Síelés helyett téli olimpia és Hitler Sasfészke

Aki síel, tudja, milyen érzés az úgynevezett „régi hóban” ereszkedni lefelé a lejtőkön. A magasabb csúcsoknál még sok helyen egészen kiváló a hó minősége, de az északi oldalon az éjszaka gyártott műhó csúnyán rá tud fagyni a pályára, a völgybe leérve pedig már megolvadt, kásás hóbuckákkal birkózik az ember. Talán még soha annyi bicegő embert nem láttunk, mint idén, akik a sítalpakra tapadt vizes hó miatt szenvedtek kisebb-nagyobb balesetet.

Így jött az ötlet, hogy a fáradt havat kicsit magunk mögött hagyva a Bad Gastein-i szállásunkról átautózunk a téli olimpia legközelebb eső helyszínére, Antholz (olaszul Anterselva) falucskába a 20 kilométeres férfi biatlon versenyszámra. Szerencsénkre a neten még épp kapható volt a legolcsóbb állójegy (50 euró/fő – legfrissebb árfolyamon 18 949 forint). Itt ugyanis nem lehetett a biatlonpályát övező dombokra ingyen felsétálni és szurkolni (tavaly a saalbachi alpesisí-világbajnokságon lehetett), ide csak jeggyel lehetett bejutni.

Az osztrák-olasz határnál található dél-tiroli stadion 1600 méteren fekszik, ezért magaslati helyszínnek számít.

De nem csak ezért lóg ki a 2026-os Milánó-Cortina téli olimpia helyszínei közül, hanem azért is, mert meglehetősen messze esik e két város (luxus)turizmusától: leginkább hétköznapi alpesi házak, pajták, faüzemek tarkítják a tájat.

Több házra is zászlókat feszítettek ki, azokét az országokét, amelyeknek a sportolói csilivili hotelek helyett helyben lettek elszállásolva.

A szervezésről kijelenthető, hogy csillagos ötös! Már jóval Antholz előtt a körforgalomnál olimpiai segítők mutatták, merre menjünk tovább. Autóval azonban senkit sem engedtek fel az arénáig, elszórva kiépített parkolókba és földutakra terelték a tömeget a szervezők.

Onnan aztán shuttle buszok indultak folyamatosan, amelyek a még jócskán az aréna előtt kiépített olimpiai faluhoz vittek, ahol enni-inni, szórakozni lehet. Majd más buszok még feljebb vittek, az utolsó szakaszon, egy meredek emelkedőn pedig mindenkinek gyalog kellett felkaptatnia.

Egy órával a start előtt már szinte egy tűt sem lehetett leejteni az arénában, és a havas domboldalak is nyüzsögtek a nézőktől.

Innen szurkoltuk végig mi is hatalmas hangulatban a norvég Johan-Olav Botn győzelmét, majd átfagyva, sokakkal együtt betódultunk a hatalmas, többszáz embert befogadó melegedő sátorba, ahol rendelés után villámgyorsan kihozták a komfortételeket és -italokat a sörpadoknál ülő tömegnek (mi gulyást ettünk 10 euróért és olimpiára készített speciális üvegű Coronát ittunk 7 euróért), miközben a sramli- és jódlizenét játszó zenekar megalapozta a jó hangulatot. Az ünneplő nemzetközi közönség egy része hamar táncra is perdült, a padokon ülő vendégsereg pedig, mint az Oktoberfesten, hullámzott a tiroli zeneszóra.

Visszafelé mindenki türelmesen haladt előre a buszokhoz, s a folyamatosan érkező járművek remek tempóban ritkították a hatalmas emberáradatot. 

Azt már csak hazaérkezés után tudtuk meg, hogy a futam bronzérmese, a szintén norvég Sturla Holm a televízió kamerái előtt vallotta be, hogy megcsalta barátnőjét. Sokak szerint a vallomás beárnyékolta csapattársa sikerét és vitát indított a sportolói őszinteség időzítéséről.

Télen zárva a Sasfészek

A Bad Gasteinben töltött egy hétbe bőven belefért az osztrák-német határ átlépése is. Régi vágyunk volt, hogy megnézzük Adolf Hitler Berchtesgaden felett épült egykori rejtekhelyét, a Sasfészket. A Führer hajdani menedékháza ma népszerű hegyi étterem páratlan kilátással a Berchtesgadeni-Alpokra és Salzburg környékére.

Lehet, hogy a híres német kisváros nyáron érdekesebb arcát mutatja, de most, a téli napsugarakban csak álmosan pislogott. A szerpentineken felfelé vezető út már jóval érdekesebb volt, ám hamar szembejött a kiábrándító valóság: a Sasfészekbe kizárólag nyáron lehet feljutni, akkor is csak egy helyi speciális busszal, amely a hegy oldalába épített egykori bunkerlabirintusnál épült múzeum, a 2023-ban újranyitott Dokumentation Obersalzberg parkolójából indul. Így hát maradt a kiállítás és a bunker felfedezése, ám ez is páratlan élmény volt.

A legendás búvóhelyről érdemes tudni, hogy a Sasfészekként elhíresült épületet a bajor Alpok északnyugati gerincén található, 1837 méteres Kehlsteinre álmodták meg anno a náci rezsim hatalmának szimbólumaként. A Hitler teaházának szánt komplexumhoz Obersalzbergből autóval is járható utat építettek, melynek végéből egy alagúton át megközelíthető felvonó repítette fel a diktátor vendégeit (ma meg a turistákat) a Sasfészekbe.

Az 1938 nyarára, Hitler 50. születésnapjára elkészült együttest azonban a diktátor csak ritkán kereste fel tériszonya miatt, évente mindössze kétszer-háromszor jött fel ide. 

Téves adatokból kiindulva anno a szövetséges hírszerzés azt feltételezte, hogy a németek egy úgynevezett Alpok-erődöt építettek itt ki, és ennek egyik központja a Sasfészek. Ezért 1945. április 25-én több száz brit nehézbombázó repült a hely fölé, több épületet is lebombázott, de magát a Sasfészket nem sikerült lerombolni.

Valójában Hitlert nem itt érte a háborús összeomlás. Kiderült, hogy végig a berlini Führerbunkerban maradt Joseph Goebbelsszel együtt, míg a többi náci vezető szétszóródott az országban.

A Dokumentation Obersalzberg felidézi az egykori náci rezsimet, a bunkerben bóklászva pedig futkosott a hideg a hátunkon, hogy milyen komplett föld alatti világot építtetett ki Hitler.

A falakon eredeti feljegyzések láthatók, az egyik szobában még mindig ott fekszik az eredeti gigantikus széf ledőlve, máshol 30 méter mély aknába lehet lenézni, amely a völgybe vájt titkos kijárat volt.

Az egykor ott dolgozó cseh és olasz munkásokról készült felvételeket, valamint más korabeli fotókat is felvonultató kiállítás mementója az egykori rettegett rezsimnek. Kár, hogy a Sasfészek most kimaradt – már csak ezért is érdemes nyáron is ellátogatni az Alpokba.

Ugyanez jutott eszünkbe az innen kőhajitásnyira található Königssee-ről is, ahol rácsodálkoztunk a különleges tó szépségére, és megállapítottuk, hogy ide is vissza kéne térni. Hogy ne csak a pezsgő sörkerti hangulatot érzékelhessük, hanem a tóban fürdés örömét is, vagy a híres visszhangot, amelyet csak a tavon közlekedő kishajókról lehet meghallani.

Amint egyébként  egy hét után elhagytuk Ausztriát, akkora hómennyiség zúdult az országra, hogy a hegyimentők jelenleg is folyamatosan dolgoznak, a bécsi repteret átmenetileg le kellett zárni, egy lavina pedig még egy buszt is elsodort. Így az új hóval felfrissült pályákon jelenleg már aligha van gond a hó minőségével.   

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.