Bábuégetés és blini kaviárral – maszlenyicán Oroszországban

Örömmel fogadta a hírt a család, hogy sikerült szobát foglalni Zavidovóba. A Szovjetunió épp csak szétesett – 1991-et írtunk – ,még léteztek a kivételezettek üdülési lehetőségei. (Ma is léteznek persze, csak másként, luxuskörülmények között, az elnök szűk körének. Az oligarchák meg nem szorulnak rá.) A magas rangú párt- és katonai vezetők mellett az itt élő külföldi diplomaták is sokáig részesültek abban a kegyben, hogy néhány napot kedvező áron eltölthettek a Moszkvától egy-másfél órányira lévő város üdülőiben.

Külön öröm, hogy éppen maszlenyica idejére érkeztünk, amely farsanghoz, illetve a karneválhoz hasonló egyhetes ünnep Oroszországban és a többi pravoszláv kultúrájú államban. Ez egy mozgó ünnep, mindig az ortodox húsvétot megelőző hathetes nagyböjt előtti héten tartják, idén február 16-tól 22-ig.

Nem messze Brezsnyev vadászott

Leparkoltunk kedvenc Ladánkkal egy szép régi épület előtt, amelyben csodák csodájára megmaradt egy bizonyára kalandos életű kandalló. A mai kétcsillagos egyszerű panzióhoz hasonló körülmények voltak, de arrafelé akkor az volt a luxus és az is tökéletesen megfelelt. Természetesen ezt a területet is őrizték, nem volt messze az a dácsa – vagy inkább palota –, ahonnan a szovjet időkben Brezsnyev indult gyakorta vadászni.

A táj gyönyörű volt, és hatalmas bábuk fogadtak, amelynek rokonai szinte minden népi, vallási eredetűhagyományban megtalálhatók, a mexikóitól a mohácsi busókig – elűzik a gonoszt, a telet. A gyerekeket külön programok várták, és nem hiányoztak az itt oly kedvelt bohócok, a közös éneklés és lehetett pónin lovagolni.

A blini és a vaj elengedhetetlen

Fontos szempont volt akkor is, hogy mi lesz a menü. Annyira szigorúan nem tartották be a pravoszláv hagyományokat, amelyek szerint a nagyböjt előtti utolsó héten már tilos a hús fogyasztása, de a tejtermékek és a tojás (amelyek a böjt alatt szintén tilosak) még megengedettek.

Ennek megfelelően a maszlenyica hagyományos étele a blini, az orosz vastag palacsinta volt és ma is az.

Évszázadokkal ezelőtt az elsőként kisült palacsintákat a rászorulóknak adták.

Az ünnep neve a maszlo – vaj – szóból ered, ugyanis mindegyik palacsintát megkenik bőven vele. A vaj ma már Oroszországban is többnyire a szupermarketek csomagolásában jelenik meg, de a kilencvenes évek elején még hatalmas tömbökben érkezett az élelmiszerboltokba. 

Alul, oldalt, kis lila pecséttel, ami azt jelentette, hogy az élelmiszerfelügyelő látta, a minősége jó. Tejből készült és nem tartalmazott semmiféle adalékanyagot. Vaj volt. Ebből fél kilónál soha senki kevesebbet nem vett, eleve ennyit vágott le egy bárdszerű késsel a kiszolgálónő.

A Prága torta volt a legfinomabb

A blinit szokás szerint kaviárral, gombával, lekvárral vagy tejföllel fogyasztják. De nem hiányzott a dúsan megrakott asztalról a sokféle zakuszka meg a kaviár sem, amely korántsem volt olyan drága, mint ma, igaz, nem mindig és nem mindenhol lehetett kapni.

A Kutuzovszkij sugárúti gasztronómban – az élelmiszerboltban – fehér fejkendős, nejlonkötényes bábuska nagy alumínium evőkanállal csapta bele egy fadézsából a kaviárt egy hozott tálba.

Sokféle hal és édesség is fogy ilyenkor. Főleg torták, amelyek többsége szintén fillérekbe került akkor, a helybélieknek is. Úgy emlékszem, a csokis Prága torta volt a legfinomabb. (Vajon létezik-e még?) A vodka, a pezsgő – nem a „magyar” sampanszkoje igrisztoje – és a tea természetesen szintén nem hiányzott az asztalról, mint ahogy ma se.

Igaz, a tojás olykor hiánycikk volt, a vodkát meg jegyre adták, de ilyen apróságokkal senki nem törődött.

Kedden szabad a csók

Miközben sétáltunk a hatalmas parkban, és ráültettük kislányunkat a sörényében piros masnikat viselő kis szelíd fekete pónira, a lovacska gondozónőjétől megtudtuk, hogy az ünnepi hét régen két részre oszlott, a szűk és a széles maszlenyicára. A hét „szűk” részében (hétfőtől szerdáig) megengedett a munkavégzés, míg csütörtöktől vasárnapig tradicionálisan tilos – volt, valaha.

Régen a hét egyes napjaihoz a népszokások szerint specifikus tevékenységek kapcsolódtak.

Hétfő a találkozás napja: ekkor szokás seprűből készített női figurát fabrikálni. A kedd a játszadozásé. Hagyományos szórakozás a szánkózás, és ilyenkor megengedett, hogy a férfiak megcsókolják a nőket. Ismert a betlehemezéshez hasonló, házról házra járó, énekkel kísért móka is. A szerda a lakomák napja. A hagyomány szerint ilyenkor az anyósok bőséges vendéglátást rendeznek a vejeik és egyéb vendégeik számára. A csütörtök a szórakozás, a mulatság jegyében telt: ilyenkor a férfiak hagyományosan ökölvívásban mérik össze az erejüket. Pénteken a vők látják vendégül az anyósaikat, a szombat a sógornők összejövetele.

Elégetik a bábukat

A vasárnap pedig a megbocsájtás napja, ami már a böjtre való felkészülés jegyében telik.

Ezen a napon az emberek hagyományosan meghajolva kérnek bocsánatot egymástól a vétkeikért, amire a tradicionális válasz az, hogy „Isten megbocsát”.

A megmaradt ételeket elfogyasztják, végezetül pedig rozskenyeret és sót esznek. A nap végén elégetik a hétfőn, hagyományosan szalmából készített bábut.

A maszlenyica természetesen nemcsak errefelé, hanem az egész országban kiemelt, hagyományos ünnep, manapság élénk turisztikai forgalommal. A Kreml előtt is látni lehet(ett) óriási vicces bábukat, akárcsak Szibériában.

Milyen ma Zavidovóban az orosz farsang? Ma már ezrek látogatják a várost, elzárt terület kevés akad, mindenütt sokmillió rubeles magánvillák magasodnak. Főleg a kulturális központ és a közösségi ház közelében szervezik az eseményeket. A gyerekek templomokat látogatnak, részt vesznek interaktív programokban, bábukat készítenek, szánkóznak vagy visongva jégcsúszdáznak.

Hiába a háború, az élet megy tovább   

A városban ma egymást érik a luxushotelek, nyáron nagyon kedveltek a golf- és teniszpályák, a resortok és apartmanházak. Az egyik ismert nyugati hotellánc szállodájában – amely az orosz-ukrán háború ellenére is kínálja magát az interneten – például tökéletesen felszerelt stúdiók és több szobás apartmanok várják a vendégeket, és a mosógéptől az íróasztalig mindennel be vannak rendezve. Emellett 24 órás recepció, éttermek, wellnessközpont, gyerekklubok, karaokebár, szabadidős létesítmények szolgálják a kényelmet.

A szolgáltatások mindenben követik a nyugati világtrendeket. Ahogy a Tripadvisoron olvasom, „tudjuk, hogy kutyái ugyanúgy a család részét képezik, mint a család többi tagja. Szolgáltatásokkal ellátott apartmanjaink kutyabarátok, így nem kell aggódnia, hogy szőrös barátját egyedül hagyja otthon.” Nyáron több mint 30 kilométernyi túraútvonal és 900 méteres homokos strand csábítja a turistákat.

Az üzemeltetőket nem nagyon zavarja, hogy a háború miatt kevés a külföldi turista – belföldi is érkezik elég.

A 143 milliós országban, ha csak ötmillió ember meg tudja fizetni a maszlenyicás mókákat – meg az egész évi szórakozást – , már nem fizetnek rá.

Joggal felmerül a kérdés: vajon hogyan farsangolnak majd a fronton? De ezzel – a nyugati határszél több ezer kilométerre van – ott alighanem senki sem foglalkozik.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.