Oslo ma a világ legdrágább városa Tokió és Moszkva után, szorosan a közelükben van. Norvégiában magas az általános életszínvonal, ami köszönhető egyebek között a nagyon fejlett olajiparnak, hadiiparnak, számítástechnikának. Azt is megengedhetik maguknak, hogy százezreket befogadjanak. Az 5,4 milliós országban 850 ezer bevándorlót tartanak nyilván hivatalosan. Az időjárás kiszámíthatatlan, és vannak olyan részei az országnak, ahol állandóan esik az eső vagy a hó.
Régi skandináv mondák szerint Oslót III. Harald norvég király alapította 1049-ben, de a közelmúltban 1000 előtti keresztény temetkezési helyet tártak fel a régészek. Ezért ünnepelték a város millenniumát 2000-ben. Hivatalosan V. Haakon uralkodása (1299-1319) óta tekintik fővárosnak, mivel ő volt az első király, aki tartósan itt rendezte be udvarát.
Ma, ha valaki Oslóba látogat, elutazás előtt néha viccesen azzal búcsúznak tőle: ha szerencséd van, láthatsz norvégokat is.
A főváros lakosainak 30 százaléka – tavalyi adat – az elmúlt három évtizedben vándorolt ide, főleg Pakisztánból és Szomáliából, Irakból, Srí Lankáról, Törökországból, Marokkóból, de sokan Lengyelországból és Dániából érkeztek. Egyes oslói iskolákban a tanulók 40 százaléka már bevándorló szülők gyermeke.
Nincsenek golyónyomok
Mindezt – legalábbis a felszínen – blazírtan veszik tudomásul a helybéliek, elvégre tőlük kaptak a menekültek és bevándorlók letelepedési engedélyt, és mert – a humanitárius szándékon túl – ezt a luxust is megengedheti magának Skandinávia.
Abban bíznak, hogy a gyerekek majd mindenáron norvégok akarnak lenni, és persze ez annyiban igaz is, hogy sokkal jobban beszélik a nyelvet, mint a szüleik. Egy idő után a kicsi felnő, elkezdi keresni a gyökereit, mindegy, honnan jött.
A város gyönyörű, természetesen minden ház tökéletesen karban van tartva, nincsenek golyónyomok, nem esik a fejünkre a vakolat a balkonról. Mindez nem ritkaság Skandináviában, hiszen több száz éve nem volt errefelé „igazi” háború.
Meg persze tiszta – még mindig, bár 40 éve tisztábbnak tűnt –, egyébként pedig tökéletes hétvégi célpont. Három napért talán nem érdemes odarepülni Budapestről, de ha Skandináviában járunk, mindenképpen célozzuk meg.
Síruhában a belvárosban
Itt nem furcsállja senki, ha a belvárosban egész évben síruhába öltözve sétálnak az emberek, elvégre közel vannak a hegyek, amelyek mindig hóval fedettek. Szinte egész évben lehet síelni, különböző nehézségi szinteket ki lehet próbálni, és profi az infrastruktúra.
Maradandó élmény egy napsütéses reggelen lesiklani a Holmenkollen felett.
Ha mégse esne elég hó, ami ritkaság, még mindig segítenek a hóágyúk. Ha pedig valaki inkább sífutásra vágyik, ilyen felszerelés is bérelhető. A fővároshoz közeli, északra fekvő, erdős-dombos tájon számos ápolt pálya található, ahol profi síelők keverednek a kezdőkkel, de a különböző tempók ellenére vigyáznak egymásra. Azért is érdemes felmenni a hegyekbe, mert a fjordok tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a városra.
Fjordon megfeneklett jéghegy
Ha alászálltunk a felvonókon, délután következhetnek a múzeumok, este pedig operába mehet, aki akar. Nagyon büszkék a helybéliek ragyogó fehér operaházukra, amelyet 2008-ban adtak át. Legalább kívülről érdemes megnézni, főleg, ha úgy döntünk, elmegyünk a közvetlenül a szomszédjában felépített új Munch Múzeumba is.
A helyiek úgy vélik, éppen az operaház és a gyönyörű Munch múzeum az, ami valóban figyelemreméltó európai nagyvárossá tette Oslót. És a turisztikai fejlesztések sora ezzel nem ér véget: 2026-ban viking hajómúzeum nyílik, és egy óriási akvárium létrehozását tervezik Fornebu-ban, a régi repülőtéren.
Az opera épületét – mintha egy fjordon megfeneklett jéghegy lenne – az oslóiak az első perctől fogva megszerették. Izgalmas vezetett túrákon vehet részt az érdeklődő a színfalak mögött – angolul mindenki beszél –, aki pedig felmegy a ház tetejére, annak gyönyörű kilátásban lesz része.
A Sikoly kihagyhatatlan
Amennyit mi, magyarok, tudunk a norvég kultúráról, az általában Ibsentől Munchig terjed. Bár felületes közhelynek tűnik, tény, hogy műveikből csak úgy árad a szomorúság, a fanyar, keserű, olykor morbid humor, és most nemcsak a Nórára (Ibsen színműve) vagy a Sikolyra (Munch festménye) gondolok, netán a black metalra.
Mintha a hosszú tél, a kevés napfény, az összezártság tehetne erről. Summa summárum, ne egy viháncolós, nevetős, dél-olasz vagy latin-amerikai vidám, táncos hangulatra készüljünk, bár találkoztam boldog norvégokkal is…
Amennyiben sok időnk van, és kíváncsiak vagyunk az itt élők történelmére, érdemes felkeresni a Nemzeti Múzeumot, bár mind a 88 kiállítóterem meglátogatására aligha lesz módunk. Helyet kap itt a kortárs művészet is, most például egy gazdag Mark Rothko retrospektív, amelyet eddig csak Washingtonban mutattak be.
Jó tudni, hogy a jegyek egész nap érvényesek, tehát többször ki lehet menni, ha éppen éhesek vagyunk, és vissza lehet térni. Érdekesség, hogy a Sikoly, amely a világ tíz leghíresebb műalkotása közé tartozik, itt látható, és nem a Munch múzeumban. A különösen értékes gyűjteményt a festőművész halála után az oslói önkormányzatnak adományozták, sok alkotását pedig még az élete során vásárolta meg a múzeum.
A 2021 októberében felavatott épület erősen vitatott az oslóiak körében is: nappal 13 emeletes komor betontömb, de amikor a nap leszáll, bekövetkezik a metamorfózisa: a szürke kolosszus csillogó arannyá szépül, és messziről látható világítótoronnyá válik.
A modern művészet rajongói, ha látni akarják Jeff Koons szándékoltan giccses, arany-fehér Michael Jackson és csimpánza, Bubbles szobrát – három van belőle összesen a világon, az egyik példány 6 millió dollárért kelt el egy 2001-es árverésen, – vagy Damien Hirst keresztre feszített bárányát, menjenek el az Astrup Fearnley Múzeumba, amely egy régi kikötői területen található. Mindegyik múzeum körül szállodák, üzletek, éttermek, kávézók várják a hazai és külföldi turistákat.
A Vigelandsparken egyedülálló élmény: Gustav Vigeland szobrászművész anno szabad kezet kapott, hogy több mint 20 szobrot készítsen kőből és bronzból, ennek immár majd 100 éve. A nagy parktól délre található a nevét viselő múzeum még több bronzszoborral, sok gipsznyomattal, ahol azt is bemutatják, a művész hogyan dolgozott. A Vigeland installáció ma 212 bronz- és gránitszobrot tartalmaz, mindegyiket ő tervezte. A szobrok a híres Monolitban csúcsosodnak ki, melynek 121 figurája egyszerre küzd a feljutásért a szobor tetejére.
A királynőnek saját galériája van
Ha van időnk, keressük fel a városközpont másik végén található Ekeberg parkot is, ahol Christian Ringnes ingatlanmágnás egy kiváló szoborgyűjteményt hozott létre, amely éjjel-nappal ingyenesen látogatható.
Aki még behatóbban szeretné megismerni a nemzetközi művészet legújabb irányzatait, annak a Kunstnernes Hust ajánlják, közel a királyi palotához. A helyiek szerint ez tökéletes példája annak, hogy a norvég királyi családot sokkal jobban érdekli a művészet, mint a svédeket. (A rivalizálás állandó.) A királynő ugyanis saját galériát üzemeltet Bjørvikában, ahol a Munch múzeum és az operaház is található.
Ahogy az szomszédok között lenni szokott, az effajta szurkálódás gyakori Skandináviában: egyik ország „lenézi” a másikat, vagy éppen kiemeli a vélt vagy létező negatív tulajdonságokat. Mindez sokszor arra a korra vezethető vissza, amikor az erősebb szomszéd leigázta a gyengébbet. Ennek része, hogy a svédek szörnyű nyelvnek tekintik a norvégot, a norvégok meg a dánt, és mindhárman együtt a finnt…
Az igazi norvég minta
Természetesen nem búcsúzhatunk el anélkül a várostól, hogy ne sétálnánk végig a Karl Johanon. Nemzeti ünnepeken több tízezer ember vonul itt fel népviseletben, norvég zászlókkal a kezében.
Szinte mindenkinek van legalább egy öltözet népviselete, amelyet jeles alkalmakkor hord is.
A főutcán található az egyik legkedveltebb szálloda, amelyik az utca nevét viseli. Hagyomány itt esernyőket, iparművészeti tárgyakat vagy éppen autentikus, méregdrága, kézzel kötött norvég mintás pulóvereket vásárolni. A helyi csemegeboltokban pedig kihagyhatatlan a lazac és mindenféle helyi finomság.
Természetesen a világ minden nemzeti étterme képviselteti itt magát, csakúgy mint a fine dining helyek, felkapott, elkényeztetett séfekkel.
Akik soha nem előznek
A norvégok természetesen sok halat esznek. A munkahelyükön legtöbben csak szendvicseket ebédelnek, amiket otthonról hoznak magukkal. Az egyik nemzeti fogás a fårikål, ami bárány vagy birkahúsból készült, és van benne káposzta is.
Az alkohol – no, igen, ez errefelé mindig kényes kérdés. Svédországban a Systembolagetben lehet alkoholt vásárolni – felnőtteknek! –, itt meg a Vinmonopol nevű üzletláncban. De nem érdemes: ha tehetjük, inkább vigyünk magunkkal jóféle magyar pálinkát, örülni fognak neki vendéglátóink. Helyben legfeljebb sört vegyünk hozzá, alacsonyabb alkoholtartalmú fajta szupermarketekben is kapható.
Ha pedig valaki autóval vágna neki Oslónak, számítania kell arra, hogy a norvégok minden közlekedési szabályt betartanak, leginkább a sebességkorlátozást, és állítólag sokan még életükben nem előztek, pedig számos helyen az 50 kilométer/óra sebességkorlátozás van kiírva…
A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.
Megvannak a téli szezonális élelmiszerlánc-ellenőrzés első eredményei. 
