A város, amit nem csak a Harry Potter-rajongók imádnak

Hamisítatlan skót időjárásban érkeztünk meg: borongott, kicsit csepergett is, ám az elkövetkező napokban óriási szerencsénkre csak egyszer kaptunk a nyakunkba nagy esőt.

A reptérről egyenesen Edinburgh szívébe visz a busz, ahol az esti életbe csöppenve egyből behúzza az embert az a különleges érzés, amit a régi épületek sötét falai és az óváros girbe-gurba sikátorai árasztanak.

Itt a történelem mindenhol szinte tapintható valóság, árad, akár egy folyó, amitől misztikus és titokzatos minden, főleg éjszaka.

Egyes utcákon sétálva pedig azt hiszi az ember, hogy a következő sarok mögé pillantva megállt az idő, s átléphet egy másik dimenzióba, belecsöppenve a középkorba. Ugyanakkor a város nagyon is élő és modern, ahogy a helyiek és a turisták nyüzsögnek az utcákon a számtalan pub, étterem és szórakozóhely között, ahonnan sok helyről élő zene hangja szűrődik ki.

A Time Out magazin 2023-ban 53 ország szavazata alapján tizenharmadszorra választotta meg ,,a világ legszebb városának" Edinburgh-öt, amivel nem csak éjszaka, de másnap, világosban sem tudnánk vagy akarnánk vitatkozni. Ismét az óváros felé baktatva, a dombtetőn magasodik a város gyönyörű gótikus egyetemének kollégiuma – sokak szerint ez adta J.K. Rowlingnak a Harry Potter-sorozat felejthetetlen Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző szakiskolájához az ihletet.

Az írónő itt, Skócia fővárosában kezdte kidolgozni a mágusok és muglik világáról szóló történeteit, amikor 1993-ban a válása után kislányával ideköltözött. Több kávézó is őrzi írással eltöltött órái emlékét, a város leghíresebb szállodájában, a legendás óratornyáról is híres Balmoral Hotelben még egykori szobáját is ki lehet venni, ahol a könyvsorozat utolsó kötetét befejezte. A város egyébként tele van Harry Potter-rajongókkal: számtalan túrára be lehet fizetni, de van egy személyre kifejlesztett mobilapplikáció is. 

A The Elephant House névre keresztelt kávézó – ahol a könyvek szülőanyja sokszor írogatott, s melynek falát azóta rajongók irkálták tele – épp szemben található a Greyfriars Kirkyard temetővel, az írónő ide járt inspirációért, állítólag Voldemort neve is itt pattant ki a fejéből. A többszáz éves sírok miatt a temetőnek egészen különös atmoszférája van, egyesek direkt éjszaka keresik fel.

A bejáratnál Bobby kutya szobra fogadja az érdeklődőket, aki 14 évig őrizte gazdája, John Gray rendőr sírját. A helyiek azt állítják, szerencsét hoz, ha valaki megérinti a kiskutya orrát, Walt Disney még filmet is készített a hűséges eb történetéről. A temetőtől jobbra pedig még pubot is elneveztek róla.

Innen egy kőhajításnyira található a világ egyik legtöbbet fotózott kanyargós kis utcája, a Victoria Street színes házaival, ahol már kora reggel hosszú sor kígyózott a Harry Potter Múzeum előtt. Azt mondják, ez volt a kitalált varázslatos utca, a Diagon Alley megihletője.

De az óváros számtalan látnivalót kínál, csak győzze az ember idővel és pénzzel. Például az edinburgh-i várba érdemes előre online jegyet venni, mert hamar elfogynak, felnőtteknek 21 fontba (napi árfolyamon 10 ezer forintba) kerül. Innen aztán pazar kilátás nyílik az elegáns társasházakkal felépült „újvárosra”, s ha olyan szerencsések vagyunk, hogy pont 12-kor a vár belső udvarában tartózkodunk, még igazi ágyúdörrenésnek is fül- és szemtanúi lehetünk.

Jó bámészkodni a várba vezető híres Royal Mile-on – ahol szinte mindig lehet hallani skót dudaszót –, bár a főutcát már reggel turisták özönlik el. Így a számtalan, indiai kasmírt, skót és más viszkiket, szuvenírokat és sok egyebet kínáló kis üzleteknek garantált bevételük van az év minden szakában. Azért is, mert itt rendezik meg az Edinburgh-i Fesztivált, s annak keretében a világ legnagyobb művészeti fesztiváljának tartott Fringe-t, de a katonai parádé és az edinburgh-i karácsony is rengeteg embert vonz ide. A négynapos Hogmanay pedig a világ legnagyobb újévi ünnepségsorozata koncertekkel, színházi előadásokkal és híres utcabállal. 

Mindenesetre bármikor vet a jósorsunk Edinburgh-ba, az 1124-ben alapított, szintén a főutcán található, lenyűgöző St. Giles Cathedral-ba szinte kötelező betérni. Itt ravatalozták fel 24 órára 2022. szeptember 12-én II. Erzsébet királynő koporsóját, majd vitték Londonba a gyászszertartásra.

Az óvárostól eltávolodva  

Ha kicsit elegünk van a tömegből, elmenekülhetünk az Arthur Seat-re (Artúr király széke), ahová a külvárosból induló rövid gyalogtúra vezet. Bár itt jó időben szintén tömött sorokban jönnek-mennek az emberek – akár egy mini Caminón –, de felérve a dombtetőre 360 fokos panorámában gyönyörködhetünk, miközben a híres, tenger felől érkező skót szél minden rosszat kifúj az emberből.

A túraútvonalhoz vezető úton építették fel a skót parlament ultramodern épületét, ami gyökeres ellentétben áll a nép hagyományőrző mentalitásával – talán ettől még érdekesebb. Sőt, az újkori épület pont farkasszemet néz a brit királyi család skót rezidenciájával, amit sajnos épp zárva találtunk.

Olyan szép időben, mint amilyennel minket megajándékozott Edinburgh, kihagyhatatlan a Portobello Beach, a város tengerpartja. A kávézókkal és street food-okkal tarkított hosszú sétányon nyáron minden bizonnyal még nagyobb az élet, az ingyenes homokos strandokon pedig – ha a skót nyár van olyan kegyes – sokan az egész napjukat eltöltik.

Érdekes módon itt csónakoknak és hajóknak nyoma sem volt, szemben híres kikötőjükkel, Leith-szel, ahol a felújított régi dokk épületek érdekes elegyet alkotnak a modern házakkal. 1988 óta itt horgonyoz a Britannica Yacht (a belépőjegy ára szintén 21 font felnőtteknek), mellyel 1956-ban II. Erzsébet megérkezett Edinburgh-ba. A királyi család sokszor használta későbbi utazásai során is, de ma már múzeumként funkcionál.

Kísértetek, szellemek és más parajelenségek

Skócia híres kísértetjárta vagy más furcsa helyeiről is – elég, ha csak a Loch Ness-i szörnyre gondolunk, ahová szintén szerveznek túrákat. A naponta megváltott buszjegyünkkel (5,5 font, 2400 forint) szépen kiutaztunk a külvárosban található 16. századi Lauriston kastélyba, hátha saját magunk is észlelünk bármilyen borzongató furcsaságot. Hiszen van, aki arról számolt be, hogy fotóin utólag szellemet fedezett fel, mások lépteket és selyemszoknya suhogását hallották az idegenvezetés alatt. Ám a helyszínen derült ki, hogy csak napok múlva lenne szabad hely, így nagy bánatunkra csak kívülről csodálhattuk meg a csodálatos parkkal körülvett kastélyt.

A korábban említett Greyfriars Kirkyard temető sem mentes a furcsa jelenségektől. Sir George Mackenzie a 17. században volt Skócia főügyésze, és nem véletlenül kapta a Véres Mackenzie gúnynevet. 1691-ben itt temették el a Fekete Mauzóleumban, amely annak a börtönnek a tőszomszédságában található, ahol az általa megvádolt politikai foglyokat tartották.

Az azóta eltelt évszázadok során a sírkertben számos kísértetet véltek látni. Volt, aki kopogó szellemet is hallott, de nincs rá bizonyíték, hogy valóban maga Mackenzie lenne a földöntúli jelenségek mögött. Végül az edinburgh-i tanács bezáratta a mauzóleumot és a börtönt is, azóta csak szervezetten látogatható. És Edinburgh állítólag tele van ilyen titkokkal ... 

Gasztronómia és egyedülálló kocsmakultúra

A skót főváros éjjel-nappal nyüzsög, multikultisága szinte mindenhol tetten érhető, s pár nap alatt folyamatosan újabb és újabb színeit és arcát mutatja meg. Akár a szabadtéri piacokon, akár a harsogóan zöld parkokban ücsörgő, jókedvű és mosolygó embereken, akár a számtalan kávézó teraszán, vagy éppenséggel a rengeteg ingyenes múzeumban (például a Nemzeti Galéria és az Írók Múzeuma is díjmentes), akár a hihetetlen pubokban.

Merthogy a messze földön híres angolszász kocsmakultúra is hozzátesz a skót élményekhez. Alig lehet választani, hogy városnézés közben hol kortyoljunk el egy pohárka skót viszkit (határ a csillagos ég), csapolt cidert (6-7 font, azaz kb. 2800 forint) vagy a számtalan sörök (6-7 font) egyikét – akár a hömpölygő turisták elől menekülve, akár a kilométerektől sajgó lábunkat pihentetve. Bár azzal nem árt számolni, hogy Edinburgh az Egyesült Királyság második legdrágább városa London után.

Ennek ellenére is érdemes betérni például az Egyesült Királyság egyik legkedveltebb vendéglátóipari láncába, a Wetherspoonba, amely még/már szombat délben is tömve van jókedvű emberekkel. A finom italok mellett meg kell kóstolni az eredeti fish&chips-et (helytől függően 12-20 font, azaz 5200-8700 forint), vagy a skotch pie-t (16-20 font). A skót pite egy dupla tésztájú húsos pite, amelyet a hagyomány szerint darált birkahússal töltenek, de manapság általában marhahússal, néha bárányhússal töltik. És nemzeti ételnek számít a birkabelsőségből, zabpehelyből és fűszerekből készült haggis is, amit sokszor kínálnak az angol reggeli részeként.

Skócia visszatérhet az EU-ba?

Mindeközben Skócia célja jó ideje a függetlenedés, ugyanis a Brexit után szeretne ismét visszakerülni az Európai Unióba. Ha a Skót Nemzeti Párt a jövő májusban esedékes skóciai parlamenti választásokon többséget szerez az edinburgh-i törvényhozásban, felhatalmazást nyer az újabb függetlenségi népszavazás kiírására. Keir Starmer munkáspárti brit miniszterelnök azonban már többször is kijelentette, hogy nem kívánja engedélyezni az újabb referendum megtartását. (Az első, 2014-es népszavazáson a skótok többsége a Nagy-Britanniától való elszakadás ellen voksolt.)  

Mindenesetre, bárhogy alakul is Skócia sorsa, EU-tag lesz-e ismét, vagy sem, az nem kérdés, hogy Edinburgh különleges kisugárzását örökre megőrzi. 

A Világjáró többi cikkét itt olvashatja.