Mi lesz veled, Jeremie? Így alakulhat a vállalkozások sorsa

A Magyar Kockázati- és a Magántőke Egyesület (HVCA) szerint eljött az idő, hogy levonjuk a tanulságot a 2010 óta tartó programból. Ami mindenképp bizonyos: a piac örülne, ha lenne a Jeremie-nek folytatása. Dr. Zsembery Levente, a HVCA elnöke csütörtöki sajtóbeszélgetésen elmondta: folyamatosan mennek az Európai Uniós egyeztetések a program folytatásáról. Adódik tehát a kérdés:

Mi jön 2016-ban?

Nem lesz olyan jó a következő év a tőkére vágyó vállalkozóknak. A HVCA elnöke szerint ugyan egyeztetések már vannak az EU különböző szintjein a program folytatásáról, de azt, hogy ebből mikor látnak pénzt a pályázó alapok, egy hatalmas kérdőjel veszi körül. Zsembery szerint kiírástól számítva 7-8 hónap lehet az új nyertesek kihirdetése. Addig mi lesz a projektgazdákkal? Menjenek crowdfundingra, ha mernek.

Egyidejűleg túl sok alap viszi most a pénzeszsákot a cégekhez, január elsejével azonban megáll majd az élet, nem tudni mikor jön a következő program. Hosszú távon nem tudnak a vállalkozók ezzel a bizonytalansággal tervezni.

Akadtak azért problémák

Ugyan mondhatjuk, hogy a Jeremie előtt a kockázati tőke, mint olyan, egy szigetszerű képződmény volt a magyar vállalkozásfinanszírozás csendes óceánján, és igenis ennek köszönhetjük részben, hogy teljesen új lapra került a magyar közbeszédben a vállalkozó (vö.: vállalkozó-sztereotípiák öt éve kontra startupperek), de a kialakult ökoszisztéma, az elméletileg újfajta állami, befektetői és vállalkozói mentalitás ellenére a Jeremie-nek is voltak hibái.

A Magyar Kockázati- és a Magántőke Egyesület szerint az adott keretek között ez volt a legjobb megoldás, de van hova fejlődni, így eljött az idő, hogy levonjuk a tanulságot és megnézzük ezeket a hibákat. Ami mindenképp bizonyos: a piac örülne, ha lenne a Jeremienek folytatása. Zsembery szerint nincs náluk a Bölcsek köve, de mindenképpen lehet javítani, ezért a HVCA javaslatcsomagot dolgozott ki a jövőre nézve.

Annak ellenére, hogy nem tudni még, mikor jön a következő finanszírozási program, nem lehet elég hamar megkezdeni az egyeztetést: ha nem is Brüsszelnek címezve, de a minisztériumi asztalokra már most le kell tenni egy koncepciót az egyesület szerint, amely érinti a kockázati tőkeprogram sarokköveit:

Társfinanszírozás

Óriási a csődveszély a magvető fázisban lévő cégek esetén, még úgy is, hogy rengeteg pénz futott be magánforrásokból. A vállalati életciklusokra vonatkozóan pont a sajátságos helyzetek miatt érdemes lehet fázisokra szabott programmal előrukkolni a HVCA szerint. Dr. Zsembery Levente szerint a seed fázisban létkérdés, hogy a vállalkozók hozzájussanak a megfelelő know-how-hoz.

Ebben a szakaszban a bevételek hiánya miatt megfontolandó lenne a mostani, maximálisan 70 százalékos uniós forrásbiztosítási határt tovább emelni, ne adj Isten további, vissza nem térítendő pénzekkel kiegészíteni, hiszen a maximálisan hatmillió eurós alapméret is lehet kicsi.

Másik javaslat a co-investment struktúra kiterjesztése, amelyre jelenleg csak az Euroventures jogosult a Jeremie kapcsán itthon. Így egy-egy magánbefektető kisebb tőkével, de teljes kapcsolati hálóval és szakértelemmel szállhat be a célpont munkájába, amelyek ebben az esetben is tipikusan korai fázisban lévő vállalkozások.

A Hortobágyon kevés a startup

Sajnos nem lehet figyelmen kívül hagyni Magyarország főváros-centrikusságát, pedig a választott 28 alapból 27-nek tabu a közép-magyarországi régió a fejlettsége miatt. Nem mellékes az sem, hogy szakember sem áll rendelkezésre minden esetben a vidéki területeken. Ki lehet ezt játszani persze azzal, hogy a székhely a megjelölt régióban van, de az operatív tevékenység Budapesten, ám mégis jelentős lenne a korlátozás lazítása.

Nem csak az ötéveseké a világ

Átgondolandó a HVCA szerint az az időbeli korlát, hogy csak az öt évesnél fiatalabb vállalkozásokba fektethetnek az alapok. Sok projektgazda csak ennyi év után tisztázza le, hogy piacra megy a termékkel, a szektor pontos megismerése után, ami több időt vehet igénybe, mint öt év. Az ilyenkor szokásos új cég alapítása, a szellemi termékek átruházása megint felesleges erő és időpazarlás. Az árbevételhez és üzemmérethez kötött finanszírozhatóság jelenthet megoldást.

Van egy határ

Magvető szakaszban még nem probléma, de a növekedés beindulása után hatalmas lehet a tőkeigény. A legtöbb kockázati tőke a Jeremie-alapokból származik, gyakran több alaptól, ám ugyanakkora a finanszírozás határa egy alap esetében is, és több alapéban is. Ez a tőkeigényes cégeknek óriási hátráltatótényező lehet, hiszen a következő körös finanszírozás általában szintén a Jeremie-ből megy.

Mindenki azt, ami hozzávaló

Talán az első próbálkozás miatt is, vagy al kevésbé átgondolt stratégia miatt, de nem volt megfelelő a Jeremie-programok bevezetésének sorrendje: először a Growth szakasz kapott pénzt és aztán a Seed. Valahol túl sok pénz volt, valahol túl kevés. A jövőben az vállalkozások életciklusához igazított programok jelenthetik a megoldást.

Az itthoni befektetők nem engedhetik meg maguknak, hogy specializálódjanak területekre, de stabilabb rendszert eredményezne, ha a mostani 24 tőkealap helyett ésszerű keretek közé szorítanák a számot, hiszen összesen 28 alapot kezelnek. Ez nem csak rendszert, de átláthatóságot is vinne a programba.

Ami egyébként igen problémás

Minden szereplőnek érdeke, hogy tisztában legyen azzal, milyen környezetben fektet be, azonban nagyon nehéz ellenőrizni a folyamatokat úgy, hogy ne sértsenek vele üzleti érdekeket. Az alapkezelők bejelentésein kívül nyilvános statisztikai adatok gyűjtése segítheti a tisztánlátást. Kell azonban a közös együttműködés, mivel az alapokat felügyelő MV Zrt. sem kérhet be minden adatot, illetve a HVCA-ba sem kötelező belépnie és adatot szolgáltatnia az alapoknak.

Valami biztos lesz

Egyelőre ezek a javaslatok állami szinten foroghatnak, de legalább informális szinten megvitathatóvá válik a jövő. Európai folytatás biztos lesz, kérdés csak az, hogy milyen keretek között és mennyiben változik majd a rendszer. Addig is van még 40 milliárd, amit el kell költeni.