek ablakok, hullámszerű erkélyek, hajóra emlékeztető homlokzatok sorakoznak egymás mellett – mintha a tenger formái és ritmusa öltene alakot mindenütt.

Azonban mégsem hivalkodó, sznob településről van szó: Gdynia harmonikus és elegáns.Az épületek errefelé a mindennapokat szolgálják: az egyik lakóház, a másik kávézó, a sarkon mindenütt van egy kisbolt, és szinte minden utcában találni halas bisztrót vagy hangulatos kifőzdét.

Még a város színháza is ebben a stílusban épült: kerek ablakok, hajóforma épület és tágas terasz, ahová az előadás szünetében kiülhetnek a nézők egy italra vagy beszélgetni. Gdyniában a design nem dísz – hanem maga az életstílus.

Gdynia filmfényei

Minden év szeptemberében a hófehér város mélykék-olajzöld tengerpartja mellett világít egy fénykavalkád: a Polish Film Festival izgalmas vibrálása. A a filmes rendezvény 1974-ben Gdańskban indult, onnan költöztették át Gdyniába. Ez számít a lengyel mozi legnagyobb ünnepének: itt futnak a premierfilmek, debütálnak alkotások, és nemzetközi díjakat is osztogatnak. És persze mindenütt piros szőnyeg, hazai és külföldi sztárok.

A városi színház – a Danuta Baduszkowa Musical Theatre – a fesztivál központja, ahol a „Golden Lions” (Arany Oroszlánok) díjakat osztják ki az év legjobb alkotásainak. A díjkiosztó a fesztivál legnagyobb ünnepe. A színészek és a rendezők között olyan nagy nevek bukkannak fel, mint Agnieszka Holland lengyel-cseh filmrendező, aki több díjat is elnyert már ezen a fesztiválon.

Idén a filmünnep igazi mentőövnek számított a helyi szállodások és kisebb szálláshelyek körében, ugyanis 2025 nyara a Balti-tengernél szeszélyesre sikeredett: még helyi mércével mérve is túl hűvös és csapadékos volt, a tenger vize pedig alig melegedett 15 Celsius-fok fölé.

Emiatt érezhetően csökkent a skandináv országokból érkező vendégek száma – azoké, akik rendszerint napfürdőzni és úszni jönnek nyaranta a lengyel tengerparthoz.

Ilyen zord, szeles idő viszont – ahogy ők mondják – „otthon is jut elég”, így nem sokan érezték annak szükségét, hogy komppal átkeljenek a tenger túloldalára.

Jövőre várhatóan sokkal többen látogatnak majd a városba, hiszen Gdynia akkor ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Egész éves programsorozattal, különleges eseményekkel és megemlékezésekkel várják a látogatókat.

A városi kikötő jelzőfényei

A város központjába szinte belesimul Lengyelország egyik legforgalmasabb tengeri kikötője. Nem ritka, hogy egy Titanic-méretű óceánjáró vagy egy felhőkarcolónyi konténerhajó úszik be méltóságteljesen a város szívéig – sőt, itt ez a mindennapok része.

A kikötő legnépszerűbb turistalátványossága a múzeumhajók mólója, ahol két legendás hajó ringatózik egymás mögött. Az első az ORP Błyskawica, a világ legrégebbi, vízen úszó hadirombolója, amely még a második világháborúban szolgált.

A felújított hadihajón ma interaktív kiállítás várja a látogatókat, ahol érzékletesen mutatják be a tengerészéletet és a háborús mindennapok világát.

Közvetlenül mögötte horgonyzik a Dar Pomorza, azaz Pomeránia ajándéka, amely egy igazi legenda. A hófehér, háromárbocos vitorlás több mint száz évig járta folyamatosan a világ tengereit – a Horn-foknál is többször megfordult, ahogy az Északi- és a Déli-sarknál –, és a lengyel tengerészeti akadémia gyakorlóhajója is volt, mielőtt végleg kikötött volna Gdynia partjainál.

Aháromárbocos vitorlás mára a város egyik jelképévé vált: jellegzetes megjelenése szinte minden gdyniai városképen feltűnik.

Belül pedig igazi időutazás várja a látogatót – megidézve azt a kemény világot, amikor a tengerészek hónapokig hajóztak távoli vizeken.

A fedélzeten fotók és relikviák mesélnek a legénység életéről, akik nemcsak egymással, hanem egzotikus „útitársakkal” is osztoztak a szűk helyen: barnamedvék, erszényes medvék, majmok, papagájok, sőt még kígyók is megfordultak a hajón, ajándékként vagy kabalaként a világ különböző kikötőiből.

A kapitány elegáns kajütje igazi ellentétben áll a matrózok szűk fekhelyeivel: a legénység (a tisztek persze nem) a hajó gyomrában, kötelek, horgonyok és ládák között, függőágyakban aludt. A hajó konyháján pedig ma is látható, hogyan készültek az ételnek nevezett fogások a hosszú utazások idején – mindenféle higiéniai előírások nélkül, erős improvizációval. Hogy nemegyszer a legénység jelentős részénél gyomorrontás lett ennek a vége, azon akkoriban senki sem lepődött meg.

A mólóknál azonnal feltűnnek a kis árusító bódék, ahol egyforma áron Amazon-zsákbamacska várja a gyanútlan vásárlót: veszel egy csomagot, fogalmad sincs, mi van benne – csak a csomag kibontása után derül majd ki. Mintha a világba szétszóródott, köddé vált holmik pottyantak volna a konténerekből egyenesen ide...

Múzeum a kivándoroltaknak

Szintén a kikötő része a vízparttól mindössze néhány perces sétára található Emigránsok Múzeuma (Muzeum Emigracji). Az egykori tengeri pályaudvar épületében berendezett múzeumban a kiállítási tárgyak azt mutatják be, hogyan indultak el innen ezrek az ismeretlenbe – Amerikába, Kanadába vagy Ausztráliába – az új élet reményében. A kiállítás személyes történeteken, leveleken és archív felvételeken keresztül idézi fel a lengyel emigráció múltját, a családok elszakadásának fájdalmát, a hosszú utazások könyörtelen körülményeit és a nem csituló honvágy érzését.

A múzeum értékes és emlékezetes program Gdyniában járva, a fehér város élményeinek egyik fontos és kihagyhatatlan eleme. Ahogy a város szépségeinek és látnivalóinak megtekintése is igazi ajándék annak, aki nem járt még errefelé.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.