A Trump-féle első (2025 áprilisi) vámháborús bejelentést követően az elemzői közösség nagy világkereskedelmi turbulenciát jelzett előre. Bár a hirtelen és önkényes amerikai vámemelés valóban okozott a közvetlenül érintett országok kivitelében visszaesést és az importőr országban (az Egyesült Államokban) árszintnövekedést, a tényleges mértékek azonban elmaradtak a modellszámításokban szereplőktől.
A félt amerikai recesszió nem következett be, a fogyasztói árak növekedése is a modellszámításokban szereplő érték alatt maradt.
Az exportőrök ugyanis igyekeztek átállni más piacokra, a behozatali szerkezet is gyorsan átalakult (meg a problémát előidéző amerikai elnöki döntéseken is rendre enyhítettek).
Fotó: AP/Mark Schiefelbein
Mit nekünk egy háború!
Szintén kisebb tényleges negatív hatással járt az idén február végén kirobbant iráni konfliktus, mint amilyet a legelső, pánikszerű piaci reagálás mutatott, és mint amilyet a gyorselemzések előrevetítettek.
Pedig a korábbi olajválságokhoz mérhető megrázkódtatás érte a világot. A szénhidrogén-kínálat egytizede esett ki február legvégén, logisztikai zavarok léptek fel, szakadások keletkeztek ellátási láncokban. Mindez elégséges ok lehetne egy globális krízis kirobbanásához, a várakozások ön-beteljesítő romlásához.
A nyersolaj- és földgázárak valóban megnőttek az első napok háborús hírei nyomán, de az energiapiaci drágulás a továbbiakban nem lett olyan mértékű, mint amilyen kilengést a korábbi krízisek idején láttunk.
Különösen hangzik, de már megszokhattuk: amikor a geopolitikai feszültségek éleződnek a világban, az amerikai valuta hajlamos az erősödésre. Az iráni krízis ugyan amerikai részvétellel tört ki, és azóta is szinte követhetetlenül folytatódik, de éppen ez a rizikótényező az, amely erősíti a dollárt, annak a menedékdeviza-jellege miatt. Az olaj- és gázárak növekedése szintén erősítő tényező.
Ugyanakkor az Egyesült Államok költségvetési helyzete tartósan aggasztó ügy, ezért hosszabb távon sok komoly gyengítő faktorral is számolniuk kell az elemzőknek. A napi fordulatok során aztán az egymással ellentétes hatások viaskodása miatt bármi megeshet.
A február végi izraeli-amerikai akció komoly sokkot idézett elő, ám néhány hét múlva, amikor a politikai rendezés is már valószínűnek látszott, az előzetes félelmekkel szemben az óvatos optimizmus szellemében születtek az elemzések.
Csakhogy az ígéretes júniusra konfliktusos július jött, és a legutóbbi hírek Iránról, a térségről ismét adnak okot komoly aggodalomra.
Gyengül a modell-alapú prognózisok megbízhatósága
Az elemzőkre a politikai típusú sokkok kapcsán olyan sokszor rácáfolt a valóság az utóbbi időkben, hogy egyre feltételesebb stílusban szólnak a növekedési kilátásokról, az inflációs trendekről.
Az iráni válság kipattanását követően a főbb piacok, különösen az amerikai gazdasági adatok alakulását látva még óvatosabbá válnak a prognoszták.
A múltbeli adatokra épülő ökonometriai előrejelzések áremelkedési veszélyeket mutatnak, ám jelenleg mégis azt látni, hogy a tőkepiaci kereskedés élénk, a tőzsdeindexek magasan vannak.
A meghatározó országok foglalkoztatási mutatói sem alakulnak rosszul. Az elemző nem szeret vészmadárkodni, és a kezdeti kivetítéseket gyakran a korábbinál puhább felülvizsgálati közlemények követik.
Ugyanakkor az olyan mindennapos termék, mint a motorbenzin, amely a nagymértékben motorizált Egyesült Államokban (is) politikai termék és az inflációs érzékelés alaptényezője, mégis magán viseli a közel-keleti viszonyok hatását. Míg Trump a gallononkénti 2 dolláros benzinárral kampányolt az elnökké választása előtt, az üzemanyag az idén „hormuzi hatásra” nagyon is megdrágult. A héten ismét a 4 dolláros szint fölé emelkedett az amerikai átlagár az ottani autósklub (AAA) statisztikái alapján.
A benzin, gázolaj ára az amerikai piacgazdasági viszonyok között láthatóan gyorsan reagál a keresleti-kínálati változásokra.
Ám ez mégis csupán egyetlen termékcsoport; az amerikai fogyasztói árindex most 3,5 százalék, az pedig csökkenés a megelőző hónaphoz képest. Mondhatnánk javulásnak, ám amint a benzinár alakulása is mutatja, a tavaszi áremelkedés utáni átmeneti megkönnyebbülés nem azonos a szolid dezinflációval. Ez az árindexmérték is roppant messze van az árstabilitástól, még annak a legnagyvonalúbb definíciójától is, amibe a fogyasztói árak éves kettő százalékos emelkedése is belefér.
Ilyen körülmények között a FED (az USA jegybankja) nem engedhet a kamatszintből, bármilyen nyomás is nehezedik a monetáris politika intézőire az elnök és a Trump-kormány részéről. Az amerikai kamatszint pedig azonnali nemzetközi hatásokkal jár, beleértve az olyan távolabbi pénzügyi piacokat is, mint éppen a miénk.
Az ár- és konjunktúra-elemzések megbízhatóságát olyan vonatkozások is rontják, amelyek megítélése szakmailag okkal vitatott. Például: mennyire fenntartható az amerikai gazdasági növekedés?
Annak jelenleg komoly hányadát az AI-hoz kapcsolódó üzleti tevékenységek adják, ám nem egyértelmű azok fenntarthatóságának megítélése. A világ energiapiacának viszonylagos stabilitása is nehezen magyarázható ekkora kínálati oldali kiesés mellett. Talán a kínai gazdaság vártnál nagyobb növekedési ütemmérséklésében kell keresni a magyarázatot?
Vagy általánosabb az ok, amennyiben a gazdaságok mára már kevésbé energiaigényesek? Így már valóban érthető, hogy kisebb sokkot okoz az energiadrágulás, mint a korábbi hasonló olajár-drágulások, közel-keleti politikai krízisek nyomán. Számos elemzés mutatja ki, hogy a nyugati fejlett gazdaságok energiafajlagosai sokat javultak, így ugyanazon mértékű energiaár-emelkedés ma jóval kisebb negatív hatással jár, mint amilyenre példákat találunk korábban.
A magyar politikai fordulat megváltoztatja a trendet
Ez akár megnyugtató üzenet lehetne a mi hazai viszonyainkat illetően is, csak sajnos a magyar gazdaság szerkezete éppen ebben a vonatkozásban nem javult. Ezért az energia világpiaca felől érkező hatások minket különösen erősen érintenek.
Ami viszont trendet változtató tényező az esetünkben, az a politikai fordulat. A magyar állampapírok hozamesése, a forintárfolyam nagymértékű erősödése, a befektetői érdeklődés megerősödése: mind olyan új fejlemény, amely a korábbi előrejelzések felülvizsgálatára szorítja az elemzőket, éppen az inflációt.
A globális, európai szintű inflációs trendektől – átmeneti időre – el tud válni a hazai inflációs pálya, amely valóban másként alakul, mint ahogy kinézett akárcsak néhány hónapja is.
Az MNB legutóbbi kamatcsökkentése és a következő mérséklés bejelentése csak látszólag megy szembe a világtrendekkel. Inkább arról van szó, hogy az áprilisi választás előtti időszak politikai kockázatainak hirtelen csökkenése révén Magyarország megítélése javult, a politikai rizikók mérséklődtek.
Ami azonban még mindig kérdőjeles, az a gazdaságszerkezeti örökségek és a kormányzati „mechanizmusok” ügye. Az első az a sajnálatos és jól ismert vonatkozás, hogy az iparfejlesztés a megelőző időszakban kis hozzáadott értékű és anyagigényes tevékenységek részarányának növekedésével járt; az pedig továbbra is kellemetlen kitettséget jelent a nemzetközi energiapiaccal szemben.
A szerkezeti kötöttségektől való megszabadulás lassú és nehéz folyamat; az akkumulátor-gyártás környezeti kockázataival szembeni mostani érdemi kormányzati fellépés meghirdetése azt jelzi, hogy elindul a korrekciós folyamat.
Ami az árak, kamatok, árrések, mindenféle mikrogazdasági beavatkozások gyakorlatával való leszámolást illeti, itt még kevés az egyértelmű intézkedés az új kormány részéről.
Holott ezek az intervenciók nem képesek tartósan segíteni inflációs vonatkozásban, sőt inkább károsak, és rontanak a gazdasági alkalmazkodási képességen is. Pontosan azt a piaci rugalmasságot gyengítik, amelynek hála az egymást követő sokkok egy fokkal kevésbé viselik meg a gazdaságot, mint korábban.
Csak remélni lehet, hogy az immár jórészt végbement kormányzati kiépüléssel sorra tud kerülni a gazdaságpolitikai működési rend felülvizsgálata, és a Magyar-kormány mielőbb visszaállítja a piaci mechanizmusokat, megteremti a versenygazdaság jogi-adminisztratív feltételeit.
Rugalmas alkalmazkodás nélkül elnyúló hátrányos hatásokkal járnak a negatív sokkok, amelyekből sajnos bőven jut nekünk az utóbbi időkben. Ha viszont a gazdasági szereplők érzik, látják, megtapasztalták, hogy nekik kell elvégezni az új ár-, árfolyam- és keresleti viszonyokhoz való alkalmazkodás teendőit, akkor van esély gyors működési korrekcióra.
A Benchmark rovat cikkei itt érhetők el.
Elkészült a legfrissebb magyarországi jelentés. 
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
