Léteznek olyan hétköznapi szürke kedd reggelek az ember életében, amikor 8 órakor még nem tudja, milyen szürreális, egyben anakronisztikus élmény éri este 7 órakor. Ilyen volt az én első, közvetett, találkozásom Gdanskkal.

A testvérem már évek óta Svédországban élt, mint disszidens, én nem utazhattam el hozzá, ő évekig nem jöhetett haza, de telefonált, hogy majd jelentkezik egy svédországi magyar ismerőse, és elhoz egy csomagot.

Sokáig Danzignak nevezték

Nyolcvanas évek eleje, lágymányosi lakótelepi panellakás, csöngetnek. Az ajtóban egy magas vékony férfi áll, szmokingban, nyakában fehér selyemsállal, kezében egy szál rózsával és egy üveg francia Veuve Cliqout pezsgővel, valamint egy dobozzal. Bemutatkozik: Pálffy gróf vagyok, Danzigon keresztül érkeztem.

Furcsamód, először azon gondolkodtam el: hol is lehet Danzig? Nem tanultuk az iskolában, hogy ezt a stratégiailag fontos lengyel kikötővárost a porosz fennhatóság alatt így hívták. A grófi család, illetve leszármazottai pedig a szocialista érában sem nevezték másképp a várost.

A második ” találkozás” ismét szubjektív, családi jellegű. A szocialista korszakban Sopot a magyar beategyüttesek között kedvelt koncerthelyszín volt. Rokoni kötődés révén elbeszéléseikből megtudhattam, hogy itt rajongó fiatalok ezrei várják a zenészeket, vodka van rogyásig, a szabadság és a tengerpart végtelenjének az érzete utánozhatatlan, nem utolsósorban pedig gyerekjáték feketén farmert venni.

Sopot, Gdansk és Gdynia valójában testvérvárosok a Balti-tenger partján. Itt a tenger nem olyan sekély és békés, mint mondjuk Franciaországban, de melegebb napokon kiváló fürdésre is.

Magán hordozza a korok bélyegét

A harmadik találkozás már személyes, tekintélyt parancsoló műemlékekkel, a hajdani évszázadok és a közelmúlt történelmi emlékeivel. Gdansk 1807-1815 közt Szabad Város volt, majd 1920-ig Danzig néven porosznak, németnek számított. 1939-ben a város körüli vita adott ürügyet a hitleri Németországnak Lengyelország megtámadására, így az a Harmadik Birodalom része lett.

A háborúban lerombolt település 1945-ben tért vissza végleg Lengyelországhoz. Ma, a több mint ezer éves „Balti metropolisz”-ban, ahogy sok helyütt nevezik, szó szerint mindenhol a történelembe botlunk.

Ahogy Jan Blonski írja a városról: „magán hordozza a korok bélyegét, amelyeken át kellett hágnia”. Ezt a „bélyeget” látjuk a „Hosszú piac”-on (Dlugi Targ) sétálva, a patríciusok házai közt. Az itt élők évszázadokon át szívesen áldozták vagyonukat lakóhelyük szépítésére. A városháza különösen elkápráztat gazdagságával, de a Történeti Múzeum kincseinek megtekintése is elengedhetetlen.

Hármasvárosról beszélünk tehát: a több mint ezeréves történelmi emlékek, a sopoti móló, amely a legszebb arcát nyáron mutatja, no meg a gdyniai Pomerániai Rakpartnál horgonyzó műemlékhajók együtt feledhetetlenek.

Élő történelemóra és Borostyán Múzeum

Ha nem vágyunk élő történelemórára, legalább a Borostyán Múzeumot ne hagyjuk ki. Itt megtudhatjuk, hogyan keletkezett a borostyán, milyen tulajdonságai vannak, és megtekinthetjük a különleges növényi és állati zárványokat. A borostyánt manapság sokan egyfajta régimódi ékszernek tekintik, pedig ma is gyönyörű nyakékek, láncok, karkötők készülnek e sokak szerint retro alapanyagból.

Bár nem turistalátványosság, de fontos része, szereplője a közelmúlt történelmének a Hajógyár. Ez mára mindenekelőtt az 1970. decemberi tiltakozások elfojtása során meggyilkolt hajógyári munkások emlékhelye és a Szolidaritás bölcsője lett. A kommunista rezsim elleni küzdelemről sok mindent megtudhatunk a Szolidaritás Európai Központjában, amelyet ma már turisták ezrei látogatnak. Egész Közép- és Kelet-Európa közelmúltbeli történelmének jelentős eseményeire emlékeztet itt a több ezer összegyűjtött emléktárgy.

Gdyniáról talán még kevesebbet tud az a magyar, aki először látogat Lengyelországba, pedig családdal is érdemes ide kirándulni, mert a gyerekeket is elvarázsolják a Pomerániai-öbölben horgonyzó történelmi hajók, no meg az akvárium, amely a Tengerhalászati Intézet víz alatti állatkertje.

Szintén főleg a kicsiknek ajánlják, az Experyment Tudományos Központot, ahol játszva lehet tanulni. Az interaktív kiállítás nemcsak a vízi világ titkaival ismertet meg, de a fizikát és a biológiát is élvezetesen „tanítja.”

Jazzt hallgatni a sopoti mólón

Ha nyár, akkor Sopot. A 4,5 kilométer hosszú homokos tengerpartot azoknak is előszeretettel ajánlom, akik már vagy ötször jártak a horvát vagy olasz tengerpartokon.

Más a hangulat, a hőmérséklet, a tűző napot mindig enyhíti egy kis szél. Feltétlenül látni kell az itteni fa mólót, ami Európában a maga 512 méterével a leghosszabb.

A napozás, pancsolás után hallgathatunk jazzt valamelyik kávéházban – a jazznek Lengyelországban óriási hagyománya van.

Se szeri, se száma a tradicionális, illetve nemzetközi ételsort kínáló bisztróknak, kávéházaknak. A lengyel ételek megkóstolását persze vétek volna kihagyni. Ami a legérdekesebb, hogy a MamaMia Caféban – bár nem tipikusan lengyel a neve – meg lehet ízlelni egy speciális sós italt, amelyet egyenesen a brómos-jódos forrásból szállítanak ide.

A Hármasváros az utóbbi húsz évben luxusszállodákkal, wellness paradicsomokkal, látványos programokkal lett gazdagabb, és a legmodernebb turisztikai szolgáltatásokkal bővült. Mindenütt felfedezhetjük a világmárkákat és a plázákat, de ma sem hiányoznak a régi hagyományokra visszatekintő butikok, a lengyel designerek saját modelljeivel.

A Visztulán kalandozás is ajánlott, menetrendszerinti vízi villamossal vagy kishajóval. Népszerűek az úgynevezett kalózhajók is. Gdanskból gyakran indulnak sétahajók a Westerplatte- és a Hel-félszigetre, valamint Sopotba.

Kalózhajóval romantikusabb

Vasúttal maximum fél-egy óra alatt tehetjük meg az említett települések közötti távolságot, néhány zlotyért. Az SKM vonattal Gdanskból Sopotba az út például 20-30 percet vesz igénybe. Autóval hasonló idő alatt lehet megtenni ezt az utat.

Az autómegosztás egyszerű módja, amikor valaki Gdanskban beül a kocsiba, de azt Sopotban hagyja. Könnyebb így parkolóhelyet találni, mert van néhány kijelölt hely az ilyen autók számára.

Korszerűen kiépítettek a kerékpárutak és sokan bérelnek robogót is. A legromantikusabb közlekedési mód persze a hajó: a Gdanski-öblön keresztül komppal egy órányi az út.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.