Érdekes helyzetben van az amerikai kormányzat, az egyik oldalról szeretne jóval több adót beszedni az idei évben is tovább növekvő technológiai óriásoktól, másrészt viszont megvédené az ott székelő vállalatokat attól, hogy más országokban kivetett digitális adó révén érdeksérelem érje a vállalatokat. Donald Trump és csapata ezt a maga, egyesek számára vadnyugati módszereivel intézte, Joe Biden színrelépése viszont változásokat generálhat.
Ugyanakkor az Európai Unió egyes országai, népesebb ázsiai vagy dél-amerikai országok mind türelmetlenek, és mielőbb szeretnének komoly összegeket beszedni ezektől a vállalatoktól, így pótolva a járvány miatti gazdasági válság okozta (adóbevétel) kiesést. Ebben az egyik élenjáró állam egyébként Franciaország, amely több alkalommal nekifutott a digitális adónak. 2019-ben már a bevezetés előtt álltak, amire válaszul Trump a francia termékekre kivetett vámokkal fenyegetőzött. Emiatt Párizs végül elnapolta az adó kivetését, és tárgyalásos úton igyekeztek rendezni a kérdést.
Az Egyesült Államok azonban a nyáron bejelentette távozását a digitális adó bevezetéséről folyó tárgyalásokról, mivel azokon - Robert Lighthizer amerikai kereskedelmi főtanácsadó indoklása szerint - nem történt előrelépés. A főtanácsadó akkor azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok a digitális adóztatás terén továbbra is egységes nemzetközi megoldás kidolgozását tartja szükségesnek. Erre válaszul Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter azt közölte, az idén megkezdik az adó kivetését függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok visszatér-e a tárgyalóasztalhoz vagy sem.
Újra gondot jelenthet az adó
Ez most újra feszültséget okozott, hiszen a francia adóhatóság óriási összegeket követel az amerikai technológiai csoportoktól. Többek között a Facebook és az Amazon is azok közé a vállalatok közé tartozik, amelyeknek benyújtották úgymond a franciák a számlát, ami szokás szerint feldühítette Washingtont.
Az adó beszedése az amerikai politikusok szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra példa, mert nagyrészt az amerikai vállalatokat érinti. Azt is sérelmezik, hogy új tarifákat a választások után, de Joe Biden beiktatása előtt vetették ki, kihasználva az átmeneti helyzetet.
Persze ettől függetlenül az amerikaiak belebegtettek válaszlépéseket, és azt jelezték, hogy a digitális adó miatt 25 százalékos vámot vet ki az 1,3 milliárd dollár értékű francia termékekre, többek között kézitáskákra és szépségápolási cikkekre. Igaz ez egy fokkal jobb, mint a korábban kilátásba helyezett válaszcsapás, akkor Washington azzal fenyegetőzött, hogy 100 százalékos behozatali vámokkal sújtja a francia pezsgőket és a sajtokat.
A szakértők úgy látják, hogy a transzatlanti kapcsolatokat a digitális adózás ez a következő időszakban is terhelni fogja. (Ez persze nem újdonság, az elnökválasztás előtt is napirenden volt, korábbi cikkünket itt olvashatja.) Ugyanakkor az amerikai vezetés csak ideig-óráig tudja ezt fenyegetésekkel elódázni. Több kormány van világszerte, amely vagy bevezette, vagy tervezi bevezetni saját digitális szolgáltatási adóját. Ennek hátterében az áll, hogy véleményük szerint a technológiai vállalatok az ott realizált bevételeikhez képest túl kevés adót fizetnek. Ezt úgy érik el, hogy alacsony adókat kínáló államokban mutatják ki a nyereséget, például Írországban könyvelik azt el. Emiatt viszont kibújnak az adófizetés alól azokban az uniós országokban, ahol a tevékenységet valójában folytatják. Ezt szeretnék orvosolni azok az országok, amelyek digitális adó kivetésén dolgoznak.
A másik oldalról viszont az adó beszedésének párizsi követelése új helyzetet teremt, hiszen a Washingtonnal kötött fegyverszünet végét jelenti. A két fél januárban állapodott meg abban, hogy több időt hagynak az OECD által felügyelt multilaterális adórendszerről folytatott tárgyalásokra, más kérdés, hogy ezeket a tárgyalásokat, ahogy fent jeleztük éppen az Egyesült Államok szakította meg.
Franciaország ráadásul megpróbálja az egész Uniót maga mögé állítani, kijelentették ugyanis az illetékesek, hogy 2021 elején EU-s javaslatot szeretnének a digitális szolgáltatások megadóztatására Európában, arra az esetre, ha az OECD tárgyalásai továbbra sem vezetnének eredményre. Ugyanakkor Párizs továbbra is azt hangoztatta, hogy törekednek arra, hogy nemzetközi megoldást találjanak. A jövő évi dátum kapcsán a Financial Timesnak nyilatkozó egyik francia illetékes azt mondta: "Nem várhatunk tovább, a technológiai vállalatok egyébként is a járvány nagy győztesei. A forgalmuk szárnyal, és még a világjárvány előtt sem fizettek tisztességes adókat."
A francia lépés nehéz helyzetbe hozza az új elnököt, Joe Bident, hiszen a januárban hivatalba lépő politikus előzetesen azt hangoztatta, hogy szeretné elsimítani a diplomáciai és kereskedelmi feszültségeket az Európai Unióval. Ráadásul nem csak az uniós, hanem az onnan kilépett Egyesült Királyság, Brazília vagy Indonézia is ilyen adó kivetésén dolgozik, előbbi áprilistól sújtaná ezzel a technológiai vállalatokat.
Itthon a reklámadóval próbálják megfogni a cégeket
Az általános digitális adó mellett ráadásul vannak olyan speciális tevékenységek, amelyek révén egyes országok megpróbálnak pénzt beszedni a nagy technológiai vállalatoktól. Magyarország is ilyen állam, hiszen a reklámadó révén próbálta megfogni a Google-t és a Facebookot. Más kérdés, hogy tavaly nyáron a kormány a gazdaságvédelmi akcióterv keretében július 1-jétől 2022 végéig felfüggesztette a reklámadót.
Azt megelőzően 7,5 százalékos adót kellett hogy fizessenek a (média)vállalatok a reklámbevételek után, ez alól csak a 100 millió forintnál kisebb reklámbevételt elérő cégek kaptak felmentést. Minden, legalább fele részben magyar nyelvű reklámot közzétevő cég az adó alanya lett, az is, amely internetes felületein teszi ezt. A Google és a Facebook óriási összegeket keres azon, hogy magyar felhasználóknak tesz közzé reklámokat, de adókat nem fizet ez után, ezért ez világviszonylatban is úttörő kezdeményezésnek számított a megsarcolásukra.
Ráadásul sikerült megoldást találni arra a problémára is, hogy a technológiai cégek forgalmára (aki egyébként híresek arról, hogy az adatszolgáltatás alól is kibújnak) rálásson az adóhatóság. A reklám megrendelőjének kellett egy igazolást kérnie arról, hogy reklámja után a hirdetés megjelenítője kifizeti a reklámadót. Aki ilyet nem kapott, és ezt elmulasztja bejelenteni a NAV-nak, annak magának kell a hirdetése után befizetnie az úgynevezett megrendelői reklámadót. Ettől persze a közzétevő még nem mentesült az adó megfizetése alól, ha valaki bevallotta, hogy a Google nem adott neki ilyen nyilatkozatot, akkor azzal bizonyítékot szolgáltat a cég adócsalására. Ez persze nem azt jelentette, hogy az említett cégek befizették volna a reklámadót, amit jelzett, hogy 2017-től évekig szerepeltek a 100 millió forintnál nagyobb adóhátralékot felhalmozó adózók listáján.
Arra viszont a magyar kormánynak sem volt ötlete, hogy más adókat hogyan hajtsanak be. A Google és a Facebook nem csak a reklámadót spórolta meg az ír bejelentkezéssel, utóbbi például Magyarországon társasági és iparűzési adót sem fizetett, illetve alkalmazottai sem voltak.
Mi a válasz a 21 ezer milliárd dolláros kérdésre? 
