A város, amire még mindig dühös Donald Trump

Mikor lelkesen újságoltuk valakinek, hogy Oslóba utazunk, az illető felhúzta a szemöldökét: „Szerettek fázni?” Nos, egyáltalán nem fáztunk október közepén, főleg azért nem, mert Oslo Norvégia déli részén található, és nem a sarkkörhöz közel, ahol már leesett az első hó. Sőt, kifejezetten szerencsések voltunk, mert az ott töltött hat nap alatt a legtöbbször gyönyörűen sütött a nap.

A szállásunk nem máshol, mint Oslo tíz legfontosab látnivalója egyikének, a Holmenkollbakkennek a lábánál volt. Ez a világ egyik legrégibb és legismertebb síugrósánca, amely 1892 óta ad otthont versenyeknek, és ahol még V. Olaf norvég király is szívesen rótta a köröket. A jelenlegi acélszerkezetű, 134 méter magas sánc a 2011-es északisí-világbajnokságra épült újjá. Ottjártunkkor is kemény edzés folyt, a sífutók görgős nyári sítalpakkal ugyanúgy hajtottak, mint télen a hóban, és nagy élmény volt a biatlonosokat is megfigyelni. Olyan jól lőttek, hogy minden bizonnyal válogatott sportolókat láttunk.

A sánc mellett található Sí Múzeum a világ legrégebbi ilyen múzeuma, amely 5000 év síeléstörténetét és a sarki expedíciók emlékeit mutatja be. A tornyában kialakított kilátóból közel 360 fokos panoráma nyílt Oslóra és a várost körülölelő fjordra. De nem csak onnan, hanem a hotelünkből is ez a kilátás fogadott minket, melynek lenyűgöző lobbiját a norvég Roald Amundsenről, a sarkvidékek legeredményesebb felfedező utazójáról készült hatalmas festmény díszítette. A norvég minimalizmussal épült, nem mindennapi szállodát egyébként úgy építették hozzá az 1860-as években épült egykori Tüdőszanatórium műemlék-épületéhez, hogy gond nélkül illeszkednek egymáshoz.

A leglenyűgözőbb szoborpark, a Vigeland

Az egyik legfantasztikusabb élmény volt az ősz színeivel pettyezett, ingyenes, Vigeland Parkban sétálva felfedezni a névadó híres norvég képzőművész több mint 200 bronz- és gránitszobrát, melyek egytől egyig embereket formáznak a születéstől és gyerekkortól az ifjúkoron, felnőtt- és öregkoron át a halálig minden életkort megjelenítve, gyönyörűen érzékeltetve az egységet a természettel és az élet örökös körforgását.

Gustav Vigeland egészen döbbenetes finomsággal érzékeltette az ormótlan kőtömbökön és arcéleken keresztül a különböző érzéseket, a kapcsolatok sokszínűségét, és mindent, amit egy ember az élete során átélhet. Egészen egyedülálló hatása van az egytől egyig meztelen, ám sosem obszcén szobroknak.

A park legmagasabb pontján áll a Monolith nevű 17 méter magas, 180 tonna súlyú, egyetlen darab gránitból faragott obeliszk, mely 121 egymásba fonódó, egymásra támaszkodó, egymást segítő vagy egymással küzdő emberi alakot jelenít meg. 

De Oslóban járva-kelve egyébként is feltűnik, hogy milyen fontos része Norvégiának a street art vizuális kultúra. A város számos pontján található szobrok hol meghökkentőek – a központi pályaudvaron például lovakat lógatnak lefelé –, hol talányosak – a főtéren egy hatalmas tigris settenkedik –, hol monumentálisak – a Munch Múzeum mellett kilenc méter magas Anya-szobor áll –, de mindenképp magasabb szintre emelik Oslót. Ahogy a norvég építészet is.

Minimalista remekművek, új városrészek

A 2008-ban, az Oslo fjord partján épült Nemzeti Opera- és Operettszínház minimalista épülete olyan, akár egy óriási jégtömb, amit kötelező megmászni, s onnan lenézni a vízre, ahol a füstölgő szaunakabinokban bárki időpontot foglalhat egy jó izzadásra, hogy utána felforrósodva beleugorjon a selymesen hideg tengerbe. De lehet vízen úszó szaunaházat is bérelni több helyszínen is, ahol a fűtött, fatüzelésű kabinok napelemekkel működő villanymotorokkal vannak felszerelve, és szinte teljesen hangtalanul siklanak a vízen. Az egyszeri jegy ára 1,5-2 órára 200-500 norvég korona, ami jelenlegi árfolyamon számolva 7082-17 705 forint. Igazi norvég életérzés!

Az Operaházba napközben is be lehet menni, nem csak vezetett idegenvezetésre, több ingyenes tárlat is van. A kabátot nem kell a ruhatárba beadni, egyszerűen csak fel kell akasztani, majd távozáskor ugyanott találja az ember. Ez a jól működő bizalmi rendszer máshol is érvényes, a metrón és a villamoson például nem találkoztunk egyetlen egy kalauzzal sem – vagy csak szerencsénk volt.

Az Operaház mellett magasodik a szintén minimalista, több emeletes Munch Múzeum, ami kihagyhatatlan, hiszen itt látható a világhírű, a pszichiátriai betegségek szimbólumává vált Sikoly című alkotás. Edvard Munch festménye, valamint két változata egy lágy fényű, külön teremben félóránként váltják egymást, így védik őket az erőteljes erodálódástól.

Ezek után jólesik leülni a napsütésben a múzeum mögötti, modern Bjørvika negyed falépcsőin, ahol a helyiek és a turisták ráérősen kávézgatnak, piknikeznek, miközben a gyerekek a sirályokat kergetik.

Oslo számos helye úgy van kialakítva, hogy jól és otthonosan érezze magát az ember. A világ egyik  legfejlettebb társadalmáról van szó: arányaiban itt fut a legtöbb elektromos autó az utakon, ezért remek a levegő, a jól öltözött emberekből árad a derűs nyugalom, és nincs az a rohanás, mint itthon. Mindenre jut idejük, hiszen az emberek fele részmunkaidőben dolgozik, a szociális juttatások kiemelkedőek, és többségüknek fontos a természet, valamint a testmozgás.

A kis halászfalu, ahol nyáron is nyitva a karácsonyi bolt

A nyüzsgő Oslo jó ellenpontja Drøbak, egy bűbájos, idilli tengerparti kisváros 30-35 kilométeres távolságra, ahová nyáron a fővárosiak szeretnek kimenni strandolni. A parton néhol műugró deszkákról lehet a mélybe ugrani.

A halászfalu kikötőjében található Kelet-Norvégia egyetlen sós vizű akváriuma, míg a városka közepén helyezkedik el az egész évben nyitva tartó Tregaarden Karácsonyi Ház, a norvég Mikulás (Julenissen) hivatalos postahivatalával. Nyáron minden bizonnyal furcsa érzés lehet belépni a gyönyörű, de méregdrága mütyürökkel teli üzletbe.

Az autentikus festői faházakkal, művészeti galériákkal, butikokkal és kávézókkal szegélyezett szűk utcácskákban szinte kötelező betérni a skandinávok híres péksüteményére, a mennyei fahéjas csigára és egy jó kávéra. Svédországban kanelbullarnak, itt kanelbullénak hívják, és abban különböznek, hogy a tésztát itt inkább fonják, mint csavarják. Kardamommal ízesített, élesztős, vajas tésztából készül, amit fahéjas-cukros vajjal töltenek meg, de számos változatát kóstoltuk, a pisztáciásat, a vaníliakrémeset és a kakaósat is. Darabja 40-65 norvég korona (1400-2300 forint), és az eszpresszó is közel ugyanennyibe került. No igen, a híres norvég drágasággal már az első napon szembesültünk, az árak 50-70 százalékkal magasabbak az európai átlagnál.

De itt is lehet okosan enni-inni. Például az egyetemi városrészben, meg a TikTok által feldobott olcsóbb helyeken. Így ettünk pizzát és hamburgert hazai árakon, igaz, a legolcsóbbnak számító street food marketen, ahol japán ételektől argentin finomságokig minden volt, egy tál étel átlagosan 180 koronába (6400 forintba) került. És ez olcsónak számít. De kihagytuk a rénszarvasragut, mert az mindenhol 15-20 ezer forint körül mozgott.

Sört a legolcsóbb helyen 69 (2444 forint), míg a legdrágábbon 179 koronáért (6340 forint) ittunk. Az élelmiszerboltokban a lazac sokszor olcsóbb volt, mint nálunk, és a híres norvég barna sajt, a brunost ára sem vészes. Érdekes, hogy az erősebb alkoholok (4,7 százalék felett) kizárólag az állami Vinmonopolet üzletekben kaphatók, magas adókkal terhelve – köztudott, hogy itt is küzdenek az alkoholfogyasztás visszaszorításáért.

A norvégok tragédiája

Tizenöt évvel ezelőtt, 2011. július 22-én Anders Behring Breivik norvég szélsőjobboldali terrorista az oslói kormánynegyedben autóba rejtett bombával, majd ezt követően Utøya szigetén, a szocialista párt diáktáborában fegyverével összesen 77 embert ölt meg. Ma ingyenes látogatóközpont őrzi a legnagyobb norvég tragédia emlékét ott, ahol a bombatámadás történt. Megrázó volt végigjárni a kiállítást, ahol eredeti videófelvételek, a rengeteg fiatal áldozat fotói, mobiltelefonjaik és hangbejátszások teszik élethűvé az elképzelhetetlen terrorcselekményt.

A terrorista a norvég törvénykezési szokások miatt nem életfogytiglant, hanem az adható leghosszabb, 21 éves börtönbüntetést kapott, de ez korlátlanul meghosszabbítható, amíg veszélyesnek ítélik a társadalomra. Márpedig ő kijelentette, hogy most is elkövetné a tettét. Breivik a migráció fokozódásával indokolta a fiatal baloldaliakat sújtó terrorcselekményt. Hazaérve újra meg is néztük a tragédiáról készült filmet, a Július 22.-t.

Zelenszkijjel egy utcában

Oslóban kellemesen el lehet időzni, akad bőven látnivaló. A kikötőben mindenképp érdemes bolyongani, ott áll a Nobel Békeközpont épülete is. Kiállítás mutatja be Alfred Nobel életét, a Nobel-békedíj történetét, valamint a díjazottak munkásságát – Donald Trump dühös is, hogy idén sem kapott semmit.

Nincs onnan messze, ezért érdemes átsétálni az Akershus erődbe, Oslo egyik legismertebb történelmi nevezetességébe is, amit 1299 körül kezdtek el építeni V. Hakon norvég király parancsára a fjord partján.

És persze kihagyhatatlan a Norvég Királyi Palota előtt fél 2-kor kezdődő őrségváltás is. Ám amikor mi ott jártunk – az utolsó napunkon –, egészen másképp zajlott minden. Már az furcsa volt, hogy kordonok mögé terelték az embereket, és felfegyverzett rendőrök néztek farkasszemet velünk, kezük a géppisztolyon volt, miközben a palota felett egy helikopter körözött.

Hiába vártuk a ceremóniát, alig történt valami pár katona masírozásán kívül, és a hazaút miatt végül el is indultunk a palotától lefelé vezető sugárúton. Ekkor arra lettünk figyelmesek, hogy a Grand Hotelnél mindent lezártak, és egyes autókban állig felfegyverzett emberek ülnek. Utóbb tudtuk meg, hogy október 20-án épp ott tárgyalt Zelenszkij Jonas Gahr Store norvég miniszterelnökkel és más vezetőkkel, valamint az Egyesült Államok különmegbízottjával, Steve Witkoff-fal. Az ukrán elnök látogatása nemcsak nekünk, de még a norvégoknak is meglepetés volt.

Norvégia ilyen: semmit nem hirdetnek nagy hangon, nincs felhajtás, egyszerűen szép csendben és intelligensen teszik a dolgukat, és működik is minden az országban. A megbízhatóság, a derűs, mosolygós nyugalom az, amit magával visz innen az ember.  

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.