<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=947887489402025&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
5p

Hazai szálláshelyek, vendéglátóegységek, figyelem!

Pályázzanak és nyerjenek díjat az ország legjelentősebb designversenyén - nevezzenek be a Klasszis TopDesign 2022 megmérettetésre!
Külföldi és hazai szakértőkből álló zsűri, bemutatkozási lehetőség a nagyközönségnek, exkluzív díjátadó gála.

Regisztráljon most!

Emberek egy bárkán élnek öt tyúkkal és mosogató vájdlinggal. Meddig lesz ez így? Világjáró néven új rovatot indít lapunk: elmondjuk, mit láttunk a nagyvilágban. Az első részben kollégánk, Bendl Vera viszi el az olvasókat Vietnámba.

Az, hogy Marguerite Duras: A szerető című regényében kulcsfontosságú a Mekong-delta, talán nem a legfontosabb ok volt arra, hogy elmenjek Can Thóba, de azért szerepelt közöttük. Még akkor is, ha közben rájöttem, mégsem szeretem annyira azt a túlfűtött könyvet, mint amennyire emlékeztem, legfeljebb csak a film hatott rám kamaszkoromban, hiszen a lány olyan flegmán állt a korlátra téve a lábát, hogy már az elején sejteni lehetett valamit abból a gyanús félszerelmi históriából, ami később következett. Tény viszont, hogy a Mekong-deltát még a film sem mutatta kimondottan gyönyörűnek: szürkén hullámzott a piszkos víz a kilátástalanul izzadó indokínai tavaszban.

Ma a hely első számú nevezetessége az úszó piac: turistalátványosságként hirdetik, bár akiket a turisták, mondjuk úgy, érdekességnek néznek, az emberi lét egy teljesen más dimenziójában élnek, nagyon messze attól a luxustól, hogy eszükbe juthasson elutazni valahova bármiféle szórakozásra vagy látványosságok megtekintésére. Nem mintha annak idején Indokínában nem a nagyon gazdagok és külföldiek kiváltsága lett volna az utazás.

Amikor Can Thóban jártam, mégis ezt akartam látni. Nem utazhattam végig az országon úgy, hogy éppen ezt a területet nem nézem meg. Korán keltem, ez alapkövetelmény még vízi piac esetében is, napfelkelte előtt átvitt az idegenvezetőm a hídon a folyó másik oldalára, a robogó hátulján kapaszkodtam a friss hajnalba, majd hamarosan vízre szálltunk egy motorral hajtott ladikban. A ladikot egy középkorú nő irányította, ő indította a motort és kormányozta a hajónkat, és később rájöttem: itt minden ladikot nő vezet. A vízen indulás után tankoltunk is egyből, egy faháznyi Shell-kút bújt ki a sötét hullámokból, rajta szerencsétlen fekete kutya rohangált.

A vízi piac. Fotó: PixabayA vízi piac. Fotó: Pixabay

Lassan pirkadni kezdett, a narancs nap világította meg a hajónkat, a kísérőmet, a Shell-kutat, a vízi piacot. A piacon szedett-vedett fabárkákban árulták az édesburgonyát, zöldséget és némi gyümölcsöt, nem annyira kilónként, hanem inkább tíz kilónként mérve az árut, és a kereskedők láthatólag berendezkedtek arra, hogy teljes családi életüket egy akkora helyen töltsék el, amekkora nekünk a vendégszobánk. Igaz, a hajójukon volt kabin, és még fel is lehet mászni rá, ráadásként pedig járkált mellettük öt tyúk plusz egy kakas, közvetlenül a mosogató vájdling és a száradó ruhák mellett, ami azért igazán teljesen más, maga a szabadság, végtére is. A kanálisok mellett apró lakhelyek épültek, legalábbis a bárkák viszonylatában már annak lehetett nevezni őket, de mindezek mellett igazából a nyomor olyan mértékét láttam, amilyet itthonról nem könnyű elképzelni.

Házak, amelyekben élnek. Fotó: PixabayHázak, amelyekben élnek. Fotó: Pixabay

Észrevettem, hogy a Mekong nem piszkos, hanem nincs konkrét színe, és értelmezhetetlenül sok tárgyat, dolgot, folyadékot tartalmaz, amelyet valószínűleg nem kellene neki. Nem csak ételmaradékot, fóliát, pet-palackot, talán olajat, kutyaszőrt persze, mangómagot, cigarettát, műanyageszközöket, hanem jó eséllyel akár fröccsöntött dinoszauruszt is.

Az egyik kanális mellett tésztagyár működik, ide csalogatják a turistákat: isteni pho-leves készül a napra kiterített rizstészta segítségével, amelynek látványára egy Köjál-dresszúrában felnőtt ember csak a fejét fogja, mert hát, belenyúlnak. Bárki, bármikor puszta kézzel belesimít egyet, a legyek, azok nem nyúlnak, csak odaszállnak, a madár meg hát ki tudja, csippant vagy szarik, mit tudhat még, és ezek a gondolatok akkor is felmerültek, amikor már régen tudtam, hogy Vietnámban vagy éhen halok, vagy megeszem, ami van és kész, és ha megeszem, akkor sokszor egyáltalán nem bánom meg.  

Dél-Vietnám. Új tervek vannak a Mekong és környéke átalakítására. Fotó: PixabayDél-Vietnám. Új tervek vannak a Mekong és környéke átalakítására. Fotó: Pixabay

A Mekong egy szigetén, ahol végül biciklitúrára mentem aznap, és egy alig vállalhatóan meleg délelőtt elsuhantam a mangófák és lótuszok mellett, találkoztam a kutyákkal, akik elfelejtettek ugatni valami általános melankólia vagy éppen a forróság hatására. Megláttam a szigeten épült házakat, amelyek fáradtnak tűntek, és idős emberek dugták ki belőlük fogatlan arcukat, bár némelyik szoba valami hűvössel kecsegtetett, és ott történt talán, hogy az értelmem feladta a próbálkozást arra, hogy megértsen valamit ebből a világból. Ezekből az ismeretlen növényekből, ebből a valószerűtlen párából és furcsa napszakokból, ezekből a távoli életekből, és csak az idegenséget fogadta be. Azt a múltat, amihez nem kötődik az én fejemben semmi és azokat az illatokat, színeket, növényeket és ízeket, amelyek nem tudnak egységgé összeállni, annyira újak és annyira nincsen gyökerük a korábbi életemben.

A folyón mentünk vissza a szálláshelyünkre, kísérőim adtak nekem egy frissen hámozott ananászt, utólag szégyellem, hogy féltem megenni, de mivel attól is féltem, hogy megsértem őket, mégis bele-beleharaptam, végül szinte teljesen elfogyott. Tökéletes gyümölcs volt, mézédes és hibátlan. Amikor kiszálltam, nem akartam a pálcikát, amire tűzték, a Mekongba dobni, bár már semmi jelentősége nem volt a folyó szempontjából.

Reggel mindenki meg van pakolva. Fotó: PixabayReggel mindenki meg van pakolva. Fotó: Pixabay

Néhány napja ugyanebben a városban rendeztek konferenciát Hollandia részvételével, és elfogadták a Mekong-delta regionális főtervét, „amely többrétegű tervezéssel biztosítja a terület társadalmi, gazdasági és környezeti fejlődését”. A hollandok adják át tapasztalataikat a delta-régiókkal kapcsolatban, és a fejlesztési terv jó részét ők készítették, Vietnám pedig rábólintott. Izgatottan várom, hogy mi lesz a terv eredménye. Elképzelhető, hogy eltűnik a vízből a fröccsöntött dinoszaurusz? És a piacozóknak lesz tíz tyúkja is meg hosszabb élete? Nem lenne rossz.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz májusban, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

Szubjektív "Az már senkit nem érdekel, hogyan fognak élni ezek a gyerekek" - Klasszis podcast
Privátbankár.hu | 2022. szeptember 24. 16:09
Vajon miért most volt itt az ideje annak, hogy Pintér Sándor belügyminiszter hozzányúljon az abortusz szigorításához? El lehet ezzel egyáltalán bármit is érni? És miért nem állt ki senki a kormányból, hogy szóljon a nagy felháborodást kiváltó témában? Ezekről a kérdésekről beszélget az Mfor.hu podcast műsorában, a Közbeszédben Litván Dániel, újságíró és Székely Sarolta, az Mfor.hu és a Privátbankár.hu felelős szerkesztője.
Szubjektív Portugáliában lassabban csordogál az idő
Szarvas György | 2022. szeptember 24. 05:44
Egy pár napos szakmai út nem alkalmas arra, hogy felfedezzünk egy várost a maga teljességében, arra azonban mindenképpen elegendő, hogy a település hangulatából, szelleméből, abból a bizonyos couleur locale-ból valamit megérezzünk. Erre tett kísérletet a Világjáró szeptember elején Portugália második legnagyobb városában, Portóban.
Szubjektív A Westminstertől a Karmelita kolostorig - mit tanulhatunk a londoni Sortól?
Litván Dániel | 2022. szeptember 20. 19:14
Sorban állni tíz, húsz órákat egyetlen néma biccentésért? Hát ezek az angolok tényleg hülyék, nem? Nem biztos. Talán még példát is vehetnénk róluk. Nagyító alatt II. Erzsébet ravatala.
Szubjektív Mi köze van Petőfinek a világbajnok capuccinóhoz? Felvidéki barangolás magyar emlékekkel
Mester Nándor | 2022. szeptember 17. 05:32
Arany, ezüst és réz. Ez volt a fő biznisz évszázadokon át a felvidéki bányavárosoknál, amikben rengeteg magyar kapcsolat van. Olyan is, amire nem is gondolnánk. Szép templomokban, érdekes kastélyokban, jó sörben és kávéban sincs hiány. Világjáró rovatunk ezúttal Felvidékről jelentkezik.
Szubjektív Ötszörös gázszámla, tömegek az utcákon – Csehországban is feszül a húr
Wéber Balázs | 2022. szeptember 13. 19:11
Szeptember elején Prágában 70 ezren tiltakoztak az elszabadult energiaárak és a kormány politikája ellen. Bár a sörfesztiválokon egyelőre telt ház van, a cseh infláció az egyik legmagasabb az EU-ban, és már érezhetően nehezebb kijönni a fizetésből a korábbiakhoz képest, mondta lapunknak egy ottani magyar. Emiatt novembertől maximálják az áram és a gáz árát. Nagyító rovatunkban ezúttal a csehországi mindennapokat vesszük szemügyre.
Szubjektív A nap képe: Novák Katalint férfiak sora bámulta meg egy másik nő oldalán
Litván Dániel | 2022. szeptember 13. 14:41
Koszovóba látogatott a magyar államfő.
Szubjektív Gyöngy fülbevaló, színes barlang, kockaház – Rotterdamban jártunk
Elek Lenke | 2022. szeptember 10. 06:01
Másra csodálkozik rá az ember, ha turistaként érkezik pár napra egy országba, megint másra, ha ott él, netán rokonlátogatóba megy, és sokadszorra látogat oda. Kampók a háztetőkön, illatözön a metróban, csendéletek a vásárcsarnok falán – Világjáró rovatunk ezúttal Rotterdamban járt.
Szubjektív Súlyos bizalmi válság – az új brit miniszterelnök a pokol kapujában
Káncz Csaba | 2022. szeptember 6. 19:06
Nagyító rovatunkban ma az új brit kormányfőt, Liz Trusst vesszük górcső alá, akiről a lakosságnak csupán 12 százaléka hiszi, hogy jó miniszterelnök válik belőle. Mind Brüsszelben, mind Washingtonban erős szkepticizmussal tekintenek rá. A legnagyobb bomlasztó erő, amelyet meg kell tanulnia kezelni, Boris Johnson lesz.
Szubjektív A város, ami meghalt, mégis túlélte
Litván Dániel | 2022. szeptember 3. 06:19
Nem sok maradt az ókori Athénból, mégis több, mint egykori legyőzőjéből. És ez talán így is van jól. De akkor most bevált vagy nem vált be a népuralom első híres kísérlete? Világjáró rovatunk az egykor világhódító Athénból jelentkezik.
Szubjektív Gyomorgörcs nélkül várják a gázszámlát – Bécsből jelentjük
Wéber Balázs | 2022. augusztus 30. 19:19
Az osztrák fővárost nem érdekli a válság: az éttermek és pubok tele, az utcákon béke és nyugalom. A középosztály nem aggódik a számlák miatt. Az e heti Nagyítóban Bécset néztük meg testközelből.
Friss
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG