Semmit sem érnek a részvénypiaci előrejelzések?

Alapvetően jó a tőzsdei hangulat ma is a nagyvilágban, az amerikai és európai tőzsdék egyaránt szerény pluszban vannak. A BUX a végére mínuszba süllyedt, az OTP húzta le, talán a bank szlovákiai eladási tervei miatt. Az euró 334 forint felett is járt kicsivel, ismét gyengülő pályán van a fizetőeszközünk.

A Wall Street elemzői, stratégái év végén-év elején mindig egy csomó előrejelzést tesznek közzé a következő évre. De nem kéne rájuk hallgatni, inkább olcsó, diverzifikált indexalapokba kéne fektetni a The New York Times szerint.

A stratégák általában azt jelzik előre, hogy hol lesz majd a piac 12 hónap múlva. Ám a történelmi adatok alapján ezekre nem lehet sokat adni. Gyakrabban tévednek, mint ahányszor igazuk van. Sokszor még az irányt sem találják el. Minél pontosabb, specifikusabb az előrejelzés, annál inkább valószínű, hogy fikcióként kell kezelni.

A Bespoke Investment Group alapítója, Paul Hickey összehasonlította a mindenkori decemberi elemzői ajánlásokat az S&P 500 index következő éves teljesítményével húsz évre. Arra jutott, hogy a becslések mediánja 9,8 százalékos emelkedést vetít előre. Az S&P 500 index azonban csak 5,5 százalékkal ment fel. Ez majdnem 45 százalékos eltérés.

Katasztrofális következmények a Lehman-válságban

Ráadásul az elemzői ajánlások kivétel nélkül minden évre emelkedést mutattak átlagosan. Valójában azonban az esetek 30 százalékában esés következett a 20 év alatt. Például 2008-ban, amikor a részvények 38,5 százalékkal zuhantak, az előrejelzések mediánja 11,1 százalék pluszt becsült. Ez 49,6 százalékpontos eltérés és katasztrofális következményekkel járt azok számára, akik bíztak az elemzőkben.

A cikk szerint van egy sokkal megbízhatóbb és egyszerűbb módja a befektetési döntéseknek, amely nem függ a népszerű véleményektől. A kötvény– és részvénypiac hosszútávú historikus hozamain alapszik. Eszerint a részvények hajlamosak hosszútávon túlteljesíteni a kötvényeket, de sokkal volatilisebbek. Ezért kötvényekből és részvényekből álló vegyes portfóliót kell tartani.

Nem számítanak a hírek

Ennek megvalósításához pedig alacsony költségű index alapokat érdemes használni. Ez a legracionálisabb megoldás a legtöbb ember számára. Említik Jack Bogle-t, a Vanguard Alapkezelő alapítóját, aki elérhetővé tette a tömegek számára az első indexalapokat.

De sok más guru is hasonló véleményen van. Mások szerint sem érdemes az előrejelzések követésével próbálkozni. Sőt, még a híreket sincs értelme figyelni. Egyszerűen vegyük meg a piacot egy alacsony költségű index alapon keresztül – tartják.

Aludjunk nyugodtan?

Az egyik ilyen szakember, David Booth most 75 százalék kötvényből és 25 százalék részvényből álló portfóliót javasol. Ennek vesztesége a 2007-től 2009 tavaszáig tartó időszak 55 százalékos zuhanása idején csak 13,5 százalék lett volna. Ráadásul ezután hét hónap múlva már vissza is tért volna az értéke nullára. Egy ilyen portfólió mellett nyugodtan lehet aludni – állítja a szakember.

Az elemzők ekézésének egyébként már nagyon régi hagyománya van a pénzügyi világban. Alighanem minden érintett stratéga olvasta például Robert J. Shiller Tőzsdemámor című, először 2000-ben megjelent könyvét. Ebben azt írja, hogy a Zacks Investment Research adatai szerint 1999-ben – tehát a dotkom-lufi kipukkadása előtt nem sokkal – 6000 elemzői részvény-ajánlásnak csak egy százaléka volt eladás. További 69,5 százalék vétel, a többi pedig tartás.

A pénz beszél, az elemző hallgat

Arra, hogy miért ódzkodnak ennyire az elemzők az eladási ajánlatoktól, többféle magyarázat is van. Az egyik, hogy nem akarják magukra vonni az erős nagyvállalatok haragját. Kellemetlen lenne ugyanis számukra, ha nem állnának a továbbiakban szóba velük ezek a társaságok.

Egy másik magyarázat, hogy sok elemző olyan cégeknél dolgozik, amelyek időnként részvénykibocsátásokban vesznek részt. Az eladási ajánlatokkal pedig veszélybe sodorhatnák ezt az üzletágat, a cég fontos megbízásoktól esne el.

Bele sem kezdenek

Azt már mi tesszük hozzá, hogy az elemzők a nem elég ígéretes, nem vonzó, kisebb, gyengébb vagy veszteséges cégeket egyszerűen nem is kezdik el elemezni. Az olyan cégeket tehát, amelyekre valószínűleg amúgy is rossz ajánlást adnának ki.

Egy másik híres könyv, Burton G. Malkiel: Bolyongás a Wall Streeten című műve is alaposan leszedi a keresztvizet mind a fundamentális, mind a technikai elemzőkről. A könyv 6. és 7. fejezete teljesen erről szól.