Jól meggondolhatják a brit polgárok, mit tegyenek a közelgő választásokon. A Konzervatív Párt magasan, 20 százalékponttal vezet a Munkáspárt előtt, ezt kihasználva a miniszterelnök jelezte választóinak, hogy most aztán mindenre felhatalmazzák, a kasszától való távozás után nem lesz reklamáció. Feltehetően ő is számol azzal, hogy így a választói egy részét elveszti, de úgy gondolja, marad elég a győzelemhez, utána viszont nem óhajt több beleszólást, hogyan tárgyal az EU-val, miben egyezik meg és egyáltalán megegyezik-e.
Korlátlan felhatalmazás
Ismét elhangzott az a véleménye, hogy jobb, ha semmilyen megegyezés nem lesz, mintha egy kedvezőtlen megegyezés születik. A tervek között szerepel az egységes európai piac és a vámunió elhagyása annak érdekében, hogy korlátozhassák az országban munkát vállalni szándékozó EU polgárok számát. Közölte, hogy mindenki, aki pártjára szavaz, erősíti az ő tárgyalási pozícióját. Megerősítette, hogy egyszerre akar tárgyalni a kiválási feltételekről és a jövőbeni megállapodásokról, míg a 27 tagállam erre nem hajlandó: először a feltételek, utána a kilépés utáni kapcsolatok.
Sokak dilemmája
Eddig olyan spekulációk láttak napvilágot, hogy ha újraválasztják, Theresa May lazítani fog az EU-val való tárgyalásokkal kapcsolatos merev álláspontján, de úgy tűnik, ezek után erre nem lehet számítani. Persze előfordulhat, hogy ez főleg választási retorika, amivel a korábbi UKIP szavazókat és a kiválást támogató munkáspárti szavazókat próbálja magához vonzani. Ugyanakkor vélhetően rengetegen megrettennek abból a 48 százalékból, akik az EU-ban maradás mellett szavaztak.
Ők eleve nem akartak kilépni, de a kapcsolatok teljes megszakítását végkép nem akarták, sokuk úgy gondolhatta, nem is erről szólt a kérdés. Így közülük most dönteniük kell azoknak, akik eddig konzervatív párti szavazók voltak, hogy átpártolnak-e a Munkáspárthoz vagy a Liberális Demokratákhoz egy sokkal kevésbé brutális kiválás reményében. A skótok esetében a kérdés fel sem merül: ők úgyis a Skót Nemzeti Pártra szavaznak, és ezt a manifesztumot olvasva egyre inkább a függetlenség felé fordulhatnak, miután az Európával való teljes szakításról hallani sem akarnak.
Az angol EU-pártiak
A döntő az lesz, hogy Angliában mit tesz az a 46,8 százalék, aki nemmel szavazott az Európai Unióból való kiválásra. Ha ők mind elfordulnának most a Konzervatív Párttól, az meg sem tudná nyerni a választásokat, vagy csak minimális többséget érhetne el. A kérdés az, hogy hányan bíztak eddig abban, hogy a kormányfő végül konstruktív lesz és mégiscsak megegyezésre törekszik. Nekik most itt a kijózanodás, és maradt 3 hetük gondolkozni. A Jeremy Corbyn vezette Munkáspárt sokuknak ijesztő lehet, de EU-ügyben a kisebbik rossz. A Liberális Demokraták pedig egyenesen újra népszavaztatnának a kilépésről, így sok Európa-párti választót vonzhatnak.
Kvázi új népszavazás, minden információ birtokában
Ha mindezek ellenére sokuk mégis a konzervatívoknál marad és azok magasan megnyerik a választásokat, valóban úgy lehet tekinteni, mint ha az EU tagság kérdését újra megszavaztatták volna, mégpedig úgy, hogy tájékoztatták a polgárokat arról, hogy ez teljes szakítást is jelenthet, annak minden lehetséges gazdasági és egyéb következményével, és a nép, legalábbis az angolok, ezúttal nagy többséggel döntöttek volna a kilépés mellett. A skótok viszont ettől annyira megriadhatnak, hogy a saját következő függetlenségi népszavazásukon összejöhet az önálló Skóciát létrehozó többség, főleg, ha az EU valami vonzót ajánl nekik, mondjuk azonnali tagságot és méretes támogatásokat.
Emelkedéssel zártak a vezető tőzsdék. Az arany és az olaj is drágult, a gáz viszont olcsóbbá vált. 
