Klimt Csókjától II. Ramszeszig – Bourdeaux nem csak a borról híres

Az attrakció, amiről az alábbiakban szó lesz, viszonylag új – meg régi is. Az ennek helyet adó hatalmas, félig a föld alá nyúló, bunkerszerű, üregekkel tagolt épületegyüttest a II. világháború alatt építették a megszálló erők, és anno támaszpontként szolgált: itt várakoztak a német tengeralattjárók, bevetésre várva.

Festmények a medencékben

A támaszpont a Covid-járvány megjelenése előtt egy évvel modern művészeti létesítményként éledt újjá: a Bassins de Lumières több mint 13 ezer négyzetméternyi monumentális terét manapság tematikusan felosztott, digitálisan megtekinthető műtárgyak töltik meg.

A vízzel teli medencék fölött a látogatók megemelt sétányokon járkálhatnak, ami azt az érzetet adja, mintha részei lennének a vízben tükröződő műalkotásoknak. A nyitás óta bővült a terület és a profil is, akkora volt a siker.

Az állandó kiállítások a művészettörténet legnagyobb mestereinek munkáira összpontosítanak, míg az időszakosak a modern művekre koncentrálnak. Gustav Klimt mellett a nyitó központi téma Paul Klee volt, illetve a vizuális művészetnek a zenével való szoros kapcsolata. A Le Cube nevű speciális kiállítótér a modern műveknek, a kortárs digitális művészetnek ad otthont.

A Bassins de Lumiéres már működtet hasonló intézményeket Provence-ban és Párizsban, de ez a digitális tárlat mindegyiket felülmúlja. Az óriási, 110 méter hosszú medencék vizének tükröződése miatt a világ leghíresebb festményei eredeti nagyságukhoz képest sokkal nagyobbnak tűnnek.

A vizualitáshoz audioélmény is társul: ottjártamkor 90 projektor és 80 hangszóró idézte meg Klimt egyedi világát, korban hozzá illő zenével.

Milyen a Hold kikötője?

Nekünk Bourdeaux egyenlő a bordói borral, de a franciák számára természetesen több és más is: a világhírű a  borvidék központja Franciaország történelmi és kulturális városa címet viseli, amely például fontos egyetemeknek ad otthont.

A bor mellett az Unesco 2007-ben felvette a világörökség listájára a Hold kikötője (Le port de la Lune) elnevezésű városrészt. A település eklektikus építészeti stílusú: az angolokkal és a németalföldi kereskedővárosokkal évszázadok alatt kialakult kapcsolat is nyomot hagyott az épületeken, bár a turisták elsősorban a. XIV. Lajos francia király korából maradt épületeket és a környező kastélyokat akarják meglátogatni.

Séta az Eiffel és a Mitterand hídon

Bordeaux éghajlata óceáni, a telek nagyon enyhék, a nyarak pedig melegek. Kikötőjét tengeri hajók is megközelíthetik, ám a többségük már az óceánhoz közelebb, Le Verdon-sur-Mernél megáll. Érdekesség, hogy a helyiek évszázadokon keresztül azért nem építtetettek állandó hidat a Garonne folyó fölé, hogy megakadályozzák az ellenség benyomulását a városba.

Az 1821-ben megépült  Le pont de Pierre volt az első állandó híd a város életében, amit 1860-ban a Passerelle Eiffel követett. Ezután több mint száz évet kellett várni a harmadikra, majd a negyedikre, 1967-ben. A François Mitterand-hidat 1993-ban adták át, célja, hogy összekösse a megkerülő körgyűrűt.

A városban 2003 óta, 45 év kihagyás után ismét villamos is közlekedik, korszerű repülőterén pedig évente több mint hárommillió utas fordul meg.

Minden korty a világörökség része

Ha Bourdeaux-ban járunk, természetesen meg kell kóstolni a bordói bort, amely a világ egyik leghíresebb itala, regények születtek róla és költői ódák. A pincék és márkák száma szinte végtelen, a választék óriási, a magas minőségnek semmi köze nincs a német diszkontláncokban bordóinak titulált lőrékhez. A nevesebb éttermek séfje és tulajdonosa személyes kapcsolatot ápol a kiválasztott terroir-ral (borvidékkel) és a borásszal, érdeklődik az évjáratok felől, és aggódik, ha rossznak ígérkezik a szüret.

A pincér jobb helyeken a választott fogáshoz ajánl bort, és úgy fogja meg a palackot, nyitja ki és tölt, hogy érezd, a világörökség részese vagy – pedig sokezredszer végzi el a szertartást.

Vásároltunk volna persze több butéliával (palackkal) a helyi üzletekben, de felmerült bennünk a kérdés, hogy miként visszük haza. Hiszen a repülők fedélzetére természetesen nem lehet felvinni. A reptéri boltokban beszerzett palackokat persze nem tekintik „veszélyforrásnak” – ami ragyogó üzlet a duty free shopoknak.

Fáraók a medencékben

Búcsúzóul térjünk vissza a Bassins de Lumiéreshez. Idén február 14-től június 29-ig Picasso lesz az egyik főszereplő. A komplexum Atelier des Lumiéres nevű terében egyedülálló kiállítás repít majd el a Franciaországot olyannyira kedvelő zseni gazdag életművéhez és eklektikus világába. A másik tárlaton, a világ egyik leghíresebb festőművésze, Monet szerepel a középpontban.

Az évi 650 ezer látogatót fogadó művészeti központban február 21-én nyílik az év szenzációja: a fáraók Egyiptomja kel majd életre a fényorgiában és a medencék körül, Khufutól II. Ramszeszig. A leghíresebb orientalista festők is szerepelnek majd, köztük Ingres, Delacroix és Gérôme. A jegyek iránt máris élénk az érdeklődés.

Persze, ahogy a gallokat ismerjük, különösebben nem érdekli őket, hogy hány turista érkezik az országba, ráadásul marketing nélkül is özönlenek a világ minden tájáról, és ha jönnek is, a helybéliek nincsenek tőlük elájulva. Viszont elvárják, hogy legalább ne angolul köszönj, ami persze senkit nem rettent el.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.