Európa konjunktúrájának lokomotívja, az euró erejének és integritásának záloga, vagyis a német gazdaság egyszerűen leállt. Az ipari termelés és az ipari megrendelés-állomány után a német külkereskedelmi számok is masszívan alulteljesítettek augusztusban, az export 5,8, az import 1,3 százalékkal esett hó/hó alapon, mindkettő jelentősen gyengébb a vártnál. Az ipari termelés – 4 százalékos esést produkálva augusztusban az előző hónaphoz képest – és az exportról szóló adat egyenesen 2009 januárja óta a legsúlyosabb zuhanás. A munkanélküliség ugyanakkor második hónapja emelkedik.  

Szertefoszlott a remény

A krízis hideg szele elérte és megborzongatta Németországot. Az euró válsága sokak számára még ma is egyet jelent a görögök, spanyolok és olaszok reform-képtelenségével, elszálló adósságával és fiskális alkoholizmusával. Azt csak az utóbbi napok mutatták meg, hogy a német gazdaság sem sebezhetetlen.  
A vezető német gazdaságkutató intézetek (Ifo, DIW, RWI és az IWH) a héten publikálták a kormány számára készült jövő évi gazdasági előrejelzést, és gyakorlatilag lefelezték eddigi prognózisukat: a korábbi 2 százalék helyett már csupán 1,2 százalékos GDP-bővülést vetítenek előre.

Az a remény tehát a jelek szerint megdőlt, hogy a periféria gyengébb államait a közeljövőben Németország kirántja a slamasztikából. Ezzel szemben valós veszéllyé vált, hogy a magas munkanélküliség, növekvő eladósodás és alacsony növekedés penésze behatol Európa centrumába.

Sto gyélaty? Was nun?

„Sto gyélaty?”, kérdezte Lenin elvtárs, „Was nun?”, kérdezi most Angela Merkel és mi is joggal tehetjük fel a kérdést: most akkor mi a teendő, merre tovább?  A kiutat kereső Berlinben a napokban érezhetően növekszik a politikai nyomás, hogy a kormányzat adja föl a kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó 2015-ös terveit és többet invesztáljon az információs iparágakba és az energia-szektorba.

Úgyszintén erősödik azok hangja, akik követelik, hogy az Európai Bizottság ajánlásának megfelelően a Merkel-kormányzat csökkentse a munkavállalók adó-terheit és engedje emelkedni a reálbéreket.  Így növekedne a német fogyasztás és import, levegőhöz juttatva az európai periféria exportőreit, segítve egyben ezen országok költségvetési konszolidációját is.

Az utóbbi napok fejleményei világossá tették, hogy az euró válsága nem korlátozódik csupán a perifériákra.  Németország ebből nem tudja magát kivonni – ahogyan a válság megoldásából sem.

Káncz Csaba jegyzete