Magyar Honvédség lövészárokból felmentve? Ma tárgyalnak háborúról és békéről Minszkben

Kis túlzással az európai háború vagy béke ügyéről döntenek ma Minszkben az orosz, ukrán, német és francia vezetők.  Merkel hétfői washingtoni látogatásán már megkapta az eligazítást.  A Fehér Ház türelme eddig a pontig tartott: ha ma nem sikerül áttörést elérni, megindulhatnak a hadianyagok és katonai tanácsadók Amerikából Ukrajnába. Mivel a katonai helyzet rövid idő alatt eszkalálódhat, igazán aktuális egy pillantást vetni az európai – benne a magyar – haderő helyzetére és politikai beágyazottságára.

Érdemi tüzérség nélkül

A hidegháború végeztével a nyugat- és közép-európai haderő nagy részét leépítették az elmúlt húsz évben.  Alig van olyan európai NATO-tagállam, amely az elvárt arányban költene védelmi képességeinek fejlesztésére – ez a NATO esetében a nemzeti össztermék két százaléka.  Ennek eredményeképpen az európai NATO-hadseregek nagyobbik része csupán árnyéka két évtizeddel ezelőtti önmagának. Többük erőteljesen leépítette a tüzérséget, sőt olyanok is vannak, ahol már nincsenek tankok sem.

A német kormány aktívan támogatta a Majdan-téri tüntetéseket, többek között Vlagyimir Klicskót és UDAR pártját.  Az események aztán nem pontosan Berlin számításai szerint alakultak az elmúlt évben, de meg tudná-e magát Berlin védeni, ha élesbe fordulnának a dolgok?  Úgy tűnik, hogy önmagában nemigen:  a német Bundeswehr az EU negyedik legnagyobb hadereje a maga mintegy 180 000 fős aktív állományával, amely kisebb, mint Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország hadserege.  A gazdasági szuperhatalom GDP-jének csupán 1,35 százalékát költi hadikiadásokra.  Az elmúlt két évtizedben itt is olyan szinten vágták vissza a tüzérséget, hogy a teljes német hadseregnek mára csupán négy páncélos és tüzérségi zászlóalja maradt.

A NATO lágy alteste

A NATO európai védelmének ilyen szintű meggyengülésének a felelőssége csak részben nyugszik az európai döntéshozók vállán.  A Pentagon itt egy erősen megkérdőjelezhető szerepet játszott, hiszen a szövetségeseket missziós hadműveletekre ösztökélte, miközben a tradicionális területi védelem fejlesztése messze háttérbe szorult. Washington 2001 után a szűkös védelmi költségvetésű szövetségeseit afganisztáni missziókban való részvételre hívta.  Egy háborúba, amely bukásra volt ítélve, de legalább sok anyagi erőforrást emésztett föl.

Dél-Európa pénzügyi és politikai válsága mára a biztonságpolitika területére is átterjedt, a Kreml pezsgőt bonthat.  Görögország új kormányának külügy- és védelmi minisztere is nyíltan Moszkva-párti. A spanyol közvélemény-kutatásokat vezető Podemosz párt már bejelentette, hogy hatalomra kerülése esetén Madridot kiviszi a NATO-ból. Ciprus pedig múlt pénteken közölte ledöbbent EU-s tagtársaival, hogy ezentúl az orosz hadsereg használhatja a katonai bázisait.

Magyarország területvédelem nélkül?

Még 2009-ben, a NATO-tagságunk tíz éves évfordulója idején kiadott ÁSZ-jelentés leszögezi: „a haderő technikai felszereltsége, infrastruktúrája, illetve az állomány élet- és munkakörülményei a NATO-haderők átlag színvonalához való közelítésének belátható időn belül nincs realitása”. A Fidesznek 2010-ben sikerült egy olyan kormányprogramot készítenie, amelyben példátlan módon csupán egyetlen mondat (vagy inkább szó) szerepelt a haderőről:  „A nemzeti ügyek kormánya a honvédelemben, a környezetvédelemben és a kulturális értékek védelmében érvényre juttatja a nemzeti egység akaratát, és helyreállítja a közjó primátusát”.

Magyar hadgyakorlat (fotó: Honvedelem.hu)

Kovács Gyula, a megszüntetett pécsi tüzérdandár egykori parancsnokhelyettese egy 2013-as, drámai erejű interjúban kijelentette, hogy Magyarország területvédelmi képessége megszűnt. Részletekbe menően is kifejtette az álláspontját:

Lövészárokból felmentve

„Valamilyen bevethető haderővel a magyar honvédségnek is rendelkeznie kellene. Csakhogy ilyen nincs. Nincsenek feltöltött zászlóaljai, a feltöltéshez hiányzik a mozgósítási rendszer. A két gépesített dandárból hiányoznak a harci támogató (tüzérek, műszakiak, felderítők) és harci kiszolgáló támogató elemek (ellátók, javítók).  A két dandár fölött nincs például hadosztály-parancsnokság.  A 25 427 fős haderőből 12-13 ezer eleve fel van mentve lövészárokból, állandósult a mintegy 4000 fős békehiány a csapatoknál, nincs, aki a maradékot hadrendbe szervezze, és összesen csupán 3-4000 fő van ténylegesen harcoló beosztásban.  A technikai eszközök „hadrafoghatóságáról” még nem is beszéltünk.  A szárazföldi csapatok semmiféle tűztámogató képességgel nem rendelkeznek, a szövetséges légi támogatás fogadására csak korlátozottan alkalmasak.  A harci helikopterek üzemideje lejárt 2012. december 31-én.  Hende Csaba helikoptert venne – nehéz kérdés.  Ha vesz, az 100 milliárdos tétel, tíz évre előre felemészti - a Gripenekhez hasonlóan - a szárazföldi csapatok fejlesztéséhez elengedhetetlen anyagi forrásokat.  Ha nem vesz, nem lesz helikopterünk.  A Gripenek viszont nem rendelkeznek a szárazföldi csapatok légi támogatásához szükséges fegyverzettel.”

Ezek után szívből reméljük, hogy sikeresek lesznek a mai orosz-ukrán-német-francia béketárgyalások Minszkben.

Káncz Csaba jegyzete