Tragikus már az aszály az USA-ban és Olaszországban

Az idei év első fele a legszárazabb időszak volt Olaszországban 1800 óta. Az elmúlt negyven év átlagához képest országszerte a csapadék csak a fele a szokásos mennyiségnek. A vízhiány pedig különösen markáns északon.

Télen kevés hó esett a hegyekben, nem volt olvadékvíz, a folyók szintje a szokásosnál korábban csökkenni kezdett. A hőmérsékletek 1,8 fokkal haladták meg a sokéves átlagot (1991-2020), júniusban pedig már 3-4 fokkal is meghaladták a megszokottat. Ez növeli a párolgást, és a talaj gyorsabban kiszárad.

Nem csoda hát, hogy hetven éve nem látott mélységbe süllyedt Olaszország leghosszabb folyójának, a Pó-nak a vízszintje, a folyó helyenként csaknem kiszáradt, ami egyre súlyosabb gondot okoz az olasz élelmiszer-előállítás 30 százalékát adó régióban. Az is egyre aggasztóbb, hogy már a folyó torkolatától 20-30 kilométerre is kimutatható az Adriai-tenger sós vize, és a vízszint süllyedésével egyre jobban elönti a medret. Ez már csak azért is probléma, mert a folyó vizével öntözik a környező szántókat és kertészeteket, a növények számára pedig méreg a sós víz. 

A víztározó tragédiája

Az Amerika délnyugati részén tapasztalható hatalmas szárazság miatt az ország legnagyobb víztározója a történelem legalacsonyabb szintjére süllyedt. A Mead-tó, a Colorado folyó víztározója 318 méterre zuhant -  ez a 36 milliárd köbméteres kapacitás 28 százalékának felel meg. Ez a legalacsonyabb szint azóta, hogy a tavat a Hoover-gát építésének részeként létrehozták az 1930-as években.

Márpedig Kaliforniában, Arizonában, Nevadában és Mexikóban 25 millió ember kap vizet közvetlenül a Lake Mead víztározóból. A Colorado folyó hét államban és Mexikóban összesen 40 millió lakost lát el ivóvízzel, köztük számos indián rezervátumot. Ez egyben az amerikai délnyugati mezőgazdaság életforrása is.

"A víz körülbelül 75 százalékát mezőgazdasági öntözésre használják fel" - mondta az Egyesült Államok nyugati részének vízellátásával foglalkozó Bureau on Reclamation munkatársa. Ezzel az Egyesült Államokban megtermelt összes mezőgazdasági termék mintegy 60 százalékát állítják elő. A folyó az áramtermeléshez is nélkülözhetetlen. A Hoover-gát hidroturbinái például 1,3 millió helyi lakos számára termelnek áramot.

A „La Niña” az egyik ok

Az USA délnyugati része valószínűleg az elmúlt ezer év legaszályosabb évét éli át. Ehhez két tényező járul hozzá: a 2000 óta gyakori "La Niña" események, és az ember által előidézett klímaváltozás.

A "La Niña" egy természeti jelenség, amely szabálytalan időközönként fordul elő: a trópusi Csendes-óceán tengerének hőmérséklete ekkor alacsonyabb a szokásosnál, ennek eredményeként az Egyesült Államok délnyugati részén kevesebb a csapadék. A „La Niña” állapotok immár harmadik éve fordulnak elő, ami ritka jelenség.

A klímaváltozásnak is köze van a dologhoz. Egy biztos: a felmelegedés fokozódásával a világ számos régiójában felerősödnek az aszályos időszakok, és az USA délnyugati része az egyik ilyen "hotspot". Az ENSZ Éghajlatváltozási Tanácsa ezt egy nemrég közzétett jelentésében megerősítette.

Más tavak is érintettek

Mivel az aszály rendkívül kiterjedt, a problémák más víztömegeket is érintenek az USA nyugati részén. A Powell-tó - egy másik víztározó a Colorado folyótól északra, az Arizona-Utah határon - jelenleg a legalacsonyabb vízszinten van 1963-as létrehozása óta. A kaliforniai Oroville-tó víztározójának szintje szintén alacsonyabb, mint valaha. Az ottani vízerőművet tavaly kellett először leállítani.

A vízhiány a turizmust is érinti. Ez a Mead-tónál különösen súlyos: nyolcmillió látogatónak köszönhetően a tó körüli régió csaknem félmilliárd dolláros forgalmat bonyolított 2020-ban. A vízi sportok szerelmesei különösen szeretnek a tóhoz utazni. Időközben azonban a hat csónakrámpából ötöt be kellett zárni, mert a vízfelület már elérhetetlen.

Tovább romolhat a helyzet

Szakértők azt feltételezik, hogy a következő hónapokban tovább fog csökkenni a vízszint, mert az USA délnyugati részén általában alig esik eső a nyári hónapokban. Ám ezután sem lehet számolni a vízhiány enyhülésével. A Meteorológiai Világszervezet közleménye szerint a "La Niña" állapotok őszig is kitarthatnak, talán még a télbe menően is.

A következmények akkor válnak igazán drámaivá, ha a vízszint 300 méter alá süllyed. Ezen a ponton a Hoover-gát vízturbinái nem működnek tovább, és a víz sem folyik le a tározóból. Ez a Mead-tavat holt víztömeggé tenné („dead pool”). A következmények emberek millióira és a mezőgazdaságra nézve Arizonában, Kaliforniában, Nevadában és Észak-Mexikóban katasztrofálisak lennének.

A víztakarékossági intézkedések hamarosan drasztikussá válhatnak

Ha januárig a mostani szinten marad a vízállás, több településen is radikális víztakarékossági intézkedéseket vezetnek be. A januári állapot döntő jelentőségű, mert ilyenkor a legmagasabb a hótakaró a hegyekben, és meg lehet becsülni, mennyi vízre lehet számítani egész évben. Arizona és Nevada szövetségi államot ez különösen súlyosan érinti, hiszen Arizona például vízének mintegy 40 százalékát a Mead-tóból szerzi.

Nevadában ennek súlyos következményei lehetnek az olyan sivatagi városokra, mint Las Vegas, amelyek létezését csak a Colorado folyóhoz kapcsolódó kifinomult vízrendszer tette lehetővé. Las Vegasban az elmúlt években hatalmas népességnövekedés ment végbe, ugyanakkor szisztematikusan bővítették a technológiai lehetőségeket, például a szennyvízkezelést. "2002 óta 800 000 fővel nőttünk, és 23 százalékkal csökkentettük a vízfogyasztásunkat" - mondta John Entsminger, a dél-nevadai vízügyi hatóság munkatársa a helyi televíziónak tavaly.

Hogy most milyen megtakarítási intézkedésekre kerül sor, az csak fokozatosan derül ki. Arizona esetében a vízellátást most 20 százalékkal csökkentették. Az Egyesült Államokban számos gazdálkodó vagy önként parlagon hagyja a szántóföldjeit, vagy kevésbé termeszt olyan nagy vízigényű növényeket, mint a mandulafák. Dél-Kaliforniában is egyes közösségek már korlátozták a vízfogyasztást; például az előkerteket csak hetente egyszer-kétszer lehet öntözni.

A várva várt csapadék azonban továbbra sem érkezik. "Az aszály huszonharmadik évét éljük" - mondta az Arizonai Egyetem vízjogi szakértője az NBC-nek -, és nem tudjuk, hogy 23 évig, 50 évig, esetleg 100 évig tart-e.