Nem csak az Orbán-kormányokhoz szökött politikusok aggódhatnak az új kormány által indított eljárások miatt

Rengeteg ügyben igyekszik gyorsan lépni Magyar Péter nagyjából egy hónapja felállt kormánya. Bár előzetesen azt gondolhattuk volna, hogy a sürgős ügyek listáján nem lesz túlzottan elől néhány, hazája igazságszolgáltatása elől Magyarországon bujkáló politikus sorsa, a kérdés már az új kormányfő megválasztása utáni első, nemzetközi sajtótájékoztatóján felmerült.

„Magyarország nem lesz nemzetközileg körözött bűnözők lerakóhelye... Meg fogjuk találni a módját, hogy kiadjuk őket”

– mondta akkor Magyar Péter a két lengyel, anno Magyarországon menedéket kapott politikusra, Zbigniew Ziobro volt igazságügy-miniszterre és egykori helyettesére, Marcin Romanowskira vonatkozó kérdésre. Bár nem tűnik nagy jelentőségűnek, de érdemes azért megjegyezni, hogy Magyar Péter, aki általában befejezett tényekként beszélt és beszél kormánya intézkedéseiről, legyen szó akár az egészségügy vagy a gyermekvédelem átalakításáról, vagy éppenséggel a törvény szerint járó végkielégítések ki nem fizetéséről, ebben az esetben nem azt mondta, hogy ki fogjuk adni őket, hanem csak azt, hogy ennek „meg fogjuk találni a módját”.

Aztán néhány hétig a kormány irányából nem jött erről a témáról hír. Múlt vasárnap ugyanakkor a Belügyminisztérium közleményben tudatta, hogy „májusban megindult a politikai alapon megadott menekülti jogállások felülvizsgálata”.

A menekültügyi hatóság az érintetteket a vizsgálatok megindításáról hivatalos úton értesítette. Az értesítés egyúttal felhívást tartalmaz a hatóság előtti személyes megjelenésre, amely a tényállás tisztázásának elengedhetetlen feltétele. Amennyiben az érintettek a meghallgatáson személyesen megjelennek, lehetőségük nyílik a jogállásukkal kapcsolatos álláspontjuk és bizonyítékaik bemutatására – írta a minisztérium közleményében.

Amennyiben az érintettek nem jelennek meg, akkor a menekültügyi hatóság a rendelkezésre álló adatok és dokumentumok alapján, távollétükben hozza meg a döntést. A meghozott döntéseket a hatóság minden esetben közli az érintettekkel. Amennyiben az érintett személy tartózkodási helye ismeretlen, a döntés közlése a jogszabályoknak megfelelően hirdetményi úton történik meg. A menekültügyi hatóság döntésével szemben az érintettek bírósági jogorvoslattal élhetnek.

Volt védelem, nincs védelem?

Világos, hogy a kormány igyekszik a törvényi előírások betartásával eljárni, és nem egyszerűen egy tollvonással dönteni. De vajon mennyire lehet nehéz ügy a jelenlegi helyzet törvényes úton történő megváltoztatása? Elképzelhető, hogy már eleve jogtalanul kaptak menekültstátuszt bizonyos személyek, és akkor ezt „azonnal” meg is lehet szüntetni?

Lapunk kérdésére Lattmann Tamás nemzetközi jogász ezt a lehetőséget ebben a formában kizárta – ugyanis attól még, hogy nem álltak fenn a menekült státuszt garantáló feltételek, a státusz megadása még jogszerű volt. Van, hogy egy állam köteles menekülti, védett státuszt adni valakinek, ha az illető bizonyos, nemzetközi szerződésekben vagy éppen uniós jogszabályokban leírt kritériumoknak megfelel.

„De emellett az államok biztosíthatnak ilyenfajta védett státuszt bárkinek, akinek akarnak. Ez egy politikai döntés. De mivel ez egy politikai döntés, ezért ez a politikai döntés megváltoztatható”

– mutat rá a szakértő. Ha azonban a státusz alapja nem jogi egyezmények által volt biztosítva, akkor a megvonása is egyszerű folyamat lehet.

„Ez egyszerűen megváltoztatható. Az állam meggondolta magát. Idáig adott védelmet, mostantól nem ad. És mivel ezek a személyek jogilag nem jogosultak rá, mert nem minősülnek menekültnek, el kell fogadniuk az állam döntését”

– mondja Lattmann.

Erre szolgál a minisztériumi közleményben is leírt eljárás, amelynek a lényege ebben az esetben az, hogy lehetőséget adnak az illetőknek: érveljenek amellett, hogy ők valójában jogosultak a menekült státuszra. Ha nem tudják erről meggyőzni a hatóság képviselőit, akkor bíróságra is vihetik az ügyet.

Lattmann szerint egy ilyen eljárásnak nem szabadna néhány hónapnál tovább tartania, de „a legendásan nagy teljesítményű magyar igazságszolgáltatás” munkatempójában „akár évek kérdése is lehet”. A végeredmény a szakértő szerint nem igazán kérdéses.

Hasonlóan nyilatkozott a 444-nek Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje is. „A menekültjogban nem számít üldöztetésnek, ha egy állam a jogos büntetőjogi igényét érvényesíti – például korrupciós ügyben kell valakinek bíróság elé állnia. Emiatt nem lehet menedéket kérni másik országban. Persze sok példa van arra világszerte, hogy a büntetőjogot csak ürügyként használják például emberek kínzására, de egy sima büntetőeljárás, még ha börtönbüntetéssel is fenyeget, nem ez a kategória” – hívta fel a figyelmet.

De hozzátette azt is, hogy

„a jogállamisággal és a jól működő állammal nem fér össze, ha egy politikus rámutat egy emberre, hogy az ő helyzetét vizsgálják felül, vagy akár azt is megmondja, milyen döntést hozzanak.”

Azonban a menekültügyi hatóságként eljáró Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságnak (OIF) lehetősége van, sőt időnként kötelessége is felülvizsgálni a menekültstátusz jogosságát. „Ez a normál eljárás része, ilyenkor azt vizsgálják, változatlanul fennállnak-e a feltételek, amelyek indokolják a menekültstátuszt. De az OIF magától is folyamatosan elemzi, monitorozza az országokat, ahonnan menekültek érkeznek. Ezek alapján arra a következtetésre juthat, hogy már nem állnak fenn a feltételek, melyek a menekültstátusz megadását indokolták – vagy akkor sem álltak fenn, amikor az illető megkapta a menekültstátuszt. Ez utóbbit az is okozhatja, hogy nem valós okokat közölt a hatósággal, amikor kérte menekültként történő elismerését” – mondta el Szekeres.

Sulyok Tamást is elővehetik

De mit jelenthet mindez a három ismert politikus esetében? Az ő jogállásuk sem egyforma. Egyfelől ott van a hazájában kettő plusz hét éves börtönbüntetésre ítélt Nikola Gruevszki egykori macedón miniszterelnök, aki magyar diplomáciai segítséggel szökött el az igazságszolgáltatás elől , majd menekült hazánkba. (A volt kormányfő ártatlannak vallja magát, szerinte poltikai okokból ítélték el – a szerk.) Itt nyíltan jár-kel a városban, sőt magyarországi cégein keresztül milliókat is keres.

Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró információi szerint Gruevszki 2022-ben „államérdekből” magyar állampolgárságot is kapott. Ez azért fontos, mert a politikai menedékjog visszavonható, azonban a magyar állampolgárságától megfosztani valakit már nehezebb. De egyáltalán nem lehetetlen.

„Meg lehetne kérdezni a köztársasági elnököt is, hiszen az állampolgársági ügyekben a döntést a köztársasági elnök hozza meg. És akkor meg lehet nézni ezt, hogy vajon az állampolgársági eljárás megfelelt-e minden létező irányadó jogi szabálynak és egyébnek, mert ha nem, akkor bizony annak az állampolgárságnak a visszavonása is elméleti lehetőség, de nyilván csak az eljárás alapos vizsgálata után”

– magyarázza Lattmann Tamás.

Ha valakinek létező, jogszerű állampolgársága van, akkor őt nehezebb kiadni, de nem lehetetlen. „Egy magyar állampolgár kiadatása egy kicsit bonyolultabb, de önmagában ez nem zárja ki a lehetőséget. Csak akkor fölmerül extra problémaként, hogy hogyan is kaphatott ő állampolgárságot. Ha szabálytalanul keletkezett, abban az esetben a köztársasági elnök is egy kicsit kellemetlen helyzetben kerül” – mutat rá Lattmann Tamás.

Ezért is tűnik megalapozottnak az az információ, hogy Gruevszki továbbra is Magyarországon tartózkodik, bízva az állampolgárság adta plusz védelemben – bár mint láttuk, ez a védelem sem áthatolhatatlan.

A lengyelek már nincsenek a spájzban

De mi a helyzet a két lengyel politikussal? A két korábbi kormánypárti lengyel politikus, Zbigniew Ziobro és Marcin Romanowski egyaránt az Orbán-szövetséges Jog és Igazságosság (PiS) vezető politikusai voltak, és a lengyelországi kormányváltás, azaz a PiS bukása után indultak ellenük eljárások. Ziobro ellen Lengyelországban 26 bűncselekmény miatt emeltek vádat, köztük bűnszervezet létrehozása és vezetése, hivatali visszaélés, jelentős értékű közpénzek elsikkasztása és annak kísérlete az Igazságügyi Alapból. Romanowski ügyében 19 vádpont van, ezek között szintén megtalálható a bűnszervezetben való részvétel, a hivatali visszaélés, a közpénzekkel való visszaélés. Mindketten Magyarországra menekültek a bírósági eljárás elől (Romanowski 2024-ben, Ziobro 2025-ben), és menedékjogot kaptak, Romanowskinak pedig még egy saját intézetet is létrehozott az Alapjogokért Központ. (Gruevszkihez hasonlóan mindketten ártatlannak vallják magukat, szerintük politikai leszámolás áldozatai – a szerk.)

Ők a hírek szerint már nem várták meg a magyarországi kormányváltást, hanem az Egyesült Államokba távoztak. Akkor itt le is zárul a történet Magyarország szempontjából? Nem feltétlenül. Az biztos, hogy a magyarországi menekültstátusz visszavonása ebben a helyzetben inkább elméleti kérdés, hiszen Lengyelországnak immár az Egyesült Államokat kell megkeresnie kiadatásuk ügyében. Ott pedig feltételezhetően szintén nem jogi, hanem politikai döntés lesz az, hogy kiadják-e őket. Amíg a Trump-kormányzat jónak látja ezeket a politikusokat megvédeni a lengyel igazságszolgáltatástól, addig ezt meg is teheti, viszont ha bármilyen szempontból változik a helyzet, akkor ugyanilyen gyorsan meg is szüntetheti a védettségüket.

Lattmann szerint egyébként Lengyelországnak lenne esetleg lehetősége Magyarországgal szemben nemzetközi jogi jogsértés miatt valamiféle eljárást indítani, ez azonban „a jelenlegi politikai viszonyok között nem teljesen reális”, hiszen az új magyar kormány és a Tusk-kormány között jó a viszony. (Magyar Péter első külföldi útja Varsóba vezetett – a szerk.)

Érdekesebb kérdés viszont az eljárásban magyar oldalon közreműködő tisztviselők felelősségre vonása. Az igazságszolgáltatás működésének akadályozása mindkét országban bűncselekménynek számít. Tehát ha felmerül a gyanú, hogy a két lengyel politikus pusztán politikai okokból kapott menekültstátuszt, és ennek célja az volt, hogy kibújjanak a lengyel igazságszolgáltatás alól, akkor ebben az ügyben nyomozást lehet indítani és vádat is lehet emelni.

„Ha adott esetben Magyarországon valaki azt mondja, hogy hát ő nem tudta, hogy itt mi folyik a háttérben, akkor ezt egyrészt a kutya nem fogja elhinni. Másrészt meg, ha ezt el is hiszi valaki, akkor ez olyan mértékű gondatlanság a saját munkája végzése tekintetében, amit nem feltétlenül lehet komolyan venni”

– mondja a nemzetközi jogász.

Ebben például nagy jelentőséget kaphat az a tény is, hogy Romanowski és Ziobro már akkor adta be a kérelmét, amikor – a „mezei menekültek” dolgát megnehezítendő – a magyar jogszabályokat úgy változtatták meg, hogy jogszerűen csak a kijevi és a belgrádi magyar nagykövetségen lehetett menedékkérelmet benyújtani.

„Nem tudok arról, hogy ez megtörtént volna, valamiért mégis megkapták a státuszt” – mondta erről Szekeres Zsolt.

Lattmann szerint ha ez így történt, az ugyan a két politikus státuszát nem befolyásolja, viszont egyértelmű bizonyíték lenne arra vonatkozóan, hogy politikai döntés született.

„A közreműködő személyek felelőssége szempontjából lehet érdekes. Félrenézni egy ekkora, nyilvánvaló jogsértést, az nem lehet véletlen – mondja. – És itt már fölmerülhet akár a korrupció gyanúja is, azaz hogy miért nézett félre valaki.”

Elő lehet venni tehát az ügyintézésben közreműködő vagy azt esetleg politikai pozícióból előmozdító személyeket, és az ő esetükben is kérheti a kiadatást Lengyelország, hogy ott folytassák le ellenük az eljárást. Lattmann szerint ez kevésbé valószínű, de arra is van lehetőség, hogy a büntetőeljárásokat saját állampolgárai ellen Magyarország folytassa le.„A lengyeleknek ez ugyanolyan jó”.

Tehát Ziobro és Romanowski esetében már nem annyira az a kérdés Magyarországon, hogy mi lesz az ő sorsuk, hanem inkább az, hogy mi lesz azokkal, akik az ő menekültkérelmük elfogadását keresztülvitték, esetleg ennek érdekében nyomást gyakoroltak a megfelelő hatóságokra. Ők lehetnek azok, akik igazán aggódva figyelhetik, mire jut a Belügyminisztérium eljárása, és hogy Lengyelország lép-e valamit az ügyben.