A 2025-ös vámháborús izgalmak után alig léptünk át az új esztendőbe, újabb megrázkódtatás érte a globális gazdaságot, megint a Közel-Keleten. A 2025 áprilisi „szabadságnapi” nagy amerikai vámemelés hatásai még el sem csitultak, amikor bevonult a gazdasági hírekbe idén februárban a Hormuzi-szoros (az iráni háború kirobbanásával – a szerk). A nyersolaj, gáz megdrágult a kieső kínálat következtében. Máig nem látszik a bajok elmúlása, legfeljebb enyhülése.
A sok külső zavar mellett Magyarországon sorsfordító politikai változás áll be, a gondoltnál, vártnál súlyosabb hazai gazdasági viszonyok és nem kedvező külső körülmények között. De talán rosszabb már nem lesz…
Mi most azt számoljuk a 2027-es költségvetési tervezet és az ahhoz csatolt középtávú kitekintés ismeretében, hogy az örökölt nyomasztó államháztartási állapotokból hogyan tudunk biztonsággal eljutni 2030-ig, a kellően rendezettnek mondható, az euróövezeti csatlakozás makrogazdasági feltételeinek eleget tevő viszonyokig. Eközben viszont a külvilágban újabb feszültségek bontakoztak ki, miközben a régiek sem múltak el.
Az AI húzza az amerikai gazdaságot
De legalább a világgazdasági konjunktúra egy fokkal jobban alakul, mint látszott egy féléve. Az Egyesült Államok például továbbra is növekszik. Márpedig a világ legnagyobb gazdaságának bővülése elvileg jó hír a többieknek is, lévén nagy felvevőpiaca árunak, szolgáltatásoknak.
Csakhogy az amerikai növekedésnek az utóbbi időkben a legfőbb tényezője a mesterséges intelligencia (AI) iparágának felfutása.
Fotó: MTI/EPA/Dzsagadis Nv
Annak az energia iránti erős kereslete, építési kapacitásigénye és legfőképpen nagy hiteligénye önmagában élénkítőleg hatott az amerikai gazdaságra. Az AI-boom megnöveli a makrogazdasági keresletet, termelési oldalon pedig megjelenik az AI-cégeknek beszállító ágazatok output-növekedése, és magának az AI-iparágnak a felfutása.
De vajon mikorra várható, hogy a roppant nagy induló költségek felett tisztes nyereség keletkezzen ebben a robbanásszerűen növekvő ágazatban? A hitelezők egy idő múlva joggal elvárják, hogy az irdatlan hitelmennyiséget felszívó AI-cégek komoly árbevételt és rentabilitást mutassanak fel.
Az AI-vállalatok tőzsdei értékelését eddig nem húzta vissza az a körülmény, hogy az iparág a felfutási szakaszban égeti a pénzt; arra már volt egy sor példa az amerikai tőkepiacon.
Tudható, hogy az innovatív, új technológiát működtető cégeknél jellemzően idő kell, amíg sikeresen monetizálják a termékeiket, szolgáltatásaikat. Ez a hit röpítette magasba a részvényértékelésüket. De a kétely ott motoszkál: buborék keletkezett.
Makrogazdasági bizonytalanság az AI miatt
A kételyeket nem lehet elhessegetni. Kevin Warsh, a Federal Reserve elnöke minapi termelékenységi és munkaügyi konferencián többféle lehetséges jövőbeli pályával mutatta be a szuperintelligencia mai forradalmához fűződő gazdaságpolitikai, monetáris politikai dilemmákat.
Az egyik változat szerint a szuperintelligencia a termelékenység növekedéséhez vezet, amelynek hozamán osztozkodnak a munkaerő és a tőke tulajdonosai. Ez esetben az Egyesült Államok reál-GDP növekedése tartósan a hosszú távú átlag fölé emelkedik, a teljes foglalkoztatottsághoz közeli állapotban.
Azonban azt az aggasztó irányt sem lehet kizárni, amelyben az AI által vezérelt bővülés jelentős munkaerőpiaci zavarokat hozhat, mivel sok munkahelyet a technológia helyettesít, nem pedig kiegészít. A GDP-növekedés így is meghaladná a hosszú távú átlagot, de a széles körű automatizálás munkaerőpiaci feszültségekkel jár, a munkanélküliségi rátát megemeli.
Sőt azt a lehetséges verziót is megemlítette Warsh, hogy az AI-cégek üzleti csalódást okoznak a várttól elmaradó nyereségük miatt. Ekkor a részvények értéke csökkenhet, a tőkepiaci korrekció pedig gazdasági lassuláshoz és a munkanélküliség jelentősebb növekedéséhez vezethet. Idővel a gazdaság helyreállna, de termelékenységnövekedés nélkül.
Warsh hivatalból optimista, és elkerülte a recesszió szó kiejtését. A nagy AI-cégek tőzsdei értékelése és ezáltal a tőzsdeindexek eddigi komoly emelkedése körül azonban sokasodnak a kétségek.
Azok pedig nem maradnak meg a pénzügyi világ belügyének, mint eddig sem. A mostani szép amerikai GDP-adatokba nagyban belejátszott, hogy az AI-cégek felfutó részvényértéke által gazdagabbá tett részvénytulajdonosok hitelfelvételi képessége megnőtt, ahogy a birtokukban levő papírok árfolyama ment felfelé. Így többet költhettek, könnyebben vettek fel hiteleket, jó kockázatú ügyfélnek számítottak.
Eddig egymás erősítő körök működtek: a pozitív tőzsdei hangulat is részese volt, nem is kicsit, annak a körülménynek, hogy mindenféle külgazdasági zavarok, energiadrágulások, termelésilánc-szakadások ellenére az Egyesült Államok gazdasága a három százalékos növekedési szintjét tartani tudta. Pedig már az importvámok tavalyi drasztikus megemelése után felmerült a recesszióba csúszás. Nem így lett.
Ám most megint előkerült az aggodalom, és mind többször fordul elő a recesszió szó, pontosan az AI-ügyek kapcsán.
Mi a buborék? A kipukkanása után lehet biztosan megmondani
A kockázatminősítő és piaci elemző cégek növekvő aggodalommal nézik az AI-iparágat, amely a piaci buborék jegyeit viseli magán. Egyfelől igen nagy a cégek tőkepiaci értéke, másfelől viszont kétséges, hogy a korábbi szédítő iram szerint növekedjen az értékesítésük.
A helyzet a Fitch elemzésében oda vezethet, hogy az AI-cégek jövedelemgeneráló képességének elégtelensége az AI-hoz kapcsolódó részvényárakban esést idézne elő.
A kockázatok érzékelése nyomán a tőzsdei szereplők részéről gyors árkorrekció indulhat el. A Fitch közgazdasági csapata a modellszámításaiban hat hónap alatti 35 százalékos részvényárfolyam-csökkenést alkalmazott, hogy tesztelje a lehetséges makrogazdasági hatást. A modell értelmében ekkor a 3 százalékos növekedési várakozásokkal szemben 0,6 százalékos csökkenés, azaz recesszió állna elő az USA-ban 2027 során.
Az érintett cégek beruházásainak a leállása további visszahúzó hatással járna az amerikai gazdaságban: a részvényárak csökkenésének valamint a beruházásvisszaesésnek az együttese gyakorlatilag kitörölné a jelenlegi amerikai növekedést. Az viszont csökkentené a globális növekedést, negatív hatással lenne más gazdaságokra is – kevésbé drámaian Európában és más térségekben, de mégis visszavetné a konjunktúrát.
Ez persze csak egy modellszámítás a több közül. De nem is kell hirtelen tőzsdei lufi-kipukkanásnak bekövetkeznie ahhoz, hogy az amerikai tőzsdén nagy negatív korrekció induljon el. Már az önmagában kritikus tényező, hogy az amerikai állampapírok hozamszintje, követve a nemzetközi trendet, megemelkedett.
Az USA államkötvénye elvileg kockázatmentes (no jó, kis kockázatú) eszköz; ha egy tíz éves eszköz évi öt százalékot hoz, akkor miért lenne érdemes tovább pumpálni pénzt az AI-cégek részvényeibe? Ha pedig ez a felismerés gyorsan terjed, azonnal lezuhan az érdeklődés a tudottan kockázatos AI-cégek iránt.
Fotó: Fitch Ratings
Az adatsor egyfelől értékelhető úgy, hogy a 2026-os év során a korábbi viszonyoknak megfelelő kamatszint állt elő ismét, önmagában nincs ok aggodalomra.
Ám időközben mind nominálisan, mind a bruttó hazai termékhez mérve igen nagy lett az USA vagy az EU-tagállamok között Franciaország államadóssági rátája. Nagyobb adósságállomány dráguló finanszírozási költségek mellett: ez így már viszont súlyos aggályokat vet fel.
Az utóbbi eset különösen feltűnő és aggasztó, hiszen korábban a francia állampapírfelár a Bundhoz képest csekély volt, 2022 óta viszont a rés egyre nő, és immár 150 bázispontot is elér.
Merre tovább, EKB?
Franciaország kapcsán különösen érdekes lehet, hogy mi lesz az Európai Központi Bankban (EKB) a közeljövőben. A jelenlegi elnök némileg idő előtt távozik, talán hogy belevesse magát még időben a francia elnökválasztásba. Ami pedig Christine Lagarde utódlását illeti, a két megnevezett jelölt háttere eltérő. Pablo Hernández de Cos jelenleg a BIS vezérigazgatója, korábban a spanyol jegybankot vezette hat évig. Klaas Knot a holland jegybank élén áll; ebből nem következik automatikusan, hogy monetáris politikai keményvonalas, de a holland központi bank hagyományosan szigorú politikát vitt.
Mindenesetre Knot az interjúk során kitért arra, hogy ha egy ország indokolatlanul drágán, nehezen jut hitelforráshoz, akkor az EKB mérlegelheti a nyílt piaci műveletek alkalmazását. Márpedig ha elkezd vásárolni a piacon mondjuk francia állampapírt, akkor a hozamszint-emelkedés megállítható.
Mindenesetre az EKB viselkedése válhat kritikusan fontos üggyé, ha a nemzetközi állampapír-hozamok emelkedése folytatódna, és bajba sodorna eladósodott államháztartásokat.
Ezzel együtt a globális kamatszint, csakúgy mint a nemzetközi energiaárak alakulása, előrelépett az eddigi ismert kockázati tényezők között. A lehetséges gondok közé most már az amerikai gazdaságból esetlegesen kiinduló tőkepiaci korrekció (magyarul: tőzsdeesés) lehetősége is csatlakozott.
Ezeknek az ügyeknek a magyar vonatkozása sajnos túlontúl is egyértelmű: az eladósodott magyar állam és az energiaimportnak kitett magyar gazdaság számára a most látszó trendek nem kedvezők, és az európai konjunktúra eddigi javulásának folytatódását is övezik kételyek. A feladat nyilván az lenne, hogy minél gyorsabban mérséklődjék a magyar államadósság állománya, csökkenjen a hazai energiaigény, és a versenyképesség-javulás gátjai mielőtt megszűnjenek.
A Benchmark rovat cikkei itt érhetők el.
A bérbeadási hozam Budapesten és vidéken is nőtt.


