A vár, ahol Csák Máté is lakott – megnéztük Európa Kulturális Fővárosát

Amikor többeknek említettük, hogy a hétvégén Trencsénbe utazunk az Európa Kulturális Fővárosa 2026 nyitóünnepségére, először lelkes bólogatás volt a válasz. Aztán jött a halk, óvatos kérdés: „És az pontosan hol is van?” Nyugat-Szlovákiában, válaszoltuk, az Alsó-Kárpátok lábánál, a Vág völgyében. Majd előhúztuk az aduászt: Trencsén vára!

Trencsén 2026-ban egy teljes éven át reflektorfénybe kerül: Európa Kulturális Fővárosaként végre megmutathatja, hogy nem csupán egy vár a sziklán, hanem élő, vibráló kulturális közeg.

A nyitóhétvége ráadásul a Valentin-napi hétvégére esik – így a kissé amerikanizált, mégis népszerű szerelmesek ünnepe idén különösen jó apropót ad arra, hogy  az 53 ezres kisváros romantikus díszletek között fellépjen Európa színpadára.

Kitérő Nagyszombaton 

Útközben azonban Trnava – vagy ahogy mi ismerjük, Nagyszombat – is tartogat meglepetést. A város neve sokaknak ismerősen csenghet, első pillantásra mégis csendes, történelmi hangulatával fogad.

Aztán kiderül, hogy egyik legizgalmasabb helyszíne egy egykori zsinagóga, amely ma már egészen más szerepet tölt be. A 18. században épült, eredetileg ortodox vallási helyként működő épület sorsa a történelem viharaiban nagy fordulatot vett. A második világháború alatt a város jelentős zsidó közösségét szinte teljesen megsemmisítették, az épület pedig később volt raktár és katonai kaszárnya is – falai között lovakat is tartottak. Aki ismeri a vallási előírásokat, tudja: egy ilyen „lovas” múlt után egy zsinagóga elveszti szakrális státuszát.

A hitközség, miután visszakapta az épületet, továbbadta, az új tulajdonos pedig alapos felújítást követően 2012-ben kávézóként nyitotta meg. Ma a Zsinagóga Kávézó Trnava egyik legkülönlegesebb helye, a brunch-ra érkezők szinte egymásnak adják a kilincset.

A történelem rétegei és a kortárs kávékultúra itt egészen természetes módon találkozik – mintha csak előhangja lenne annak a kulturális sokszínűségnek, amely Trencsénben vár ránk.

Orientális hangulat

Úti célunk felé még egy helyen megállunk: Trencsén-Teplicén. Olyan ez a hely, mint nekünk Hévíz, vagy a cseheknek Mariánské Lázně – klasszikus gyógyfürdőváros, forró, ásványi anyagokban gazdag forrásokkal, amelyek köré évszázadok óta fürdőkultúra épült.

Teplice azonban nem érte be egy „szokványos” gyógyfürdő hangulatával és szolgáltatásaival. A 19. század végén a város egyik tehetős birtokos családja, a Sina família igazi, orientális hangulatú törökfürdőt álmodott a gyógyhelyre. Az 1888–89-ben, Schmieden Adolf budapesti építész tervei alapján felépült Hammam akkoriban a keleties egzotikum divatos megtestesítője volt – és ma is az.

Kupolája alatt színes fények szűrődnek be, a gazdagon díszített falak között kénes gyógyvízzel teli medence gőzölög.

Az élmény ma is szertartásszerű: félóránként, előre váltott jeggyel engedik be a gyógyvendégeket, vegyes csoportokban. Mindenki egységes fürdőviseletet kap, húsz percig lehet elmerülni a forró, 39 Celsius-fokos vízben, majd törülközőbe csavarva következik egy rövid pihenés a Hammam kövei közelében – közben akár kortyolgathatjuk is az alaposan lehűtött gyógyvizet, amelyet főként mozgásszervi zavarok orvoslására javasolnak.

A relaxáció percei után kitessékelik a gyógyvendéget, és szinte futószalagon érkezik a következő csapat.

Csák Máté is itt lakott

Nyitra, Pozsony, Trencsén – három város, három magasba törő, turistahadakat egész évben mágnesként vonzó várral. Mi most Trencsénben a Vág fölé magasodó impozáns erődbe kapaszkodtunk fel, libasorban, hogy a magasban a panoráma minden erőfeszítésért kárpótoljon: alattunk a folyó kanyarulata rajzolódott ki, hidakkal.

A város két partját összekötő hidak egyikét, a Fiestát még állványok és takarófóliák borítják: ünnepélyes átadását szeptemberre tervezik, a Fiesta Fesztivál keretében, amely a Trencsén 2026 program egyik kiemelt eseménye lesz. A város fölé magasodó várról pont rá lehet látni.

Az eredetileg a 9–10. században emelt erőd kezdetben egyszerű földvár volt, ám stratégiai fekvése – az észak–déli kereskedelmi út mentén – hamar a vidék egyik legfontosabb erősségévé tette.

Híres lakója volt Csák Máté, a XIV. században élt tartományúr, a Csák-nemzetség legismertebb tagja, aki innen irányította hatalmát. Trencsén vármegye pedig a Magyar Királyság része volt.   

Később királyi kézre került, az évszázadok során többször gazdát cserélt, miközben végig meghatározta a Vág völgyének történetét. Jártak falai alatt mongolok, ostromolták törökök, háromszor be is vették ellenséges seregek – egyszer árulás miatt nyitották ki belülről a kapukat, és özönlöttek be a hódítók.

A legismertebb legenda mégsem hadvezérekről, ádáz harcokról, hanem egy nagy szerelemről szól. Omár, a várat ostromló török sereg parancsnoka beleszeretett Fatimába, az egyik háremhölgyébe, akit a védők korábban foglyul ejtettek.

Omár végül a vár udvarán lévő kúthoz is elért hódító hadával, és ott találkozott ismét Fatimával. Majd addig ásatott janicsárjaival, míg az addig pusztán esővizet gyűjtő, gyakran üres mélyedésből valódi forrás fakadt. A szerelem vizet fakasztott a sziklából – legalábbis így szól Trencsénben a két szerelmes története.  

Egy éven át főszerepben

Ahogy lefelé ereszkedünk a várból, és átvágunk a főtéren, Trencsén egy színpad mögötti izgalmas kulisszára emlékeztet: mindenütt kopácsolás hallatszik, itt-ott felvijjog egy hegesztő, másutt még az utolsó ecsetvonásokat végzik a falakon.

Bár hivatalosan most indul az egész éven át tartó „Trencsén 2026” programsorozat, sok helyszínen kimaxolják a legutolsó pillanatokat. Az utcákon kék ruhás önkéntesek sétálnak – ők az évad lelkes házigazdái. Bármit lehet tőlük kérdezni: mosolyognak, eligazítanak, kísérnek, magyaráznak. Látszik rajtuk, hogy nagy büszkén a saját városukat képviselik.

A koncepció különben kifejezetten ambiciózus – és nem ismeretlen annak, aki figyelte a régió korábbi kulturális nagy dobásait. Iveta Niňajová, a kassai EKF egykori fő szervezője – aki most a trencséni program megvalósításán dolgozik – elmondta: amikor 2013-ban Kassa viselte ezt a címet, az év mind a 365 napjára jutott egy színvonalas esemény. A hatás nem maradt el: már abban az évben 152 ezer látogatót regisztráltak, 2024-ben pedig már 239 ezer vendég érkezett a kelet-szlovák városba.

Szépség és tragédia egyetlen épületben

Közben megérkezünk utolsó állomásunkhoz, a trencséni EKF egyik kiemelt helyszínére és szellemi központjába, a helyi zsinagógába. 

A szépséges Art Nouveau stílusban pompázó, bizánci jegyeket viselő felújított épület mai formáját a XX. század elején, két Berlinben élő magyar építész szakértelmének köszönhetően nyerte el. Amikor elkészültek a trencséni szecessziós ihletésű épülettel – ez 1913-ban történt –, még senki nem gyanította, hogy rá egy évre kitör az első világháború, majd alig 30 év elteltével a második is bekövetkezik – ez alatt a város és a környék zsidó lakosságának nagy részét elhurcolták. 1500-an soha többé nem tértek haza, nevüket a bejárat melletti táblákra vésték fel.

A megmaradt 300 zsidó vallású lakos mintegy fele Izraelbe távozott, a zsinagóga megszűnt vallási központ lenni. Évtizedekig ruharaktárként funkcionált, csak évekkel később kapta vissza a hitközség. Az alaposan lerobbant épületet felújították, majd 2025 végén újraszentelték – azóta a helyi zsidó közösség vallási színtere, emellett kulturális találkozótér és bemutatóterem is egyben.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.