Kis túlzással az európai háború vagy béke ügyéről döntenek ma Minszkben az orosz, ukrán, német és francia vezetők. Merkel hétfői washingtoni látogatásán már megkapta az eligazítást. A Fehér Ház türelme eddig a pontig tartott: ha ma nem sikerül áttörést elérni, megindulhatnak a hadianyagok és katonai tanácsadók Amerikából Ukrajnába. Mivel a katonai helyzet rövid idő alatt eszkalálódhat, igazán aktuális egy pillantást vetni az európai – benne a magyar – haderő helyzetére és politikai beágyazottságára.
Érdemi tüzérség nélkül
A hidegháború végeztével a nyugat- és közép-európai haderő nagy részét leépítették az elmúlt húsz évben. Alig van olyan európai NATO-tagállam, amely az elvárt arányban költene védelmi képességeinek fejlesztésére – ez a NATO esetében a nemzeti össztermék két százaléka. Ennek eredményeképpen az európai NATO-hadseregek nagyobbik része csupán árnyéka két évtizeddel ezelőtti önmagának. Többük erőteljesen leépítette a tüzérséget, sőt olyanok is vannak, ahol már nincsenek tankok sem.
A német kormány aktívan támogatta a Majdan-téri tüntetéseket, többek között Vlagyimir Klicskót és UDAR pártját. Az események aztán nem pontosan Berlin számításai szerint alakultak az elmúlt évben, de meg tudná-e magát Berlin védeni, ha élesbe fordulnának a dolgok? Úgy tűnik, hogy önmagában nemigen: a német Bundeswehr az EU negyedik legnagyobb hadereje a maga mintegy 180 000 fős aktív állományával, amely kisebb, mint Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország hadserege. A gazdasági szuperhatalom GDP-jének csupán 1,35 százalékát költi hadikiadásokra. Az elmúlt két évtizedben itt is olyan szinten vágták vissza a tüzérséget, hogy a teljes német hadseregnek mára csupán négy páncélos és tüzérségi zászlóalja maradt.
A NATO lágy alteste
A NATO európai védelmének ilyen szintű meggyengülésének a felelőssége csak részben nyugszik az európai döntéshozók vállán. A Pentagon itt egy erősen megkérdőjelezhető szerepet játszott, hiszen a szövetségeseket missziós hadműveletekre ösztökélte, miközben a tradicionális területi védelem fejlesztése messze háttérbe szorult. Washington 2001 után a szűkös védelmi költségvetésű szövetségeseit afganisztáni missziókban való részvételre hívta. Egy háborúba, amely bukásra volt ítélve, de legalább sok anyagi erőforrást emésztett föl.
Dél-Európa pénzügyi és politikai válsága mára a biztonságpolitika területére is átterjedt, a Kreml pezsgőt bonthat. Görögország új kormányának külügy- és védelmi minisztere is nyíltan Moszkva-párti. A spanyol közvélemény-kutatásokat vezető Podemosz párt már bejelentette, hogy hatalomra kerülése esetén Madridot kiviszi a NATO-ból. Ciprus pedig múlt pénteken közölte ledöbbent EU-s tagtársaival, hogy ezentúl az orosz hadsereg használhatja a katonai bázisait.
Magyarország területvédelem nélkül?
Még 2009-ben, a NATO-tagságunk tíz éves évfordulója idején kiadott ÁSZ-jelentés leszögezi: „a haderő technikai felszereltsége, infrastruktúrája, illetve az állomány élet- és munkakörülményei a NATO-haderők átlag színvonalához való közelítésének belátható időn belül nincs realitása”. A Fidesznek 2010-ben sikerült egy olyan kormányprogramot készítenie, amelyben példátlan módon csupán egyetlen mondat (vagy inkább szó) szerepelt a haderőről: „A nemzeti ügyek kormánya a honvédelemben, a környezetvédelemben és a kulturális értékek védelmében érvényre juttatja a nemzeti egység akaratát, és helyreállítja a közjó primátusát”.
|
| Magyar hadgyakorlat (fotó: Honvedelem.hu) |
Kovács Gyula, a megszüntetett pécsi tüzérdandár egykori parancsnokhelyettese egy 2013-as, drámai erejű interjúban kijelentette, hogy Magyarország területvédelmi képessége megszűnt. Részletekbe menően is kifejtette az álláspontját:
Lövészárokból felmentve
„Valamilyen bevethető haderővel a magyar honvédségnek is rendelkeznie kellene. Csakhogy ilyen nincs. Nincsenek feltöltött zászlóaljai, a feltöltéshez hiányzik a mozgósítási rendszer. A két gépesített dandárból hiányoznak a harci támogató (tüzérek, műszakiak, felderítők) és harci kiszolgáló támogató elemek (ellátók, javítók). A két dandár fölött nincs például hadosztály-parancsnokság. A 25 427 fős haderőből 12-13 ezer eleve fel van mentve lövészárokból, állandósult a mintegy 4000 fős békehiány a csapatoknál, nincs, aki a maradékot hadrendbe szervezze, és összesen csupán 3-4000 fő van ténylegesen harcoló beosztásban. A technikai eszközök „hadrafoghatóságáról” még nem is beszéltünk. A szárazföldi csapatok semmiféle tűztámogató képességgel nem rendelkeznek, a szövetséges légi támogatás fogadására csak korlátozottan alkalmasak. A harci helikopterek üzemideje lejárt 2012. december 31-én. Hende Csaba helikoptert venne – nehéz kérdés. Ha vesz, az 100 milliárdos tétel, tíz évre előre felemészti - a Gripenekhez hasonlóan - a szárazföldi csapatok fejlesztéséhez elengedhetetlen anyagi forrásokat. Ha nem vesz, nem lesz helikopterünk. A Gripenek viszont nem rendelkeznek a szárazföldi csapatok légi támogatásához szükséges fegyverzettel.”
Ezek után szívből reméljük, hogy sikeresek lesznek a mai orosz-ukrán-német-francia béketárgyalások Minszkben.
Káncz Csaba jegyzete
A dél-ukrajnai Herszon volt a célpont ezúttal. 
