Az utóbbi hónapokban időről időre felmerült a kérdés, hogy mégis hol és miként találhat a világban menedéket a magyar hatóságok elől egy magyar állampolgár – legyen szó, mondjuk, egy volt jegybankelnök sikeres üzletember fiáról, vagy egy korábban magas pozíciót viselt politikusról. Egyáltalán, merre érdemes keresgélni megfelelően „biztonságos” célállomást?
„Ez egy nagyon jó kérdés” – kezdi válaszát Lattmann Tamás nemzetközi jogász, aki rögtön fel is hívja a figyelmet egy fontos dologra.
„Van ez a széles körben elterjedt tévhit, hogy az az ország, amellyel nincs kiadatási egyezmény, az biztonságos. Ez úgy marhaság, ahogy van.”
Ugyanis egy két ország között fennálló kiadatási egyezmény nem jelenti azt, hogy az országok kötelesek lennének kiadni egymásnak a náluk tartózkodó állampolgárokat. Az ilyen egyezmények a kiadatás technikai részleteit rögzítik elsősorban, tehát azt, hogy ha megszületik a kiadatásról a politikai döntés, akkor ez pontosan hogyan történik, milyen nyomtatványokat milyen hatóságok töltenek ki, és hasonló szabályokat.
Az államok szabadon döntenek
De hogy megszületik-e maga a kiadatási döntés, az egyedi, politikai szinten dől el.
„Az egyes államok mindig maguk döntenek arról, hogy kit adnak ki, és kit nem adnak ki”
– húzza alá Lattmann Tamás. A kiadatási egyezmény leegyszerűsíti a folyamatot, de – egyezmények ide vagy oda – magát a döntés jogát mindig fenntartják magunknak az államok. Tehát nem igazán érdemes a nemzetközi egyezményeket böngészni annak, aki személyes szabadságát, esetleg vagyonát szeretné biztonságban tudni.
Az igazán fontos kérdés az, hogy mennyire erős a politikai akarat egy illető kiadására a magyar hatóságok részérel.
„Nyilván olyan államok jöhetnek szóba, amelyek a jelenlegi magyar kormánnyal nem ápolnak jó viszonyt, sőt még jobb, ha feszült a viszony, mert egy ilyen állam nem feltétlenül akar majd gördülékenyen együttműködni az új magyar vezetéssel” – fejti ki a nemzetközi jogász.
Azonban ami védettséget adhat, az egyben kockázat is. „Ilyen helyzetben azzal kell kalkulálni mindenkinek, hogy semmi sem tart örökké – teszi hozzá Lattmann. – Például Amerikában a Trump-adminisztráció egészen biztosan nem tart örökké.” És akármi is jön utána, egyáltalán nem biztos, hogy Trump ígéreteit tiszteletben fogja tartani, még akkor sem, ha egy újabb republikánus elnök érkezik a Fehér Házba. (Erre jó példa a Magyarországra menekült lengyel politikusok esete. Zbigniew Ziobro és Marcin Romanowski az előző lengyel kormánnyal jó viszonyt ápoló Orbán-kormánytól kaptak menekültstátuszt, a Magyar-kormány pedig szinte azonnal ennek felülvizsgálatáról döntött. Erről bővebben az alábbi ajánlóra kattintva olvashat.)
Mindez azt is jelenti, hogy ha úgy adódna, hogy egy Magyarországról elszökött illetőt szeretne kiadatni a magyar kormány, akkor az nem elsősorban jogi, hanem politikai-diplomáciai kérdés lesz. Nincs olyan egyezmény, amely politikai akarat ellenére is garantálná valaki kiadatását, de olyan „papír” sem létezik, amely száz százalékos garanciát nyújtana valakinek arra vonatkozóan, hogy nem fogják kiadni.
Az ENSZ védőszárnya
Felröppent egy olyan hír is, hogy Orbán Viktor az amerikai vezetéssel fennálló kapcsolatai révén az ENSZ-nél kapna valamilyen pozíciót, amely egyben mentelmi jogot is biztosítana számára, ha Magyarországon bármilyen eljárás indulna ellene. Lattmann szkeptikus:
„Nem állítom, hogy ez úgy zöldség, ahogy van. Elképzelhető, hogy Trump kitalál ilyen hülyeségeket, és még az sem lehetetlen, hogy az Egyesült Államok át tudjon nyomni valami ilyesmit az egész struktúrán. De nem igazán léteznek ilyen posztok.”
Alapvetően egy nemzetközi szervezet által biztosított mentelmi jog hasonlóan működik, mint mondjuk a magyar vagy európai parlamenti képviselőknek járó mentelmi jog. Az adott szervezet fel tudja ezeket függeszteni, és egyébként sem egy adott személyhez, hanem a poszthoz kötődnek. És a nemzetközi jogász szerint nehezen elképzelhető egy olyan szituáció, hogy egy magyar állampolgár a magyar állam akarata ellenére be tudjon ülni egy olyan pozícióba, amely mentességet biztosít neki.
„Ez számomra jelenleg inkább a tudományos fantasztikum körébe tartozó dolog.”
Még egyértelműbb a helyzet akkor, ha megpróbálnának valamilyen posztot kreálni, amely mentességet biztosít betöltőjének. Tegyük fel, hogy Trump mondjuk az általa létrehozott – és az alapszabály szerint örökösen általa is elnökölt – Béketanácsban ajánlana fel valamilyen pozíciót a volt magyar kormányfőnek.
Fotó: Facebook/Orbán Viktor
Csakhogy amennyiben egy új poszt esetében a magyar állam nem fogadja el, hogy ez diplomáciai mentességet jelent, akkor ez nem is kötelezi semmire. Ezek a mentességek nemzetközi szerződésekkel, illetve az ezek alapján született magyar (vagy más állami) jogszabályokkal vannak körbebástyázva, ezek hiányában az adott állam szempontjából nem léteznek.
„Nem lehet kötelezni egy államot arra, hogy valakinek vagy valamilyen szervezetnek mentességet biztosítson”
– húzza alá Lattmann Tamás, rámutatva arra is, hogy tudomása szerint a magyar állam egyelőre semmilyen formában nem ratifikálta a Béketanács alapítóokmányát sem, az esetleges, a szervezethez kapcsolódó mentességeket pedig egy külön nemzetközi szerződés rögzítené, ahogy például a Nemzetközi Büntetőbíróság esetében is történt (ebből ugye az Orbán-kormány kezdeményezte Magyarország kilépését, a Magyar-kormány viszont első intézkedései egyikeként visszavonta a lépést.)
Fogd a pénzt és fuss?
Érdekes kérdés lehet még a külföldre menekített vagyon visszaszerzése.
„Mindenhonnan vissza lehet szerezni mindent”
– jelenti ki a nemzetközi jogász. Persze csak akkor, ha az érintett állam hajlandó a megfelelő hatósági eljárás során együttműködni. Ha bizonyítható, hogy bűncselekmény eredményeképpen keletkezett vagyon, akkor az olyan együttműködések, mint a nemzetközi büntető együttműködés segíthet a felderítésben és a visszaszerzésben is. Mindez azonban csak akkor működik, ha a másik állam hajlandó visszaadni a szóban forgó vagyont.
„Ha nem hajlandó visszaadni, az egy kellemetlen történet, a legtöbb esetben ebből vita keletkezik, ami nem biztos, hogy jogi eszközökkel megoldható.”
Adott esetben előfordulhat olyasmi is, hogy például a bűncselekménnyel vádolt embert kiadják, de a vagyont megtartják, vagy fordítva, de egy ügy kimenetele már rengeteg változótól függ: milyen eljárásról, milyen tényállásról, milyen bűncselekményről van szó, ki a (feltételezett) elkövető, és hasonlók.
A lényeg tehát az, hogy a közhiedelemmel ellentétben a menekültstátuszok, kiadatások, nemzetközi vagyonvisszaszerzési eljárások egyáltalán nem úgy működnek, mint egy adott államon belüli jogszabályok, amelyek – legalábbis elviekben – minden állampolgár, illetve az állam számára is kötelező érvényűek. Az ilyen ügyek inkább politikai és diplomáciai kérdések, és nem tárgyalótermekben, hanem jellemzően informális tárgyalásokon dőlhetnek el. Nincs tehát „bombabiztos” búvóhely, de olyan ország sincs, ahonnan automatikusan bárkit vagy bármit haza lehetne hozni, akire csak a magyar hatóságok rámutatnak.
