A város, ahová nem csak az olcsó repülőjegy miatt érdemes elutazni

Az utóbbi időben durván felkapták Barit, Puglia régió székhelyét. Nem is csoda, hiszen Budapestről nem egészen másfél óra alatt odavisz a repülő, aminek a jegyárai még mindig igen vonzóak. A nyári időpontokra jelenleg is 20 ezer forint körül mozognak a retúr árak (ami persze a csomagjaink függvényében változhat). A repülőtérről a városba vonattal röpke félóra alatt eljuthatunk, és már ott is állunk a központi pályaudvaron, egyenesen a fashion street (Via Sparano da Bari) előtt. A modern sétálóutca a luxusmárkák üzleteivel, kávézókkal és pizzériákkal egész nap pezseg és nyüzsög, és végigsétálva rajta már ott is találjuk magunkat az Óvárosnál.

Bari Nápoly után Dél-Olaszország második legnagyobb városa, ennek ellenére nem első számú turistacélpont, és sokan mondják, hogy egy hétvége is elég rá. Ennek ellenére tipikusan olaszos, autentikus óvárosa érdekes, hangulatos, szép épületei, kanyargós, szűk utcái elvarázsolják az embert. Főleg, ha teljesen véletlenül akkor tartózkodik ott, mikor a város védőszentjének, Szent Miklósnak a napját ünneplik, ami még a nem vallásos turistáknak is érdekes esemény.

Ez ugyanis a leglátványosabb és legfontosabb helyi ünnep, az úgynevezett Sagra di Maggio.

Ez az esemény Szent Miklós ereklyéinek (melyet a helyi Szent Miklós bazilikában őriznek, amely az európai kereszténység egyik legjelentősebb építménye, jelentős búcsújáró hely) 1087-es Bariba érkezésére emlékezik. Az ünnepség első napja mindig a zarándokok érkezésével kezdődik, amit több száz középkori ruhába öltözött ember történelmi felvonulása követ, a városközpont főutcáin kanyarogva.

A menet mindig a középkori vártól, a Castello Svevótól indul (körülbelül 20 órakor) és a Szent Miklós bazilikához érkezik. A korabeli öltözetű szereplők, lovasok és zászlóforgatók kíséretében egy ökörfogatú kocsi viszi a szent képét, felelevenítve a középkori érkezést. Az utcákat már ekkor monumentális, este pedig csipkeszerűen kivilágított fakonstrukciók díszítik.

A következő nap a legjobban várt nap: Szent Miklós szobrát a tengeri körmenetben viszik a Molo San Nicolához, ahol egy halászhajóra rakják, hogy egész nap a tengeren maradjon, amit több száz ünneplő hajó kísér és őriz. Korábban szinte egész napos légiparádé is színesítette a programot, idén azonban csak délután 5 órakor festette fel az olasz zászlót a kék égre a tengerpart és a bazilika felett a Nemzeti Műrepülő Csapat. 

A fesztivál alatt tehát egész Bari ünnepségek és vallási szertartások színhelyévé válik, amelyek a Sant'Antonio mólón tűzijátékkal zárulnak.

Csak az utolsó nap jutott nekünk

Azzal, hogy itt hatalmas népünnepély van, csak akkor szembesültünk, amikor az egyhetes hajóút után, Bariban kikötve belevetettük magunkat a városi forgatagba. Akkor még nem tudtuk, hogy a háromnapos ünnepség utolsó napjába csöppentünk bele.

Csak arra lettünk figyelmesek, hogy a tengerparti sétányhoz (Lungomare) közel eső főtéren felállított szabadtéri templom előtt gyülekeznek az emberek, várva a papot, aki déli 12 órakor el is kezdte a misét. Voltak, akik csak ezért jöttek aznap Bariba, míg mások csak szórakoztak a több kilométeren keresztül autómentesített tengerparton.

A Theatro Margeritától balra kanyargó sétányon leginkább a gasztronómiának és a bazársornak lehetett hódolni, míg attól jobbra a vidámparki szórakozásnak. Híres helyi étel a polipos panini: faszénen megsütik a tengeri finomságot, megszórják némi sóval, végül olívaolajjal meglocsolva simán beleteszik az olasz zsemlébe.

De volt porchettás, mozarellás, mortadellás szendvics, kézműves hamburger, de még „Il kürtőskalács” is, és mi szem-szájnak ingere – miközben a sétányon nem csak az illatok, hanem az innen-onnan harsogó zenék is egymásba értek.

Mindeközben a pugliai idős nénik a kezükkel gyúrták híres tésztájukat, az orecchiettét (magyarul fülecske), amit raguval leöntve kínáltak. Bariban még kötelező megkóstolni a focaccia barese-t, ami egy vastag, paradicsommal és olajbogyóval megpakolt sült tészta, mások a friss tengeri sünökre eszküsznek.

Óváros: a hamisítatlan olasz életérzés

A tengerpart mellett az óváros is csak úgy nyüzsgött – bár azt mondják, ez az ünnepek nélküli napokon is jellemző.

Minden bárban, kávézóban, pizzériában és étteremben fürtökben ücsörögtek a helyiek és a turisták, és csak úgy áradt az olasz életérzés a tereken és a szűk utcácskákban.

Volt, aki csak egy presszókávé mellett, más aperolt kortyolgatva vagy finom olasz fogások mellett beszélgetett, mutogatott, kommunikált, miközben a gyerekek labdáztak, rohangáltak, nevetgéltek. Aki további dolce vitát szeretne magába szippantani, látogasson el a legnagyobb helyi piacra, a Mercato di Santa Scolasticára!

Ha mindeközben egy kis kultúrára vágyunk, érdemes ellátogatni a már említett Castello Svevóba (Svéd Kastély), Bari híres erődjébe is, amit 1132 körül építettek II. Roger szicíliai király parancsára. A ma is álló várfalakat a 14-15. században húzták fel a korábbi falak megerősítésével. Ma múzeum működik benne.

Akit pedig a vallási kultúra érdekel, ne hagyja ki a Szent Miklós bazilikát, különleges atmoszférája és gyönyörű belső terei felejthetetlen élményt nyújtanak, és persze még számtalan gyönyörű templomba lehet betérni. Ha pedig a város történelmének mélyebb rétegeit szeretnénk megismerni, akkor érdemes meglátogatni a Bari Sotterranea földalatti régészeti területeit is, ahol ókori romokat fedezhetünk fel.

Bari, a csillagtúrák központja

Bariban két nagy strand van, az ingyenes Pane e Pomodoro, illetve a fizetős Lido di San Francesco alla Rena, de sokan mondják, hogy ezek nem igazán a legszebbek. Ám a város közelében remek eldugott és gyönyörű partszakaszokat lehet találni. Ezért jó, hogy akár tömegközlekedéssel is könnyen és gyorsan elérhetők a környék olyan varázslatos települései, mint a sziklákra épült Polignano a Mare, amely egy festői, kristálytiszta vizéről is híres kisváros.

A fehérre festett házairól ismert, kis dombra épült Locorotondo is megér egy kirándulást, ahogy az UNESCO világörökség részét képező barlanglakásairól elhíresült Matera is.

Alberobello is megkapta ugyanezt a megtisztelőt címet, mégpedig az ikonikus trullói miatt. Ezek azok az egyedi építmények, amelyek jellegzetessége a fehérre meszelt, kör alakú fal, amelyet kúpformájú tető zár el az égbolt elől. Alberobello utcáin sétálva szinte egy mesebeli világban érezhetjük magunkat.

Monopoli is sokakat megfog – a város híres barokk stílusú templomairól, a szűk utcáiról és a gyönyörű tengerpartjáról. Kikötője különösen hangulatos, ahol a halászhajók és a helyi éttermek kellemes atmoszférát teremtenek. 

Bari tehát nemcsak önmagában izgalmas, hanem a legjobb kiindulópont egy délolasz kalandhoz. Ezért érdemes egy hétvégénél is több időt tervezni rá.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.