A balkáni tó, ahol néha csodák történnek

A környék már korán felkeltette érdeklődésemet, főleg balatoni élményeim után. Milyen lehet az a tó, amely alig több több mint fele akkora?

Balkáni utazásaim során immár ötször jártam a tó partján, és valószínűleg a jövőben is ellátogatok oda, főként a névadó észak-macedón várost, Ohridot felkeresve. Néhány kockát felvillantok, hogy nekem miért tartozik kedvenc helyeim közé.

A különleges tó

Az Ohridi-tó Európa egyik legkülönlegesebb tava, amely Észak-Macedónia és Albánia határán terül el. Területe mintegy 358 négyzetkilométer, hossza körülbelül 30 kilométer, szélessége pedig eléri a 15 kilométert. Már első pillantásra is lenyűgöző a kristálytiszta, mélykék vizével és a környező hegyek látványával.

Amikor először fürödtem benne, már jó 15 évvel ezelőtt a ljubanistai kempingben, a parttól beúszva kicsit meg is ijedtem, mert az áttetsző vízben, mélyen alattam a tó fenekéről felfelé törekvő hínárokat mind látni lehetett!

A tó 693 méter magasan a hegyek között, egy ovális alakú medencében fekszik, így vizének hőmérséklete hidegebb, a levegő pedig úgy öt fokkal hűvösebb a tengernél, illetve tengerpartnál. Rekkenő hőségben tehát kedvező alternatívát nyújt a nem távoli tengerpartokkal szemben.

A tó egyik legérdekesebb tulajdonsága a kora és mélysége: több millió éves, így Európa egyik legrégebbi tava, és egyben az egyik legmélyebb is: maximális mélysége megközelíti a 290 métert, átlagmélysége pedig 155 méter. Egyedi élővilággal rendelkezik, számos olyan növény- és halfajjal, amelyek csak itt találhatók meg.

Az Ohridi-tó vízutánpótlását főként föld alatti források biztosítják, amelyek nagy része a közeli Preszpa-tó felől érkezik, amelyik magasabban fekszik, 853 méteren. Közvetlen földalatti kapcsolat is lehet köztük, amit vízfestéssel mutattak ki.

Mindenesetre a tó déli partján nagyon nagy vízbőségű forrás, vagy inkább kis folyó fakad, ami rövid úton a tóba önti vizét. Itt a kis mellékágakon hajókázhatunk is.

Szent Naum monostora

A déli parton egy kis dombon áll Szent Naum monostora, amelynek alapkövét 895 körül Naum, Cirill és Metód szláv apostolok tanítványa tette le. Itt temették el egy kis templom alatt, ahová belépve, fülünket a megfelelő helyre tapasztva még most is hallani szívének verését…

Egyébként csodákat tett és tesz, például megakadályozza a tolvajokat abban, hogy elkövessék tettüket. Erre mai példaként hozták fel a környékbeliek, hogy amikor turisták megpróbálták a kolostor parkjában szabadon sétáló pávák egyikét magukkal vinni buszukon, akkor a busz nem indult el addig, míg le nem tettek tervükről.

Nos, ilyen csoda velem is megesett! Épp a szomszédos ljubanistai kempingben sátraztunk, amikor este mondtam akkori páromnak, hogy a kocsikulcsot – az előző napok gyakorlatától eltérően – nem tenném este a sátor tetejében lévő hálóba, inkább a párnám melletti zsebbe. Így aludtam el.

Aztán éjjel kiáltásra ébredtem, mivel valaki benyúlt a sátorba, és a fent lévő hálóban kotorászott. Kipattanva észrevettük, hogy kocsink ajtaját kifeszítették, de nem tudták kinyitni. Ide-oda mozgott, de kulcs nélkül nyithatatlan volt. Hát így vigyázott ránk szent Naum!

A tó egyetlen természetes kifolyása a Fekete-Drin folyó, amely Struga városánál északon hagyja el a tavat, majd Albánián keresztül az Adriai-tengerbe jut.

Ohrid városa

A tó Ohrid városáról kapta a nevét, amely egy kis öbölben fekszik az északkeleti csücskében. Ez Észak-Macedónia egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, különleges hangulatát az ókori, bizánci és oszmán örökség keveredése adja, amit az UNESCO világörökségi státusz is elismer. A város fölé magasodik a jelenleg felújítás alatt álló Samuel-erőd, ahonnan panorámás kilátás nyílik az egész környékre.

Ohrid belvárosa felkúszik az erőd domboldalára, és több ponton is csodás kilátás tárul elént. Boltokkal teli sétálóutcája merőleges a tóparti sétányra és két mecsethez vezet. A város egyébként számos kis ortodox templomáról ismert, amelyek közül kiemelkedő a Szent Szófia-templom, amely a középkori egyházi építészet egyik legszebb példája a térségben, gazdag freskódíszítéssel. Meglátogathatjuk még a Robevi kereskedőcsalád többemeletes házát is, melynek legfelső, fafaragványokkal díszített szobája az egyik kedvencem lett.

Mikor először látogattunk a városba, a délelőtti nyári melegben sétálva az egyik kis utcában egy kis terasz tűnt fel napernyővel, asztalokkal. Kis lépcsőn felmentünk, mire egy idősebb hölgy jött ki a házból. Rögtön rendeltünk tőle néhány csésze kávét.

Elmosolyodott, hogy ez nem kávézó, hanem magánház, ahol apartmanokat ad ki. Kicsit elszégyelltük magunkat, hogy nem ismertük fel a helyzetet, és épp elmenőre fogtuk a dolgot, mikor hozzátette: maradjanak csak, hozok maguknak kávét. Elszürcsöltük és kicsit beszélgettünk. Nem engedte, hogy fizessek. A város lakói belopták magukat a szívembe.

A város egyik legikonikusabb látványossága a festői fekvésű, Teológus Szent János-templom, amely a várostól egy rövid sétányira lévő sziklán állva lenyűgöző kilátást nyújt a tóra. A 13. századi ortodox templom a bizánci és örmény építészeti elemeket ötvözi. Belépődíjas, de mikor idén januárban ott jártam, az őr megkérdezte, hogy melyik országból jöttem, és válaszomra, hogy magyar vagyok, ingyen beengedett. Elismerően nyilatkozott Orbán Viktorról.

Vízkereszt napja

A város azonban nem csak nyáron kínál érdekességeket az odalátogatóknak. Vízkereszt napján nagy ünnepséget tartanak. Ez az ortodox naptárnak a mienkhez viszonyított „késése” miatt január 19-ére esik.

Ilyenkor kisereglik a város, a környék és talán egész Észak-Macedónia ihletett közönsége, hogy részt vegyen a tóba vetett keresztért folyó úszóversenyen.

A nap korán kezdődik, a tömeg a tóparti sétányon a kis kikötő mólójának közelében gyülekezik. Hosszú fémpultokat tesznek ki kis műanyagpoharakkal, amelyekben forró pálinka van. Mindenki kedve szerint fogyaszthat – ingyen. A házak kapujában kis tálcákon harapnivalót is kínálnak, jószívvel ajánlva őket az utca emberének. A hangszórókból egyházi dallamok szólnak, a ceremóniát vezető pap a mólóra megy az őt zászlókkal kísérőkkel, majd a tóba dobja a keresztet, amely le is merül. A megtaláló nevét azonnal kihirdetik, majd lassan feloszlik a tömeg, többnyire sétát ejtve a városban.

Egyszer talán én is úszom – jutott eszembe, valahányszor a partról követtem a szertartást.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.