Egy szerencsés olvasó nem tudja és nem is kell tudnia, hogy mi az a Mifid vagy a Mifid2, az EMIR, a Basel III. vagy Basel IV. vagy éppen a GDPR. Sokáig lehetne sorolni még azokat az angol rövidítéseket-mozaikszavakat, melyek mindegyike önmagában is nagyon jelentős és mélyreható szabályozói előírásokat és változásokat takar a banki és befektetési szakmákban.
A 2008-2009-es pénzügyi válság felszínre hozta egy sokkal szorosabban szabályozott pénzügyi rendszer igényét: a banki ügyfeleknek, a befektetőknek legyen több joguk az intézményekkel szemben; uniós szinten standard ügyfélpanasz-kezelési eljárások alakuljanak ki; korlátozzák az intézmények kockázatvállalását; magasabb tőkekövetelmények mellett dolgozzanak a bankok, több tőkét tartalékoljanak a kockázatosabb ügyletek után; nagyobb figyelemmel és biztonsági szint mellett kezeljék az ügyfelek adatait – sorolhatnánk még sokáig.
Ki mondaná, hogy ez rossz?
Nincs ügyfél, aki ne örülne ennek. A bankban tartjuk a pénzünket, és ha a banküzem biztonságosabb, ha a brókerem nem verhet át büntetlenül, ha átláthatóság jön olyan piacokra, amik korábban nem voltak átláthatóak, annak minden ügyfél örül.
A fenti változások alapjaiban rajzolták át és rajzolják át a válság előtti időkhöz képest a banki és befektetési üzletágakat. Hosszú ideig tartott a szabályzatok kidolgozása, az egyeztetés a piaci szereplőkkel, a törvények elfogadása, majd intézményi szinten az új szabályzatok és törvények folyamat- és termékszintű implementációja.
Ugye az mindenkinek megvan, hogy minél jobban szorítod az öklödet, annál kevesebb dolog marad benne?
Arról már sok helyen és komoly szerzőktől is sokat lehetett olvasni, hogy az elmúlt 7 évben megszületett és bevezetett (vagy bevezetés alatt álló) banki, tőkepiaci szabályozások mennyiben fojtják meg az iparági tevékenységet, lehetetlenítik el magát az üzletet, veszik el a likviditást a termékektől - azaz a válság előtti „laissez-faire” típusú szabályozás átcsapott jelentős mértékű túlszabályozásba. Hogy mindez a végén tényleg az ügyfelek érdekét szolgálja-e, az kérdéses, de legalábbis vitatható.
Mindeközben letarolja a világot az új mánia, ahol nincsenek szabályok
Mindezek mellett különösen érdekes, hogy pontosan ezzel a szabályozási hullámmal egy időben kezd el elterjedni a világban egy új technológia, a blockchain alapjain működő kriptodevizáknak nevezett mánia. Nem tudnám még eszközosztálynak nevezni, mert nem veszi be a billentyűzet sem… Ne csak arra koncentráljunk, hogy a bitcoin ára fel vagy lemegy: meg kell lássuk, hogy mára ezer fölött van azon kriptodevizák száma (és folyamatosan nő), amik azt ígérik vevőjüknek, hogy nélkülük nem élet az élet a digitális világban.
Kriptodevizák kereskedelmére tőzsdék tömkelege jött létre, globális szolgáltatást nyújtva. Egy útlevél fényképével számlát lehet nyitni, ahogy sok országban akár anonim számla is nyitható, amely számlára a bankkártyánk segítségével pár perc alatt pénzt tudunk tenni és már kezdhetjük is a kereskedést a kriptodevizákkal. Szintén globális szolgáltatás keretében tehetjük frissen megvett kriptodevizánkat egy digitális pénztárcába, vagy használhatunk szabadon digitális pénzváltókat a kriptodevizák között. Ez csak három egyszerű példa, de jól szemlélteti, hogy mára egy teljes iparági vertikum alakult ki a világban egy hivatalosan alig létező befektetési osztályra.
A kriptodevizák piaci kapitalizációja sokszázmilliárd dollár, sok kriptotőzsde le is zárta az új számla nyitásának lehetőségét. Egy-egy kriptodeviza napi forgalma messze túlszárnyalja ma már nem egy ország, hanem akár egy régió napi összesített tőzsdei forgalmát is. Ilyen a mánia, a buborék, vagy épp a paradigmaváltás. Hogy pontosan mi is folyik, az majd kiderül, de az események egyre kevésbé negligálhatóak már szakmai szemmel is.
Miért mégis a banki és befektetési szakma szabályozási cunamijával indult a cikk?
Mert miközben a jegybankok, felügyeletek, kormányok a legális banki, befektetési szakmát agyonszabályozzák, kinő a föld alól egy alternatív világ, ami biztonságot ígérve magas hozammal csábítja a befektetőket, igyekszik elhitetni, hogy paradigmaváltás van, és minél előbb hisszük el, hogy már nem az euró vagy a dollár lesz a világ vezető devizája, hanem a top 100 mai kriptodeviza egyike, annál gazdagabbak leszünk.
Ezt az iparágat és kvázi banki, kvázi befektetési szakmát valójában senki nem felügyeli, semmi nem szabályozza. A technológia decentralizált jellegénél fogva gyakorlatilag lehetetlen is ellenőrizni, kontrollálni.
Ha elég nagy jövedelmet ígérnek, semmi sem számít
| Poénból csináltak egy kriptovalutát, most őrülten sokat érA bitcoin mintájára számtalan kriptodevizának, avagy digitális valutának nevezett eszközt hoztak létre, némelyiket kifejezetten valamilyen gyakorlati a céllal, a többit csak azért, mert el lehet adni, hisz most mindent vesznek, amire rámondják, hogy digitális valuta. Van egy, amit egy internetes mém paródiájaként hoztak létre, az is vagyont ér >> |
A kripto-világba pénzt rakó „befektető” itt nem kérdezi meg, hogy hol a pénze, végül is ki vezeti a számlát, amire szerződött, az valóban az-e, aminek látszik és ki védi meg, ha szimplán ellopják a pénzét. A szolgáltatókra nem vonatkoznak tőkekövetelmények, folyamataik nem ellenőrzöttek, nem auditáltak, egyszerűen nincsenek garanciák. Ugyan dőltek be tőzsdék, ugyan minden felügyelet elmondja, hogy ez veszélyes és piramisjáték, de ez csak olajat önt a tűzre. Valójában az internet globális jellegénél fogva nagyon kevés eszköze van a mai felügyeleti és nemzeti szabályozási hatóságoknak.
Ami talán ennél is rosszabb, elaludtak. Se tudás, se piacismeret, se eszköz nincsen a kontrollálásra, szabályozásra. A tanulmányozás és megértés fázisában vannak. Miközben emberek milliói döntik megtakarításaik egy részét minden intézményi garancia nélkül ebbe a világba, aközben a banki és befektetési szakma túlszabályozás miatt szenved, még maguk az ügyfelek is elhagyják azt.
Nincs kapcsolat a két dolog között? Bizonyára van. Ha a kriptopénzek világa 1-2 éven belül nem tűnik el, akkor valóban új világ van születőben, amire semmilyen hatóság és szabályozó nincsen ma felkészülve – bár ezt biztosan tagadnák. Túl nagyra fog nőni ez a probléma, túl sok ember túl sok pénze kerül egy olyan szektorba, ami messze szabályozatlanabb, mint 2008-ban az európai pénzügyi rendszer volt.
Mindeközben a legitim banki és befektetési szakmában tudatos és a jogaival élő ügyfél nem kérdez semmit, amikor a kriptovilágban mozog, költ és befektet. Nem számít az új világ, az új technológia, az új szabályok vagy azok teljes hiánya: minden jó, hiszen hatalmas jövedelemmel kecsegtet, most lehet meggazdagodni.
Amit Magyarország tud, de az Egyesült Államok nem – jön az új világpénz?
Messze nem csak szabályozási kérdésről lehet itt szó. A technológia és az egyszerűség is kulcskérdés. Magyarországon eddig azért sem robbantak be ezek az alternatív devizák a szélesen vett köztudatba, mert egy forintátutalás ma gyorsan átmegy. Az olcsóságáról lehet vitatkozni, de egy stabil intézményrendszer gyors szolgáltatással szolgálja ki a gazdasági szereplők igényeit. Dicséret illeti a magyar jegybankot, hogy tovább erőlteti a valós idejű forintátutalási rendszer mielőbbi megvalósítást - pont azért, mert ez nehezíti az alternatív fizetési rendszerek és eszközök elterjedését.
Nem így a dollár-világ. A világ pénzének tekintett USD elszámolása nagyon nehézkes, lassú és drága – nem mellesleg túlszabályozott. Ma egy nemzetközi USD-átutalás minimum 2-3 nap alatt megy át. A dollár-elszámolás centralizált, csak amerikai bankok végezhetik, akik komoly felügyeleti kontroll alatt, nagyon erős compliance-szabályok mellett, sokszor az átutalásban résztvevő szereplők bevizsgálásával hagynak csak jóvá utalási tranzakciókat, figyelembe véve a KYC, AML, terrorizmus-finanszírozás-tilalmi és egyéb politikai szempontokat. Fontos, hogy ilyen jellegű kontroll megvalósulhasson a rendszer és az ügyfél szintjén? Erre is igen a válasz. De mégis…
Nem meglepő, hogy ilyen feltételek mellett van más jelentkező a világpénz szerepére. A top kriptodevizák elszámolása egy decentralizált rendszerben, percek alatt mehet végbe normálisan, skálázhatóságuk függvényében. Nehezen ellenőrizhető, akár anonim és olcsó is. Az internet világában a digitalizáció miért pont ide ne szűrődne be? Ha elég sokan elhiszik, hogy ezek értékállóak lehetnek, akkor azok lesznek. Vagy nem. Ma még ezt nem látni.
Mindenesetre a klasszikus iparágak túlszabályozottságának csökkentése valamint az alkalmazott technológiájuk modernizációja jelentősen csökkenthetné az alternatív eszközök és rendszerek iránti keresletet.
Chef jegyzete
