A jövőre várható 0,9 százalékos nyugdíjemelés bejelentése kapcsán született olvasói hozzászólásokból, bár ezek sokszor politikai síkra eveznek vagy ismerethiányról árulkodnak, úgy látszik, hogy legtöbben fel van háborodva azon, hogy még az egy százalékot sem fogja elérni az emelés. Azt hiszik, rosszul járnának egy 0,9 százalékkal. Eleve ritka az az eset, ha valaki meg tudja különböztetni egymástól az inflációhoz képest vett, azaz reálnövekedést, és a puszta számot, a nominális növekedést, ami pedig nem jelzi, hogy javult-e a nyugdíj vásárlóértéke.
A bejelentés szerint tehát 2017-ben 0,9 százalékkal emelik majd a nyugdíjat, mert ekkora inflációval számol a kormány. Ha valóban ekkora lesz az infláció és az emelés, akkor ez reálértékben a nyugdíjak szinten tartását jelentené, azaz ugyanannyi terméket lehetne vásárolni majd egy átlagos nyugdíjból 2017-ben, mint 2016-ban. Ha pedig a nyugdíjemelés meghaladná az inflációt, akkor a nyugdíjas jobban jár, mint korábban.
Márpedig, ahogy grafikonunkon is látszik, az utóbbi években folyamatosan ez történt. Az inflációs görbe ellaposodik, 2013 óta nincs érdemleges pénzromlás, sőt már a 2013-as éves átlagos infláció is rekord alacsony volt (1,7 százalék). A nyugdíjak viszont tovább emelkedtek, az idén 1,6 százalékkal.
Többet ér ma a nyugdíj
Hosszú távon nézve, 2000-től a nyugdíjak értéke nagyjából háromszorosára emelkedett, az inflációs mutató csak kevesebb mint kétszeresére, vagyis felére csökkent a pénz vásárlóereje az átlagember számára. Összességében jóval többet ér az átlagnyugdíj ma, mint régen. Hozzávetőleg 50 százalékkal többet.
A kormány inflációs becslése egyébként jóval alatta marad az MNB legutóbbi, márciusi becslésének (2016-ra 0,3, 2017-re 2,4 százalékos infláció), aminek az lehet az elsődleges oka, hogy márciusban még nem voltak ismertek az áfa-csökkentési tervek (egyes élelmiszerek, internet). A becslésekhez az olvasók többsége nem érthet, de mindenkinek vannak valamiféle érzetei az inflációval kapcsolatban.
Magas vagy sem, másik kérdés
Ezek pedig, amint az MNB lenti ábrája mutatja, rendszeresen meghaladják a tényleges adatot. Az emberek folyamatosan magasabbnak érzik a pénzromlást a valódinál, ezért is lehet nehéz számukra elfogadni az alacsonyabb nyugdíjemelést.
Persze az, hogy háromszorosára nőtt a nyugdíj, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy magas. Hiszen lehet, hogy előtte volt kirívóan alacsony. Erre is vannak számok: például az, hogy a nyugdíj hogyan viszonyul a bérekhez nemzetközi összehasonlításban, vagy a létminimumhoz, de ez minket most messzire vezetne.
De ne felejtsük el, hogy a nyugdíjasok egy igen nagy létszámú szavazói csoport, és nemsokára újra választási év következik. Akkor alighanem megint magasabb lesz a nyugdíjemelés.
