A 64 méter magas Grenfell Tower, mint kiderült, olyan éghető anyaggal volt bevonva, amelyet a gyártó útmutatása szerint 10 méter fölött nem is szabadna használni. Most, hogy gyorsan ellenőrzik a magasházakat, kiderült, hogy eddig 600 tornyot találtak, melyeket külső borítással vontak be, sokukat éghető anyaggal. Most a lényeg, hogy minél gyorsabban felszámolják a veszélyhelyzetet. Óriási munka várható.

Vizsgálatok, költözés

A helyi önkormányzatoknak, ahogy ott nevezik, tanácsoknak hétfőig adtak határidőt, hogy beszámoljanak, melyik épületen milyen borítást alkalmaztak, és biztatják őket, hogy küldjenek belőlük mintákat. Az úgynevezett önkormányzati minisztérium ezután koordinálja az anyagok vizsgálatát, naponta legfeljebb százatat tudnak tesztelni, így viszonylag hamar kiderülhet, melyik ház borítása veszélyes.

A minisztérium szóvivője közölte hogy ahol veszély van, ott felkérik a tulajdonost, hogy biztosítson másik lakást a lakóknak. Ez nem egyszerű feladat, hisz előfordulhat, hogy több ezer, esetleg tízezer lakást kellene biztosítani, ami nyilvánvalóan képtelenség. A kérdés már egyébként is hullámokat keltett, miután a Grenfell Tower hontalanná vált lakóit nem normál lakásokban vagy házakban helyezik el, hanem a város egy épülő luxusingatlanban vett nekik méregdrága lakásokat. Nem mintha ezek után sajnálná tőlük valaki, de így igen sok másik toronylakónak is eszébe juthat, hogy jó lenne ingyen luxuslakásba költözni, és a veszélyes anyagok felderítése egy jó alkalom, hogy ezt követelni kezdjék.

A költség kibírható

A megoldás nyilván az éghető anyagok eltávolítása, és új, éghetetlen burkolatok elkészítése lesz. Ez több tucat, esetleg több száz torony esetében igen csinos munka. Az ára nem olyan nagy megterhelés: ha abból indulunk ki, hogy a Grenfell Tower esetében 2,6 millió font volt a külső borítás, és mondjuk a tűzálló változatot 3 milliónak becsüljük, még 600 ház esetében is csak összesen 1,8 milliárd font lenne, ami ha a tanácsoknak gond is, a kormánynak érzékelhetetlen összeg.

A gyorsan intézkedők

Néhány tanács, főleg a London jobb nevű részeiben, máris nyilatkozott, hogy fogja megoldani a kérdést. A London belvárosától kissé északabbra fekvő Camden tanácsa öt problémás toronyházat talált a területen, ezekről azonnal le fogja szedetni az éghető borítást, egyúttal pert indít a vállalkozók ellen, akik az előírásoknak nem megfelelő, éghető anyagot használtak az építkezéskor.

A tanács vezetője elmondta, hogy mind az öt tornyon alumínium szendvicspanelek vannak polietilénnel bélelve, pont úgy, ahogy a leégett házon volt. Hozzátette viszont, hogy a panelek alatt lévő szigetelőanyag tűzálló, és a panelek közt is voltak minden emeleten tűzzáró rétegek, így ha lett is volna tűz, az messze nem lett volna olyan brutális, mint a Grenfell Tower esetében.

Egy külsőbb északi kerület, Barnet tanácsa három toronyház lakóit tájékoztatta, hogy a házakon hasonló borítás van, mint a Grenfell Toweren volt. Ugyanakkor megnyugtatta őket, hogy a veszély sokkal kisebb, mert a szigetelőanyag éghetetlen. Szakvéleményt fognak kérni a tűzoltóságtól, és ennek alapján határozzák meg a további lépéseket.

Hogy lett ezekből ennyi?

Felmerül  a kérdés, hogy miért van ilyen sok, ennyire magas épület, miközben egész Anglia, de még London nagyobb része is a jellegzetes, egy emeletes angol sorházakból áll? A tornyok nagyobb része tanácsi építésű és üzemeltetésű, mondhatni szociális bérlakások vannak benne. A program hasonló volt, mint ahogy nálunk egymillió lakótelepi lakás épült, csak itt nem volt központi program, hanem minden önkormányzat maga keresett megoldást, így helyük sem sok volt, ráadásul nem voltak hatalmas felszámolandó nyomornegyedek, melyek nagy építési területet jelenthettek volna, mint nálunk.

Ebben jobbak voltunk

Nálunk 10 emeletben limitálták az épületek túlnyomó többségét, és most látszik, hogy ez nem volt rossz döntés. Igaz, hogy így enyhén szólva monoton, sok helyen egymást követő szalagházakból álló városrészek alakultak ki, de ezek még mindig sokkal kevésbé nyomasztóak, és főleg sokkal biztonságosabbak, mint a 20-30 emeletes építmények. Pont azért fedték be őket Angliában külső borítással, mert csúnyák voltak, sokszor egymagukban állva a sok egyemeletes ház között.

A mi panelházaink se voltak éppen szépek, de annyira csúnyák sem, mint ezek a tornyok, és miután csoportokban épültek, ez nem volt zavaró. Amióta pedig a különböző panelprogramok hőszigetelést visznek fel rájuk (éghetetlent!) és lefestik őket, már sokkal kevésbé térnek el más házaktól, nem is véletlen, hogy áraik mostanában felzárkóznak más lakásokéhoz. Ami még egy nagy különbség: nálunk a tanácsi lakások túlnyomórészt a lakók tulajdonába kerültek a rendszerváltáskor, így a lakóközösségek sokkal inkább odafigyelnek arra, mi történik a házakkal.