Alekszisz Ciprasz egy korábbi televíziós beszéde. Forrás: EPA/ORESTIS PANAGIOTOU

Nem akarta elhinni

Ciprasz, a pókerjátékos most döbbenten látja, hogy az egész stratégiája, ami hitelezői vélt gyengeségére épült, összeomlott. Kipróbálta, hogy tényleg csődbe engedik-e, és tényleg. Valószínűleg hitetlenkedve nézett maga elé éjfélkor, amikor beállt ez az állapot. Volt már ilyen a történelemben sokkal súlyosabb helyzetekben is: Sztálin képtelen volt elhinni, hogy Hitler megtámadta országát, és napokig tartott, amíg teljesen felfogta.

Nos, Ciprasz is felocsúdhatott, és azt is beláthatja lassan, hogy az eddigi út nem járható. Ha a görögök nemet mondanak a népszavazáson, akkor az azt fogja jelenteni, amit a németek mondanak: nemet mondanak az euróra, nem pedig azt, amit Ciprasz még tegnap gondolt, miszerint majd akkor ő újratárgyalhatja a feltételeket.

Az európai elvek

Európa bekeményített és nem tehetett mást. Nem hagyhatta, hogy egy önző alak fellazítsa az európai elveket, és utána mások is követhessék, hisz akkor vége a közös fizetőeszköznek. Erre feltehetően gondolt Ciprasz is, de nyilván fütyült rá, mondván ő nyerjen, aztán vesszen az egész eurózóna. És hiába nyilatkozott Amerika, hiába fenyegettek egyesek Putyinnal, nincs az az érv, ami az európai határozottságot felpuhította volna. És ez így helyes, Európa megmenekült.

Most viszont a görög miniszterelnök szűk ösvényen haladhat. Felajánlhatja, hogy elfogadja a múlt heti feltételeket, persze nemigen van abban a helyzetben, hogy változtasson azokon, és a népszavazást is törölnie kell. Ha nem törli, akkor nem tárgyalnak vele, hisz nincs miről. A népszavazási igen a hitelezői program feltétel nélküli elfogadását jelenti, a nem pedig mindennek a végét.

Nem sürgős nekik

A jelen állás szerint nem akarják lefújni a népszavazást, és Merkel sem óhajt már Ciprasz minden levelére ugrani. Közölte a német parlamentben, hogy a görög fél állt fel az asztaltól, és hagyta ott a siker irányába mozduló tárgyalásokat, viselnie kell következményeket. Tegnap éjfélkor véget ért az az időszak, amikor a hitelezők minden görög kezdeményezésre összeszaladtak, hátha még határidőn belül össze lehet hozni valamit. Nekik most már nem sürgős, az EKB pénzéből többet egyelőre nem égetnek, most Cipraszon a nyomás: tőkekorlátozásokkal nehéz sokáig virgonckodni.