Vlagyimir Putyin. Forrás: MTI/AP/Alekszandr Zemlianicsenko

A Trump-adminisztráció hamarosan egy új Közép-Ázsia stratégiát jelent be, elmélyítendő Washington politikai-, gazdasági- és katonai elkötelezettségét a régió felé. Nem akármilyen geopolitikai fekvésű térségről beszélünk, hiszen a stratégiai keresztútján fekszik Afganisztánnak, Kínának, Iránnak és Oroszországnak. Washington számára napjainkban Kína a fő ellenség, ezért meg kell törnie Peking „Új Selyemút” (BRI) nevű eurázsiai projektjét, amely összekötné Kínát Európával.

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter tegnap véget ért posztszovjet körútjának is az volt a fő célja, hogy megerősítse a térségben Washington befolyását, éket verjen Oroszország és a szomszédai közé, valamint ellenálljon a régióban egyre látványosabb kínai nyomulásnak. Most vessünk egy-pillantást a körút egyes állomásaira:

Ukrajna

Pompeo idegesen érkezett az ukrán fővárosba, hiszen az ’Ukrainegate’ a Trump elleni impeachment eljárás kiindulópontja - Kijev pedig ahogy az előző választáson is, úgy most is láthatóan a demokraták győzelmére játszik. Nem véletlen, hogy Pompeo nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy Zelenszkij elnök mikor látogathatja meg Washingtont. Pompeo megkoszorúzta a Kelet-Ukrajnában elesett ukrán katonák síremlékét és sebesült katonákat is meglátogatott – ezekkel erős jelzéseket küldött Moszkva felé.

Belarusz

Minszkben igyekezett kihasználni a Belaruszra nehezedő moszkvai nyomásból adódó helyzetet, és Lukasenko elnök felé nyitva fellazítani a geostratégiai szempontból kulcsfontosságú ország orosz és kínai kapcsolatait. Az akkor még nemzetbiztonsági tanácsadó John Bolton tavalyi minszki vizitje már jelezte az amerikai nyitást, amely most tovább folytatódott azzal a bejelentéssel, hogy 12 éves kihagyás után a két ország ismét nagykövetet küld egymás fővárosába. A diplomáciai igyekezet Pekingnek is szól: miután Belarusz Moszkvától nem kapott újabb hitelt, Peking nemrégiben először nyújtott nem konkrét projekthez kötött, félmilliárd dolláros kölcsönt Belarusznak, ráadásul tavaly tavasszal Hszi Csin-ping kínai elnök is meglátogatta az országot.

Kazahsztán

Washington már 2015-ben a ’C5+1’-es formátum felállításával jelezte stratégiai érdekeit Közép-Ázsiában, és ezek Kína további erősödésével és a Moszkva és Peking közötti szálak szorosabbra fonásával további aktualitást nyertek. Nur-Szultanban Pompeo élesen kikelt Kína bánásmódja ellen, amellyel az ujgur muszlimokat és a kisebbségi kazahokat zaklatja. Az amerikai-kazah kereskedelmi forgalom 2018-ban 2.1 milliárd dollárt ért el, amely közel 60 százalékos emelkedés volt az előző évhez képest. Az amerikai Chevron 45 milliárd dolláros megállapodás keretében bővíti a tengizi olajmezőt, a projekt várhatóan 2022-ben fejeződik be. 

Üzbegisztán

A legnépesebb közép-ázsiai államban a 2016 óta hatalmon lévő Savkat Mirzijojev elnök gyors reformokat hajt végre. Ez elnyerte Washington elismerését is, ezért Trump fogadta őt 2018 tavaszán a Fehér Házban. Az elmúlt időszakban azonban a barátság megbicsaklott azzal, hogy Taskent érdeklődést mutat a Moszkva által vezetett Eurázsiai Gazdasági Unió irányába, ahol már megfigyelői státuszt is elnyert. Wilbur Ross amerikai kereskedelmi miniszter már korábban kijelentette, hogy az esetleges teljes jogú tagság beárnyékolná a kétoldalú kapcsolatokat és lelassítaná Üzbegisztán csatlakozását a WTO-hoz.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)