Fanatizmus és akarat, hogy megváltoztassuk ezt az országot - interjú

- Bridge Budapest - honnan a név?

- Hidat próbálunk meg létre hozni a szélesebb nyilvánosság és - ahogy én nevezem - egy titkos, szűkebb társadalom, a startupperek világa között. Amerikában ennek a kultúrának valóságos celebjei vannak, New Yorkban evidencia ma már, hogy 50 képes fotókiállítás nyílik a Times Square-en a geek-világ celebritásairól. Itthon nem tudnánk ilyen kiállítást nyitni, a legtöbben nem ismernek egyetlen nevet sem ebből a világból, pedig vannak már nagy sikersztorijaink is.

"Bizonyítékunk van rá, hogy tudunk sikersztorikat gyártani"

Készítettünk egy kutatást, amit még nem publikáltunk, ebben rákérdeztünk, hogy a 20 és 35 év közötti magyar fiatalok mennyire ismerik a sikeres startup-cégeinket, a legtöbben a Prometheus nevű céget ismerték fel a megadottakból, pedig ezt mi találtuk ki, ilyen valójában nem is létezik. A valódi sikersztorikról a válaszadók nagyon kis százaléka tudta, hogy egyáltalán létezik és hogy Magyarországról indult, pedig többek között az alapítóinkat raktuk a kérdőívbe, tehát a Prezit, a LogMeIn-t és a Ustream-et. A felmérést amúgy azok körében végeztük, akikről azt gondoljuk, hogy vagy maguk is sikertörténetek alapítói lehetnének, vagy akár ezeknek a cégeknek potenciális munkavállalói. Az eredményből kitűnik: nem is tudnak a nemzetközi sikercégeinkről, melyeknek itt, Budapesten van többek között a fejlesztőbázisa.

Az alapítók

Fotó: Design Terminál A magyar startup-közösségből a Bridge Budapest már csak azért is kitűnik, mert nonprofit szerveződésről van szó, az egyesület elnöke Árvai Péter, a Prezi társalapítója és CEO-ja. Vegyük sorra az egyesület alapítóit. A Prezi egy felhő-alapú prezentációs szoftver, a céget 2009-ben alapította Somlai-Fisher Ádám, Halácsy Péter és Árvai - a cég értéke ma már meghaladja a 100 millió dollárt, világszerte nagyon népszerű. Az alapítók között van Fehér Gyula, az élő videóközvetítéseket lehetővé tevő Ustream egyik alapítója, a 2007-ben két amerikai egykori katonával indított cégnek ma már közel 50 millió felhasználója van. A 2003-ben indult LogMeIn szoftvereivel távolról, az irodán kívül tartózkodva is elérhetjük számítógépünket. Anka Márton cége 2009-ben ment az amerikai tőzsdére (Nasdaq), Budapesten az Andrássy úton és Szegeden is van fejlesztőbázisa. Anka a céget Bostonból irányítja. A három internetes vállalkozásnak több mint 100 millió felhasználója van ma már, egy éve a New York Times is terjedelmes cikkben foglalkozott velük.

- Pár hónappal ezelőtt a Design Terminál homlokzatára kifeszítettek egy molinót: "Welcome our heroes", az említett három cég vezetői tartottak ott előadást egy konferencián. Eddig nem nagyon láttuk őket ilyen kontextusba helyezve.

- Eddig ezeknek a cégeknek fel kellett építeniük magukat, a termékeiket, úgy érzem, most jött el az a pont, hogy ténylegesen visszaadjanak valamit annak a közegnek, kultúrának, ahonnan indultak. Az ő helyzetük is most lett erre érett, de a környezet is. Érezték, hogy milyen nehéz ebben a közegben előrelépni, hogy megtalálják például a leendő fejlesztőiket, de nemcsak a reputáció miatt indították el a Bridge Budapestet, elsősorban azért léptek a nyilvánosság elé, mert van bennük egy elképesztő hit és fanatizmus, ami arról szól, hogy miként tudunk változtatni ezen az országon.

- Mennyire erős az ellenszél?

- Nem annyira, mint elsőre gondolná az ember. Az alapítóink története minderre kiváló példa, elég egy jó ötlet, rengeteg munka és persze ne feledkezzünk meg róla, hogy ez egy csapatjáték. Mindenki mindenhol elmondja, de ez tényleg így van, a startupkodás nem szóló műfaj.

- Sok helyütt elmondják, hogy tehetséges nemzet vagyunk, mégsem vagyunk tele sikersztorikkal - mi lehet a gond?

- Nekem az a tapasztalatom, hogy kevesen értik a win-win szituációkat, a kooperáció hiánya az, ami nem visz előre. Félünk a konkurenciától, félünk a nyitottságtól - a félelmeink és szorongásaink irányítják a döntéseinket, nem pedig a bátorság. Ez nemcsak a vállalkozói kultúrára jellemző. A vállalkozások sem működnek máshogy, mint az egyes emberek, ezek a párhuzamok nem véletlenek, amíg a társadalmat a szorongás és a kishitűség jellemzi, nem pedig az, hogy merjek előrelépni, hogy ne attól féljek, hogy mikor taposnak a lábamra, addig ez nyilván nem fog megváltozni.

- Szerinted ennek a fajta kishitűségnek mi lehet az oka?

- Nehéz kérdés, de erre van tömör válaszom: nem éljük meg a saját sikereinket, ezért tud eluralkodni rajtunk a félelem, a bizonytalanság. Éppen ezért fontos, hogy beszéljünk a sikertörténeteinkről, mert vannak és mert erőt, önbizalmat, inspirációt lehet ezekből meríteni.

- És ha jönnek a kudarcok?

- A kudarc vagy a kritika az élet részei, meg kell tanulnunk ezzel együtt élni, nem szabad ezeket tragédiaként megélni.

- A Bridge Budapest mennyire számít unikális vállalkozásnak a hazai startup-világban?

"A legnagyobb dolog, amit adhatunk, az az inspiráció"

- Abszolút az. De ezt a szót, hogy "startup", nem is igazán kedveljük, az emberek többsége ugyanis nem is tudja mit jelent, sőt nem használja ezt a kifejezést. Mi nem abból az aspektusból közelítjük meg ezt a dolgot, hogy elmagyarázzuk a fogalmakat, a vállalkozói attitűdöt szeretnénk szélesíteni. Az üzenetünk a legegyszerűbben talán így fogalmazható meg: nem kell mindig a körülményekre hivatkozni, kitartó munkával és némi szerencsével meg lehet valósítani az álmainkat. Az alapítócégeink léte legitimizálja ezt az üzenetet. Bizonyítékunk van rá, hogy ez bárki által létrehozható, mindegyik alapítónk úgy gondolja, hogyha neki is sikerült, akkor másnak is menni fog.  Amikor arról van szó, hogy 20-50 millió felhasználót elérnek ma ezek a cégek, akkor mindenki néz egy nagyot, pedig mindegyik történetnek ugyanaz volt az alapja: egy jó ötlet és a kitartó munka.

Ezzel az attitűddel kevesen foglalkoznak itthon, a legtöbben befektetésre alkalmas céget keresnek, projekteket karolnak fel. A mi dolgunk az, hogy ne kelljen az anyukámnak elmagyarázni, hogy mivel foglalkozom (nevet). Milyen "jövőképek" vannak előttünk? Hogy alkalmazott leszek vagy munkanélküli? Pedig emellett ott van az is, hogy van egy ötletem, bátor leszek, és megyek az álmaim után!

- Tulajdonképpen nem akarjátok feltalálni a spanyol viaszt, csak 24 év kapitalizmus után elmagyarázzátok, hogy mit jelent az, ha valaki vállalkozni akar...

- Az ember félve mondja ki Magyarországon azt a szót, hogy vállalkozó. Azzal is bénázunk, hogy definiáljuk ezt a lejáratott kifejezést, tulajdonképpen mit is jelent az valójában, hogy vállalkozó? Hogy máshogy beszél az alkalmazottaival? Partnernek tekinti őket, beleszólási jogot ad nekik a céges ügyekbe? Hogy egy ilyen vállalkozás transzparens, de tényleg, mindenképpen transzparens akar lenni, és rugalmasan tud alkalmazkodni a környezethez? Hogy adót fizet, hogy nem keresi a kiskapukat? Sajnos mindig visszajutunk oda, hogy ezt el kell magyarázni, mert élesen eltér attól a képtől, amit a többség a vállalkozásról gondol, megél vagy megtapasztal. Hiába van itt 24 éve kapitalizmus.

A Privátbankár.hu sorozata fiatal magyar vállalkozókról.>>>

- A fiatalok nagy része nem is akar vállalkozó lenni.

- Sőt, a már említett kutatásunkból kiderül: a megkérdezett 20-35 közötti fiatalok 82 százaléka gondolja, hogy alkalmazottként képzeli el az életét. 82 százalék! Az alapítók közül van, aki úgy gondolja, ha Magyarországnak nem lesz egy saját Facebook-típusú sikertörténete, hosszú távon megkérdőjelezhetővé válik a versenyképességünk.

- Mit tudtok ti ez ellen tenni?

- A legnagyobb dolog, amit adhatunk, az az inspiráció. Olyan élményekhez akarjuk juttatni a fiatalokat, ami megváltoztatja az életüket, azt akarjuk, hogy aztán ezekről meséljenek, hogy terjedjenek ezek a történetek. A mi fókuszunkban a történetmesélés áll, ahhoz hogy ezt az inspirációt meg tudjuk adni, ösztöndíj-programot indítunk, évente 8-10 fiatalnak lehetőséget adunk, hogy a legnagyobbaktól tanuljanak. Olyan "álommegvalósítókat" akarunk kijuttatni Berlinbe és San Franciscóba a Facebook, a Twitter és a SoundCloud központjába, akik hazatérve, tele élménnyel nekivágnak a saját történetüknek és minél több embernek elmesélik, miket tapasztaltak. A kiválasztottakat természetesen fogadják majd az alapítóink, a LogMeIn, a Prezi és a Ustream amerikai központjában is. Életre szóló élményt akarunk adni nekik, hiszünk benne, hogy ennek hosszú távon erőteljes hatása lehet.

- Kiket vártok ebbe a programba?

- Bárkit, aki kreatív fiatal, de a technikai tudás azért fontos, hogy meglegyen. Három területre várunk majd jelentkezőket, a számítógépes tudományok, a dizájn és a sales-marketing területre. A programot azonban nem kötjük diplomához, a végzettség nem kritérium, bárki jöhet, akinek ezekről a területekről van tapasztalata és bízik  a tudásában. Május 6-áig lehet majd jelentkezni, a jelentkezőket mi szűrjük, de hogy ki utazhat ki Amerikába, arról végül a fogadócégek döntenek majd. Augusztusban szerintem ki tudjuk majd küldeni az első pályázókat a cégekhez.

"Az álommelóért ma már nem kell külföldre menni"

A program azonban kétirányú, hiszen külföldi fiatalokat is várunk Budapestre, ahol a Prezi, a Ustream vagy a LogMeIn bázisát nézhetik meg. Azt is be akarjuk bizonyítani, hogy ahhoz ma már nem kell elmenni Magyarországról, hogy világszínvonalú cégeknél, modern és befogadó munkakultúrában tudj dolgozni, ahol érdemes egyáltalán dolgozni és megvalósítani a céljaidat.

- Milyen érzés volt belecsöppenni ezekbe a magyar sikersztorikba? Milyen érzés azokkal dolgozni, akik az új-gondolkodású magyar vállalkozók előtt példaként állhatnak?

- Mindig ráeszmélek, hogy "nekem tényleg ez a munkám?", azt kell tovább adnunk az embereknek, hogy merjenek álmodni, mert abból is lehet üzletet csinálni.

* 2009: nincs adat.

- Nagyon optimistának tűnsz.

- Az vagyok, még ha ezt az optimizmust nem is támasztja alá sok minden - egyelőre. Egyre több olyan fiatallal találkozom, akinek ott van a csillogás a tekintetében, akin látom, hogyha eldönt valamit, akkor azt véghez is viszi.

- Azt mondod, ne foglalkozzunk a külső környezettel, ez rendben is van. De azért azt látni kell, hogy a mi kapitalizmusunk elmúlt 24 éve nem feltétlenül arról szólt, hogy támogassuk a vállalkozókat, rengeteg volt és ma is rengeteg a környezetből eredő kihívás.

- Napestig lehetne ezeket sorolni, persze. Ameddig folyton a kiskapukat keressük és nemzeti sport az, hogy kiskapura játszunk, addig mi változik itthon? Az alapítóink az utolsó túrórudi-papírig befizetik az adót, mert abban hisznek, hogy hosszú távon ez a működőképes. A mi küldetésünk, hogy elmeséljük többek között az ő történetünket, vegyük észre, hogy nekünk vannak már sikertörténeteink, még akkor is, ha a környezet vagy a startup-ökoszisztéma nem olyan kedvező itthon, mint mondjuk máshol.

A Dalai Láma a Ustream-en keresztül beszélt legutóbb élő adásban, Bono a TED-előadásához a Prezit használta - miért nem beszélünk ezekről? Ez az, ami miatt máshol vagy a régióban irigyelnek minket: vannak már sikersztorijaink! Dél-Koreában többen használják például a Prezit, mint itthon - erről sokan nem is tudnak, pedig micsoda büszkeség. És arról szó sincs, hogy ezek a cégek ne lennének nyitottak, mert nagyon is azok, mégis keveset tudunk róluk.

- És akkor lesz majd egy olyan állapot, eljutunk odáig, hogy egyszer nem lesz szükség a Bridge Budapestre?

- Lehet! De azt látjuk mi is, hogy ez egy hosszú folyamat, aminek még az elején vagyunk. A cél az attitűdformálás, ez nem megy egyik napról a másikra. Az biztos, hogy most nem tudnék olyan kiállítást rendezni itthon a Deák Ferenc téren, mint amilyeneket a Times Square-en simán. Sok dolgunk van még.

Bridge Budapest Intro (Magyar verzió) from Bridge Budapest on Vimeo.