Ausztria leghosszabb nevű síterepén, Saalbach Hinterglemm Leogang Fieberbrunnban rendezték meg február 4-16. között a 48. Alpesisí-világbajnokságot – de a véletlennek köszönhető, hogy épp ebben az időben mentünk mi is síelni a közelbe. Így nem is volt kérdés, hogy a sok helyen mesterséges lélegeztetésen tartott sípályákon való síelés helyett/mellett belekóstolunk a sícirkusznak is nevezett eseménybe.

Merthogy, bár hihetetlen, itt nagyobb a felhajtás, mint egy futballmérkőzésen vagy darts meccsen.

Már Saalbach tövében le lehetett tenni az autót, és shuttle busszal lehetett eljutni a városka epicentrumába, ahol a máskor csendes, autentikus és modern hotelekkel szegélyezett sétálóutcában csak úgy hömpölygött a tömeg a sístadion felé, az egyik legnépszerűbb szám, a férfi lesiklás döntőjére. Közben hol egy szurkolói zászlót, hol arcfestéket nyomtak a kezünkbe, mindenhonnan hangulatos zenék szóltak, forralt bort, virslit, császármorzsát kínáló standok követték egymást, miközben a nyitó ceremónián résztvevő, hagyományos osztrák népviseletbe öltözött zenekar tagjai próbáltak maguknak utat vágni a sokaságban.

A lesikló pálya aljában kialakított stadionba borsos áron jegyet is lehetett venni, ám nekünk abszolút megfelelt a dombon sorakozó nézőseregben egyensúlyozni a jeges terepen, ahonnan kiváló kilátás nyílt mindenre: a kivetítőre, a versenypálya alsó szakaszára és a célra, ahová a versenyzők legalább 100 kilométer per órás sebességgel érkeztek meg. (Az arany tribünre egyébként a napi jegy 115-175 euróba, az ezüstre 80-145, a bronzra 55-95, a piros szektorba, ami már állójegy volt, 25-45 euróba került). A verseny előtt a szervezők minikoncerttel spannolták a közönséget, közben pedig a DJ tett ki magáért, a különböző nációk pedig hihetetlen ovációval fogadták a leérkező sportolókat, emellett gyönyörűen sütött is a nap – mi kell még?

Így aztán ott hullámoztunk mi is a tömeggel a hangulatfelelős moderátor irányításával, és ott örültünk, amikor pár nappal később a férfi óriás-műlesiklást az osztrák Raphael Haaser nyerte meg, majd sodródtunk bele az ünneplő forgatagba, amely énekelve, táncolva menetelt az egyik színpad elé – ahol a nap folyamán és este is különböző programok váltották egymást hatalmas érdeklődés közepette. Ilyen volt például a kantáros bricseszbe öltözött alpesi fiatal férfiak táncegyüttese is, amely a vidám helyi zeneszámokra vicces koreográfiákat adott elő a közönség nagy örömére. Volt koncert, beszélgetős műsor és diszkó is, este pedig az éremátadó ünnepség után „elszabadult az éjszaka”.

De már napközben, a futamok közben és után is elözönlötte a stadionból kiáradó tömeg a hotelek környékét és az éttermeket – számolatlanul fogyott a búzasör, a snapsz, a koktél és a Wiener Schnitzel. Sosem gondoltuk volna, hogy a „már nem szomjas” szurkolók száma és hangulata vetekszik egy-egy nagyobb sportrangadóéval.

A világ legnagyobb jégbarlangja 

Szállásunk a szintén Salzburg tartományban található Werfenben volt egy hegy tetején, ahonnan pazar kilátás nyílt az Alpokra, a falucska völgyére és a helyi csinos kis várra, a Burg Hohenwerfenre. Salzburg környékének egyik legjelentősebb látnivalója ez a 11. században, 155 méter magas sziklára épült vár. Számos attrakcióval várja a látogatókat: kiterjedt fegyvergyűjteménye és solymász múzeuma van, naponta többször tartanak sólyom-, sas-, keselyű- és vörös kánya reptetéseket. És rendszeresen rendeznek itt különböző fesztiválokat, mesedélutánokat, éjszakai túrákat és adventi vásárokat is.

Sőt, kiderült, hogy a világ legnagyobb jégbarlangja, az Eisreseisenwelt is Werfenben, a szállásunkhoz közel található, ahová a bátrabbak gyalogosan, mások Ausztria legmeredekebb felvonójával juthatnak fel.

A teljes barlangrendszer több mint 42 kilométer hosszú, és még nyáron is többnyire fagypont alatt van a hőmérséklet, és olyan részei vannak többek között, mint a Gyémántbirodalom vagy a Jégpalota. Csak vezetett idegenvezetéssel látogatható, nincs benne világítás, a résztvevők lámpát kapnak a kezükbe.

Ám nagy csalódásunkra sem a várat, sem a jégvilágot nem láthattuk. Ugyanis előbbi novembertől áprilisig, míg a barlang októbertől májusig nem látogatható. Legalább lesz miért visszamennünk jó időben is, hiszen leginkább télen jutunk el Ausztriába, pedig máskor is gyönyörű! Már csak azért is visszatérünk, mert Salzburg régiója tele van a szintén nyáron látogatható szurdokokkal és vízesésekkel, amelyek némelyikében még meg is lehet mártózni jó időben. 

Lassan haldokló sípályák?

Évek óta növekvő aggodalommal vág neki tél elején a síszezonnak Ausztria, hiszen a klímaváltozás miatti hóhiány már szemmel látható. Az alacsonyan fekvő sípályák sajnos sokszor már használhatatlanok, a magasabbakat hóágyúkkal hősiesen karbantartják, de emiatt sok helyen jeges marad a pálya, ami az egyik legnagyobb gyilkosa az önfeledt siklásoknak – az igazán magas hegycsúcsokon ugyanakkor még jó minőségű hóval is találkozhatunk.

Ezenkívül a síbérlet ára is arra készteti a síelőket, hogy átgondolják, hol síelnek.

Szállásunk remek helyen volt, egyforma távolságra esett innen Flachau, Salzburg, Bad Gastein és Obertauern – ám a megugrott energiaárak miatt a nagyobb síterepeken lassan luxusnak számít a síbérlet. Ezeken a kiemelt helyeken ugyanis a napijegy 65-76 (!) euróba került egy főre (ami jelenlegi árfolyamon számolva 26 000-30 500 forint), míg a kevesebb pályával vagy szerényebb felvonókkal rendelkező sípályákon, amiket a közelben találtunk, 55 euró (Werfenwegben) és 61 euró (Rauriserben) volt az ár. Ez sem kevés, de legalább megspóroltuk a 9,5 eurós gőzgombóc árát. De a híres májgombócleves is már 5-7 euró, a Wiener Schnitzel pedig épp a szerényebb sípályán került 20 euróba.

Az Alpok Monte Carlója

Ha nincs kedvünk síelni, vagy az évi egyszer jól megmozgatott izmainkat pihentetnénk, mehetünk fürdőbe is – az osztrákoknál bőven akad felhozatal. Mi a Bad Gastenben található Alpenthermet választottuk, ahol a kinti melegvizes medencéből épp egy sípályára láttunk rá. Utána pedig bejártuk az Alpok Monte Carlójaként emlegetett, vízeséssel megáldott gyönyörű városkát, amely nem véletlenül kapta ezt a címet. A meredek hegyoldalra és az alatta megbújó völgybe épült Bad Gastein a 19. század második felében nemzetközi hírű fürdővárossá nőtte ki magát, Franz Schubert pedig itteni nyaralása során komponálta egyik, úgynevezett gasteini zongoraszonátáját.

Hazafelé érdemes megállni Salzburgban, amit Mozartstadtnak is neveznek, hiszen itt született és rövid életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart. A szintén saját várral büszkélkedő, a Salzach folyó partján fekvő, negyedik legnépesebb osztrák város számtalan autentikus étteremmel és látnivalóval nyűgözi le a téli szabadságukat töltő turistákat is. 

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.