A magyar belpolitika áprilisban karnevált hozott a vezető ellenzéki erőnek, és a forró hangulat kitartott. Ez új. Más években a nyár a nagypolitikában nem túl izgalmas, az államapparátusban – még választási évben is, ha ugyanaz a kormányerő marad hatalmon – csendesen telnek a forró napok. Szeptember elején tér vissza az igazi élet a hivatalokba, a politikába, amikor újraindul a parlamenti főszezon.
Forró nyár, politikai mozival
Idén azonban elmaradt a nyári vakáció, legalább is a választás nyerteseinek. Még a nagyközönségnek is meglepően nagy hányada követi a mozgalmas, látványos (színes, szélesvásznú) politikai mozit. Eközben az addigi rezsim vezetőjének ritka hosszú mediterrán vakációra futotta az idejéből (és jövedelméből, tehetné hozzá a naiv olvasó), miközben sorra dőlnek le a Fidesz hatalommegtartásra hivatott védőfalai, dezertálnak az alvezérek, oszlik az ellenállásra felszólított sereg.
Az idei nyár minden értelemben forró lett, aszályos, és krízishelyzetet okozó az energiaellátásban. A csúcsintézményeknél gyors személycserék zajlottak le, az új személyiségek kiválasztása körül heves viták kerekedtek a nyilvánosságban. Nem nehéz megjósolni, hogy a közélet az őszi szezon kezdetével sem csitul, marad a hőfok.
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Jó hangulat és viharfelhők
A gazdasági folyamatok elvileg nem vesznek hasonlóan gyors fordulatot, mint a kormánypolitika. Az idén viszont a magyar üzleti élet szentiment-mutatói is rendkívüli intenzitással változtak, és nem annyira a világgazdasági, pénzügyi fejleményekre reagáltak, mint a politikai eseményekre. A GKI lakossági várakozásokat mutató fogyasztói bizalmi indexe nagyot emelkedett, és a jó hangulat sokáig fennmaradt. Az üzleti konjunktúra-mutatóknál visszafogottabb, de érezhető volt a javulás. Mindkettőnél augusztusig tartott az igen optimista időszak.
Viszonyaink között a tőzsdeindex helyett inkább a forintárfolyam az, amely közvetlenül tükrözi a gazdasági szereplők várakozásait és hangulatát, valamint a hazai és külső környezetben zajló folyamatok kilátásait.
Az árfolyam a választási kampány során, áprilisig gyengült, noha az MNB rendkívül magasan tartotta a kamatokat. Majd az áprilisi esemény előtti néhány napban enyhe, a választás másnapján pedig ugrásszerű erősödésnek indult, jelezve a megkönnyebbülést és a pozitív változások esélyének érzetét.
A nemzeti számlarend átfogó mutatói, így a bruttó hazai termék (GDP) negyedéves adatai értelemszerűen nem változnak hirtelen. A 2026-os év első féléve azonban már végre érdemi növekedést hozott. Nem kis eredmény, különösen azt is tudva, hogy a február végi újabb közel-keleti háborúskodás, az orosz-ukrán háború újabb szakaszának gazdasági hatása, valamint a szélsőséges időjárás sokféle következménye visszahúzó hatással jár.
Az idénre várható 2 százalékos vagy azt megközelítő GDP-növekedés ugyan elhalványul mondjuk a lengyel adathoz képest, de ne feledjük el a megelőző három év százalékos GDP-változását: mínusz 0,8, plusz 0,7, plusz 0,5 százalék. Ez három év átlagban négy ezreléket tesz ki mindösszesen…
Az idei év kilátásait az aszályon, a vízhiányon és atomerőmű-működési gondokon túl rontják az olyan üzleti komponensek, mint az európai járműipar állapota, a nemzetközi kamatszint korábban megkezdődő mérséklődési folyamatának leállása, akár megfordulása.
Az inflációs pálya nálunk, hála a forintárfolyam április 12. utáni nagy erősödésének, a korábbinál kedvezőbben alakul. A folytatás azonban bizonytalan. Az euróövezeti infláció 2026 augusztusában már 3,3 százalékra nőtt a nemzetközi energiaárak tartós emelkedése miatt. Erre majd reagálnia kell az Európai Központi Banknak. Csakhogy az ilyen közvetve kihat az eurót még nem használó országok, miként hazánk, monetáris politikai lehetőségeire is.
Beindult az új kormány
Így jutottunk el a szeptemberig, amikor a korábbi minták szerint beindul a politikai nagyüzem. A Magyar-kormány egésze kissé nehézkesen állt fel, államtitkári szinten is volt még augusztus végi felvétel. A hosszú egypárti kormányzást követő nehéz adminisztratív újraindulás, a kimenő rezsim által hátrahagyott ügyek miatti meglepetés: az ilyen különös kihívásra volt már példa (a rezsimváltások néhány tapasztalatával is foglalkozik Rendszerek mennek. Elmúlnak? című könyvem, HVG Könyvek, 2026).
A gazdaságpolitikai intézmények közül a Pénzügyminisztérium (PM) volt az, amely hamar elérte az üzemi hőfokot, míg sok más minisztériumban a kormányváltást elhúzódó átállás követte.
A PM egyik friss eredménye a módosított költségvetés (a pótköltségvetés fogalmát az Orbán-kormány az államháztartási törvény korábbi módosíttatásával eltörölte, és a rendszeres nagyarányú költségvetési megcsúszások ellenere sosem élt az évközi törvénymódosítással).
Ez idő alatt a jegybanki politika járhatta a maga óvatos kamatmérséklő útját. A legutóbbi ülésén a Monetáris Tanács az alapkamatot negyedszázalékponttal csökkentette. A folytatásra kihat, hogy az október végéig elkészítendő 2027-es költségvetési tervben, az EU-nak átadandó középtávú költségvetési programban mi lesz.
Különösen izgalmas az euróbevezetési ügy. Ha az év végéig abban döntés születik, konkrét céldátummal, akkor ahhoz más inflációs és kamatpálya tartozik, mint ha az ügyet még görgetné maga előtt a kormány.
Megpihenő infláció és elszálló hiány
Ma idő előtti tartós dezinflációról nem lehet beszélni; az áremelkedési ütem nyáron csak megpihent. A nemzetközi energiaár-emelkedés tovaterjedő hatásai, az extrém szárazság miatti dráguló élelmiszerek miatt elkerülhetetlen az emelkedése.
Ettől függetlenül valamit kezdeni kell az inflációs célkövető (inflation targeting – IT) rendszerünkkel. Az euróövezetben 2 százalékos éves árszintnövekedés a norma. Kérdés, hogy már most felállítható-e a 2 százalékos inflációs cél, szemben az Orbán-Matolcsy időszak 3 plusz/mínusz 1 százalékpontos meglehetősen laza inflációs célsávjával. A jelenlegi cél(tartomány) a legmagasabb az EU-ban; valójában elég komolytalan az árstabilitásnak a magyar definíciója, amelybe az éves 3,9 százalékos árszint-emelkedés is belefér.
A 2 százalékos cél nemcsak az európrojekthez kellene, hanem önmagában is. Ha magunk mögött hagyjuk a forint-leértékelődést kívánatos gazdaságpolitikai jelenségnek felfogó Matolcsy-hiedelmet, amelyből aztán gazdaságilag nyitott országunkban folyamatos többletinflációs nyomás fakadt következményként, akkor a cél eléréséhez máris közelebb kerülünk.
Kulcskérdés az államháztartás, annak hiánya. Normalizált monetáris politikai kurzus folytatható, ha az államháztartás hiánya nem túl nagy, és kiszámíthatóan mérséklődő pályát követ.
Öt százalékos kamatszint 2-3 százalék közötti fogyasztóiár-szint mellett jövőre: máris nem brutálisan nagy reálkamat jön ki ebből. Ilyen szintek mellett a vállalati beruházások is pöröghetnek, külön állami intervenció nélkül.
A szakmai remény, valamint a hitelminősítői elvárás az, hogy a költségvetés középtávú konszolidációja 2027-ben „orrnehéz” módon induljon, erőteljes reformintézkedésekkel – bármennyire is ódzkodik a politikai osztály az ilyentől, okkal persze, a korábbi kellemetlen példákra emlékezve.
Mi lesz az orbáni intervenciókkal?
Bár érdemi változások történtek, további bizonytalanságot okoz, hogy nem látszik egyértelműnek a Magyar-kormány viszonya az Orbán-kormányok alatti mikrogazdasági intervenciókhoz. Kérdéses, hogy a kormány milyen ütemben hajlandó megválni az árrendszert torzító állami beavatkozásoktól. Van itt persze politikai kockázat, mert egy sor állami intézkedés mélyen gyökeret vert a társadalom egy részében, betudhatóan a tizenhat éves Orbán-rezsim beavatkozási gyakorlatának.
A költségvetési terhet és a társadalom hibás ösztönzését tekintve a legköltségesebb tétel a gazdasági szereplők kárára és a háztartási szektor javára rendszeresített jövedelem-átcsoportosítás az energiatarifák állami szabályozásán keresztül („rezsicsökkentés”).
Azon túl is sok intervenció épült be a mindennapi gyakorlatba: ár- és árrés-megkötés, kamatrögzítés, fizetési moratórium, különadó és szubvenció egyedi döntésekkel. Lenyesegetésükhöz a közgazdaságtan kellő érvet szolgáltat.
Történtek lépések: némi meghosszabbítás után megszűnt a „védett ár” pr-nevet viselő hatósági üzemanyagár-szabály. Lezárul az Orbán-kormánynak a magyar piacon működő építőanyag-gyártók ellen folytatott háborúsága, az uniós jogot teljességgel sértő exportkorlátozás.
A kormánynak azonban még sok teendője lenne; talán a határozott cselekvéshez többletkésztetést adhat az a körülmény, hogy számos megöröklött orbáni intervenció eleve nem volt kompatibilis a fennálló EU-szabályokkal, amint azt mutatják a kötelességszegési eljárások. Attól azonban még kérdés, hogy van-e elég politikai akarat a mikromenedzselő működési mód feladásához, a versenygazdaság felé elmozduláshoz.
Több oka lehet, hogy az új kormány az első hónapjaiban miért tartózkodott az orbáni piacpótló (piacrontó) tartalmú és populista érveléssel bevezetett „családvédő” intézkedések felszámolásától.
Az egyik bizonyára a népszerűségvesztéstől való félelem. A másik lehet egyszerűen az, hogy az állami apparátus túl lassan állt fel, így jobb híján egyszerűbb volt meghosszabbítani a kimenő kormány még olyan tökéletlen szabályait. Meghúzódhat viszont olyan ok is a nem-cselekvés mögött, hogy valójában az új hatalom is élni akar a „kisembert védő” kormányzati beavatkozásokkal.
Addig üsd a vasat, amíg meleg!
Szeptembertől október végéig ki kell alakítani a makropályát, euróval vagy anélkül. Csakhogy euró-konvergálás nélkül valójában nem lehet; a korábbinál erősebb forintárfolyam, a magyar állampapírok iránti komoly külső kereslet mind feltételes: a piaci szereplők komolyan vették az euróátvétel melletti kormányzati elkötelezettséget.
Ha itt elbizonytalanodást éreznek, akkor leáll a makrogazdasági és pénzügyi viszonyaink normalizálódása, és visszatérhetne a forintárfolyam kilengése. Azzal pedig inflációs többlet épülne vissza az árakba, várakozásokba, a nominális kamatszintbe – és a kesergés, hogy túl drága a hitel a kis- és nagyvállalatnak, lakásépítőnek, satöbbi.
Azt a rezsimet azonban ismerjük; nem vált be. A jobb rendszert pedig jobb gyorsan felépíteni. Most a kormány mögött van még támogatottság is. Addig üsd a vasat, amíg meleg! Most meleg.
A Benchmark rovat többi cikkét itt olvashatják.
Saját felhasználásra készítik ezeket.
