10p

Az illúziók vége – a racionalitás kezdete –
úgy tűnik el az ESG, hogy velünk marad?

Klasszis Fenntarthatóság 2025 konferencia

2025. november 4., Budapest

Jelentkezzen most!

„Van itt három templom, három iskola, hat kocsma és egy bolt, szóval rendben vannak a prioritások” – mondta kísérőnk Európa egyik legkülönlegesebb szigetén, Inishmore-on, ahová körülményes eljutni, de ahonnan lélekben hazatérni sokkal nehezebb. A Világjáró ezúttal Írország ősi részéről jelentkezik.

A „smaragd sziget”, vagyis Írország a világ egyik legjobban brandelt állama. Az ír népzenét, ír whiskey-t, ír kocsmákat és a Guinness sört mindenki ismeri – ezek ráadásul általában együtt találhatók meg, a Föld szinte bármely pontján. És bár a márkává válás közhelyessé is tehetné a jó dolgokat, és igyekeztem ezeken túlmutató tapasztalatokat is szerezni, az utazás tanulsága az lett, hogy mindez tényleg nagyon jó, és ott helyben a legjobb.

Mert megvolt az őszinte találkozás azzal, amiből kinőtt: az ír táj, történelem és kultúra mindent túlélő erejével.

Ez a landolás után rögtön elkezdődött. A reptéren az összes szöveg kétnyelvű volt, felül az ír, alul az angol. A miheztartás végett. És nem is kell találgatni, hogy melyik sör reklámja jött először szembe.

Ahol a sörben az igazság

Úgy voltunk vele, hogy addig nem érkeztünk meg igazán, amíg egy rendes ír pubban el nem fogyasztjuk az első pint Guinnessünket, egy kiadós Full Irish kíséretében. Erre a dublini főpályaudvaron került sor, tulajdonképpen a restiben – bár talán nem kellene így hívnom ezt a grandiózus, elegáns helyet, ahol makulátlanul öltözött idős urak olvassák a napilapjukat és hallgatják a zsebrádiójukat, antik hatású karosszékekben.

A sör olyan volt, amilyennek lennie kellett. Nem meglepő, de fontos megemlíteni: minden, általunk felkeresett helyen jól csapolták a Guinnesst. Alighanem felvételi alapkövetelmény a „pull” művészetének ismerete. A világhírű sört ugyanis nem simán csak öntik, hanem „húzzák”: a 45 fokos szögben megdöntött poharat először háromnegyedig töltik a fogantyú meghúzásával, hagyják pihenni 1-2 percig, majd a kar nyomásával helyezik rá a koronát: a krémes, fehér habot.

Fullos full Irish
Fullos full Irish
Fotó: Rhédey Gábor

Az első tökéletes Guinness az asztalunkra került, így már jó hangulatban fogtunk neki a hagyományos ír villásreggelinek. Aki szereti az English Breakfast nevű gasztrotalálmányt, annak annyit tudok mondani, hogy ez annak a szegényebb kistestvére, kevesebb finom hússal. Van helyette nagyon bánatos színű, fűrészpor ízű „kolbász”, meg kétféle (!) véres hurka, amitől kicsit tartottam, de kellemetlen helyett végül semmilyen íze volt. Éhesek azért nem maradtunk, és én később még adtam pár esélyt ennek az ételnek. Konkluzió: maradok az angol változatnál.

Mint ahogy maradhattunk volna Dublinnál is, hiszen az sem jár rosszul, aki a fővárost választja, és ott kószál pubról-pubra egy kiadós városnézés után. Itt pont annyira megéri alaposan megnézni a meseszép utcákat és az ír nép épített örökségét, mint a pohár fenekét. 

De mi még ennél is autentikusabb ír élményekre vágytunk.

Utazás a kelta múltba

Nyugatra mentünk, az ország peremére, a Gaeltachtba: ez az összefoglaló neve azoknak az egyre zsugorodó régióknak, ahol nemcsak hivatalos nyelv az ír, de konkrétan az ott élők anyanyelve is. A célállomás Inishmore volt, az Aran-szigetek legnagyobbika – a maga 31 négyzetkilométerével.

Ősi kőerőd az óceán fölött
Ősi kőerőd az óceán fölött
Fotó: Durucz Dávid

Ez egy kalandos út, amelynek az első fele bántóan sima és unalmas. Galwayig az ír vasút vendégszeretetét élveztük, ahol felháborítóan profi minden: a szerelvények tiszták, kényelmesek, gyorsak, és még a nevünket is kiírják, hogy biztosan jó helyre üljünk. Mégis egy világ omlott össze bennünk, amikor kiderült, hogy itt bizony nem fogjuk nyakló nélkül vedelni a finom ír söröket: a vonatokon szigorú alkoholtilalom van érvényben – ezt a több mint két órát akár Szaúd-Arábiában is tölthettük volna.

Ezután várt még ránk egy órányi kisbuszos utazás az egyre ritkábban lakott, egyre vadregényesebb nyugati tájon, hogy eljussunk egy egészen apró repülőtérre. Akkor éreztem, hogy tényleg különleges élmény vár rám, amikor előkerült a mérleg. Hát igen, ez kisrepülő lesz, biztos a poggyászokat kell lemérni – gondoltam én. Mázli, hogy csak egy hátizsákkal jöttünk – tettem hozzá gondolatban. Aztán egyszercsak a mázsálón találtam magam. Mert ez bizony annyira kicsi repülőgép volt, hogy a pilótán kívül csak hárman utazhattak rajta. Legalábbis a mi súlykategóriánkból.

Az alig pár perces utazás leírhatatlan volt. Egészen más érzés, amikor egy nagy utasszállítón ül az ember, rutinszerűen, mintha csak egy távolsági buszon utazna, 10 ezer méterre a felhők közül néha talán előbukkanó tájtól.

Mi itt magunk körül éreztük a repülőgépet, átéltük minden egyes rezdülését, hangosan hallottuk a leginkább régi keleti autókéhoz hasonlító zörejeit, és közben szinte karnyújtásnyira volt tőlünk a pillanatokra végtelennek tűnő tenger. Leszállás után még sokáig az élmény hatása alatt voltam.

Súlykorlátos repülés
Súlykorlátos repülés
Fotó: Rhédey Gábor

Az ősi ír nyelv utolsó bástyája

Aztán szép komótosan felkaptattunk a reptér (másik oldalt pedig a temető) felett elhelyezkedő szállásunkra. Házigazdánkkal egyeztettünk a programterveinkről – vagyis lényegében megtudakoltuk, meddig vannak nyitva a pubok a szigeten. Azt mondta, konyha mindenhol este 9-ig van, majd kérdésünkre, hogy maga a záróra mikor jön el, csak ennyit felelt mosolyogva: „Irish hours”. Nyers fordításban: amíg van vendég, üzemelnek a sörcsapok is.

A kiejtésében volt valami furcsa, amit elsőre nem tudtam hová tenni. Arra számítottam, hogy ízes ír dialektust hallok majd, mint a jól ismert dalokban és filmekben. De ő nem „íres kiejtéssel” beszélte az angolt, mint a főszigeten élők – hanem második, tanult nyelvként.

Ekkor esett le igazán, hogy nekik tényleg a hétköznapi valóságuk az az ősi ír nyelv, amely a dublini reptéren még „csak” kultúraőrző és megkülönböztető funkciót töltött be.

Inishmore a gaeilge, az ír kelta nyelv utolsó bástyáinak egyike; apró, de annál jelentősebb stratégiai központja. Nyári egyeteme folyamatosan tele van az írül tanuló nyelvőrzőkkel, akik hónapokig csiszolják a tudásukat itt, az anyanyelvi beszélők között. Velük ellentétben mi megelégedtünk annyival, hogy megtudtuk: a whisky szó az „uisce beatha”, vagyis „az élet vize” kifejezésből ered.

Kőfal és csacsi
Kőfal és csacsi
Fotó: Rhédey Gábor

És ha már víz. Inishmore-on folyton esik, de ezzel együtt lehet élni – sőt, érdemes is. Nekik ez szó szerint égi áldás, mivel az esőből összegyűjtött víz az egyetlen édesvíz-forrásuk. A magaslatokra épített tartályokból gravitációs módszerrel juttatják el a vizet a helyi háztartásokba, ahol kincsként vigyáznak minden cseppre. A mi szállásunkon is külön felirat jelezte, hogy ne pazaroljuk a vizet, és ne lepődjünk meg azon, hogy a víznyomás itt annyira ismeretlen fogalom, mint a kétlyukú konnektor.

Áramot a főszigetről kapnak, ahogy szinte minden mást is. Ha például valaki autót vásárol, azt komppal hozzák át, és a jármű többé nem hagyja el a szigetet. Döbbenten hallgattuk azt is, hogy Inishmore földjében nem terem meg semmi, még a krumpli sem: akik ilyesmivel próbálkoztak, mind elbuktak, mert egy vékony földréteg alatt kopár fekete kő borítja az egész szigetet. Ami azt illeti, a földréteg fölött is.

Kőhalom állott, most is az áll ott

Az errefelé védjegyszerű hosszú kőfalak, amelyek kijelölik az utakat és a birtokhatárokat, nagyon is gyakorlatias okból alakultak ki: hogy a kövek ne legyenek szanaszét. Férfiak egész nemzedékei töltötték életük jelentős részét kövek pakolgatásával. Kísérőnk elmondása szerint egy híres képviselőjüknek emellett 11 gyerek nemzésére is jutott ideje, „szóval azért nem MINDIG a falakat építette”...

Épültek itt immár többezer éves, masszív kőerődök is, méghozzá a legjobb kilátópontokon, a szigetnek az Atlanti-óceán által csapdosott, szédítően magas, függőlegesen lehasított sziklapereme tetején.

És persze templomok, köztük a leghíresebb a korai kereszténységhez kötődő, ókori római alapokon nyugvó épületegyüttes, amely a „Hét templom” nevet viseli – valójában két templom és öt lakóépület romjait foglalja magába. A sírokat jelölő kelta keresztek erdejében, a szakadó esőben az ember könnyen elfelejti, hogy 2025-öt írunk.

Hét templom
Hét templom
Fotó: Rhédey Gábor

Mert itt bizonyos értelemben tényleg megállt az idő. A táj, a szürke ég alatt elterülő végtelen zöld mezőkkel, természetesen fogadja be (avagy vissza) a fekete kőfalakat, amelyeket ma is szakadatlanul építenek ezek a szigetlakók. Akik még az őseik nyelvét beszélik. És évszázadok óta ugyanazt a sört isszák, és ugyanazokat a dalokat éneklik.

Low Lie the Fields of Athenry

Bevallom, előzetesen azt vártam, hogy itt aztán majd minden pubban hangosan daloljuk együtt a Dubliners és a Pogues világslágereit, sőt, talán az emberek még autóvezetés vagy biciklizés közben is ír folkdalokat dúdolnak vagy fütyülnek. Röviden: nem kellett csalódnom. A legszebb pillanat az volt, amikor a vonatunk megállt Athenry-nál, és idős hölgyek egy csoportja rákezdett a Fields of Athenry című népdalra, ami túlzás nélkül az írek nem hivatalos himnusza, majd többen is csatlakoztak hozzájuk, természetesen jelen sorok írója is. Emlékeztetőül: mindezt egy szigorúan alkoholmentes vonaton!

Egy inishmore-i kocsmában pedig életem egyik legnagyobb buliját éltem át a zseniális házizenekarral, amely hosszú órákon és Guinnessek még hosszabb során át játszott – amíg csak az „Irish hours” tartott.

Inishmore legjobb pubja
Inishmore legjobb pubja
Fotó: Rhédey Gábor

Eső után szivárvány

Biztosan a turisták lelkesedése is hozzájárult, hogy mindig, mindenhol szólt a dal. Nem férnek el sokan az amúgy 800 lelket számláló szigeten, így egy idő után mi is arcról ismertünk minden látogatót. Ők jellemzően ír-amerikaiak voltak, akik visszatértek az óhazába, hogy megmártózzanak az ősök kultúrájában.

Kaptak is belőle bőven, ahogy az esőből is – ami néha vízszintesen esett, ez a jelenség is megbízhatóan érkezik Írországban, újabb X a képzeletbeli bingószelvényünkön. És mások rossz példájából okulva eszünkbe véshettük, hogy az észak-atlanti szélben és esőben nem érdemes esernyővel bajlódni, abból ugyanis igen hamar szomorú-homorú roncs lesz.

A szivárvány alatt a kincs
A szivárvány alatt a kincs
Fotó: Rhédey Gábor

Írtam már pár nem túl hízelgő szót a Full Irish-ról, de most igazságot szolgáltatok a helyi konyhának. A cudar időjárásért cserébe a szigetlét előnye, hogy mindig van friss tengeri herkentyű. Az ételek mindig az aznapi fogásból készültek, így pedig a fish&chips íze is klasszisokkal jobb volt, mint a sós vizet sosem látott városok kínálatában. És még ott volt a chowder, vagyis a tenger gyümölcseiből főzött krémes, laktató leves – édes barnakenyérrel és zsíros vajjal, mert a hideg ellen nemcsak külső, belső védőréteg is kell!

Itt hűvös az idő nyáron is, és tényleg rengeteget esik az eső, de egyrészt az inishmore-iak 15 fokban is boldogan mártóznak meg a tengerben, másrészt meg: ahol eső van, ott szivárvány is. És mi van a szivárvány tövében? A koboldok ott őrzik az aranyukat. Bár azt pont nem találtam meg, az írek összes többi kincséből bőven kijutott nekem. Sláinte!

A Világjáró többi cikkét itt olvashatja

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Ez most megmutatja az erőviszonyokat – fideszeseket és tiszásokat kérdeztünk október 23-án
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. október 24. 17:01
A magyar forradalom és szabadságharc emléknapján Orbán Viktor kormányfő a Kossuth téren beszélt, ahol a Békemenet végállomása volt. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke pedig a Hősök terén szólalt fel, ahová a Nemzeti Menet résztvevői mentek. A beszédekre tartókat kérdeztük mindkét oldalon. És Puzsér Róbertbe is belebotlottunk.
Szubjektív Óriásit blöffölt Trump a budapesti csúccsal?
Wéber Balázs | 2025. október 21. 17:20
A budapesti Putyin-Trump csúcs hírét az amerikai elnök kürtölte világgá múlt héten – egyelőre azonban még az sem biztos, hogy valóban lesz találkozó. Az orosz elnök fogadása kényes helyzetet teremtene, és nem látszik, hogy miért épp most jönne áttörés a tárgyalásokon. A Kreml szerint az orosz álláspont változatlan. Nagyító alatt ezúttal a Budapestre tervezett csúcs. (frissítve)
Szubjektív Nagyon szívesen cserélnék az urakkal ott fönt, a Várban – az utca embere az inflációról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 19. 16:59
A szeptemberi infláció éves szinten 4,3 százalékon állt, és megegyezett az augusztusi adattal. Vásárcsarnokokba igyekvőket kérdeztünk arról, hogy hogyan érzékelik, mekkora az infláció, megtorpant-e? Továbbá, vajon lépést tartanak-e jövedelmeik, bevételeik az áremelkedéssel, és mennyiben bíznak a KSH hivatalos adataiban.
Szubjektív Drakula nyomában: utazás Európa legromantikusabb tájaira
Herman Bernadett | 2025. október 18. 06:01
Sokat vártam arra, hogy elveszítsem Erdély-szüzességemet, de megérte. Gyönyörű tájak, finom ételek, romantika – ez várja a turistát Maros és Hargita megyében, a Világjáró e heti állomásain. 
Szubjektív Orbán Viktorék most Varga Mihály vállára tették a nyomást – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Csabai Károly – Havas Gábor – Imre Lőrinc – Izsó Márton | 2025. október 17. 18:31
A héten kül- és belpolitikai fronton sem unatkozhattunk, ráadásul a kettő sok esetben össze is függött – mint például Donald Trump amerikai elnök Orbán Viktorhoz intézett dicsérete az egyiptomi békecsúcson. Közben a kormány bedobta Varga Judit nevét, elkerültük a bóvlit, Orbán Viktor pedig kizárta az euró bevezetését. Az Ez Viszont Privát legújabb adásában Csabai Károly főszerkesztő, Bozsó Péter és Imre Lőrinc újságíró beszélgettek.
Szubjektív „Az embereknek nem ilyen szemfényvesztésre van szüksége” – az utca embere a konzultációkról
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. október 11. 18:00
A magyar kormány elindította nemzeti konzultációját a gazdasági kérdésekről, főleg a Tisza Párt állítólagos adóterveit kritizálva. Eközben Magyar Péterék meghirdették a Nemzet Hangja konzultáció újabb fordulóját. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy mi a véleményük ezekről a kezdeményezésekről, kitöltik-e őket, illetve mi lenne az a kérdés, amiről szívesen megkérdeznék az embereket.
Szubjektív Ahol Wilhelm és Simon ültek az iskolapadban – svéd kastély filmturistáknak
Elek Lenke | 2025. október 11. 06:01
Megérinteni azt a lépcsőkorlátot, amit az imádott kedvenc, ebédelni abban az étteremben, ahol a világsztár is evett… Vagy csak leszaladni egy képzeletbeli, elit svéd bentlakásos gimnázium, a Hillerska lépcsőin. A Világjáró ezúttal a Kaggeholm kastélyt kereste fel, a virágzó filmturizmus jegyében.
Szubjektív Olajbiznisz: csak az oroszoknak hisz a kormány, a horvátoknak nem – Ez Viszont Privát
Gáspár András – Havas Gábor – Izsó Márton – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. október 10. 18:31
Az Orbán Viktor által ígért repülőrajt helyett a magyar gazdaság továbbra is a kifutópályán vesztegel: a héten újabb kínos adat látott napvilágot az iparról, és a fogyasztás sem pörgeti a gazdaságot. Hogyan lesz ebből gazdasági növekedés? Miből finanszírozzák majd az újabb választási osztogatást? Miért ragaszkodik a kormány az orosz olajhoz? Miért bízik jobban egy „háborús vezetékben”, mint a horvátban? Miért tudta növelni előnyét a Tisza az ellenkampány ellenére is? És mit jelent a „cseh Fidesz” győzelme Magyarországra nézve? Erről is vitatkozott hangsúlyozottan szubjektív műsorunkban, az Ez Viszont Privátban Gáspár András lapigazgató, Wéber Balázs vezető szerkesztő és Vég Márton újságíró.
Szubjektív „Hát ez már most, enyhén fogalmazva, gusztustalan… ”– az utca embere a választási kampányról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 4. 16:51
Beindult a 2026-os tavaszi parlamenti választási kampány. Az utca emberét arról kérdeztük, hogy mit gondol, melyik párt nyer majd, milyen lesz az addig vezető kampány, és lesz-e Orbán Viktor-Magyar Péter vita.
Szubjektív Miért kap adókedvezményt, akinek több Birkin táskája van, mint gyereke? Ez Viszont Privát
Csabai Károly – Havas Gábor – Herman Bernadett – Imre Lőrinc – Izsó Márton | 2025. október 3. 19:11
A héten ismertté váltak a kormány és a Tisza Párt egyaránt 5-5 pontból álló azon kérdései, amelyekre várják a választópolgárok reakcióit. Az Ez Viszont Privát legújabb adásában ezek mentén beszélgetett Csabai Károly főszerkesztő, Herman Bernadett főmunkatárs és Imre Lőrinc újságíró. Például az édesanyák és a fiatalok adómentességéről, a társasági adóról, valamint arról, hogy Magyar Péter már az egymilliárd forint feletti vagyonokat is megadóztatná. 
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG