Érdekes grafikon jelent meg a Hold Alapkezelő Facebook-oldalán. Az OECD-országok nettó háztartási megtakarítási rátáját vizsgáló 2024–2025-ös rangsorban Magyarország az előkelő második helyen szerepel, közvetlenül a listavezető Svédország mögött. Az adatok szerint a magyar lakosság a rendelkezésre álló jövedelmének 14,3 százalékát teszi félre, vagyis a fizetéséből, nyugdíjából minden hetedik forintot meg tudja takarítani. Ezen a téren csak a svédek állnak jobban, akik 16 százalékkal vezetik a mezőnyt.
Egy ilyen grafikon láttán több, egymásnak teljesen ellentmondó értelmezés is napvilágot láthat. Az optimistább kommunikáció valószínűleg azt a narratívát erőltetné, hogy a magyar családok jövedelmi helyzete annyira megerősödött, hogy gond nélkül képesek a fizetésük jelentős részét tartalékolni. Ebből a megközelítésből úgy tűnhet, mintha az ország rohamléptekkel zárkózna fel a skandináv jóléthez. A valóság azonban a számok mögött egészen más lehet.
Az óvatosság szülte takarékosság
A kimagasló adatok mögött valószínűleg nem a kiugró jólét, hanem az elmúlt évek gazdasági környezete áll. Magyarország 2023 körül ugrott az OECD-rangsor élbolyába, közvetlenül azután, hogy az országban jelentősen megemelkedett az infláció, és a csúcspontján meghaladta a 25 százalékot.
A drasztikus áremelkedések, a reálbérek átmeneti visszaesése, a gazdasági növekedés megtorpanása és a bizonytalanabb jövőkép együttesen egy nagyon erős óvatossági motívumot váltottak ki a társadalomból. A háztartások megpróbálták tartalékolással kezelni a helyzetet: az emberek egy része visszafogta a mindennapi fogyasztását, és igyekezett visszapótolni a korábban felélt tartalékait. Akiknek pedig voltak hiteltartozásaik, azok a bizonytalan kamatkörnyezet miatt a törlesztésre vagy a hitelek előtörlesztésére fókuszáltak.
Mi lesz az állampapírokkal, ha változnak a hozamok és átalakul az állam finanszírozása? Érdemes még állampapírban tartani a megtakarításaink egy részét? Mit jelentenek az adózási szabályok változásai? És hogyan érdemes hosszabb távra tervezni, amikor egyszerre számít a hozam, a költség és a kockázat?
Ezekre a kérdésekre keressük a választ a Klasszis Befektetői Klub szeptember 24-i rendezvényén, ahol olyan szakemberekkel találkozhat személyesen, akik nap mint nap a magyar megtakarítási és befektetési piac legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak.
Látszólagos jólét: a megtakarítások mögötti súlyos egyenlőtlenség
A 14,3 százalékos átlagérték emellett elfed egy rendkívül komoly szerkezeti problémát, a magyar társadalom pénzügyi széttagoltságát. Ahogy arra Bod Péter Ákos a nemrég megjelent részletes elemzésében rámutatott, a statisztikák nem hazudnak, de erősen torzítanak, mert egyetlen homogén szektorként kezelik a teljesen eltérő helyzetű családokat.
A volt jegybankelnök által idézett felmérések rávilágítanak a valóságra: miközben a magyarok egy szűkebb, szerencsésebb rétege – a lakosság 17 százaléka – képes arra, hogy a jövedelmének több mint a 20 százalékát félretegye a hónap végén, addig a társadalom közel harmadának, 28 százalékának abszolút semmilyen havi pénzbeli megtakarítása sincsen.
A hónapról hónapra élő, anyagi védőháló nélküli réteg aránya ráadásul egyre nagyobb a társadalomban, a magyarországi a legrosszabb mutató a környező régiós országokkal összevetve.
A kiugró makrogazdasági megtakarítási ráta tehát nem a társadalom kollektív gazdagodását jelenti. Sokkal inkább arról van szó, hogy a jövedelmi skála tetején elhelyezkedő, szabad tőkével rendelkező felsőbb rétegek a magas kamatokat kínáló eszközökben – például állampapírokban – látványosan felhalmozták a pénzüket. Ez a szűk körű vagyonkoncentráció húzta fel az országos átlagot a nemzetközi ranglistákon, miközben a lakosság széles tömegei teljesen kiszolgáltatottak maradtak a gazdasági sokkoknak.
A teljes elemzést itt lehet elolvasni:
Az állampapírok szerepe és a fogyasztási kézifék
A megtakarítási kedv megugrásában a racionális befektetési lehetőségek is komoly szerepet játszottak. Azok a rétegek, amelyek rendelkeztek szabad tőkével, a magas inflációt követően megjelent, kedvező kamatozást kínáló lakossági állampapírok felé fordultak. Az inflációkövető kamatok olyan hozamokat biztosítottak, amelyekkel a lakosság meg tudta védeni a pénze vásárlóértékét, ez a tőkebeáramlás pedig növelte a hivatalos megtakarítási statisztikákat.
Nagy Márton korábbi nemzetgazdasági miniszter megosztotta, kik és milyen arányban birtokolják a Prémium Magyar Állampapírokat (PMÁP). Az akkori adatok szerint az országban mindössze 550 ezer magánszemélynek volt ilyen állampapírja, vagyis a lakosság döntő része nem tudott élni a lehetőséggel. A döbbenetes vagyoni szakadék és a statisztikai torzítás mértéke akkor válik igazán egyértelművé, ha megnézzük a kategóriák szerinti megoszlást az állományban.
A PMÁP-ban lévő teljes lakossági vagyon (6990 milliárd forint) elsöprő többségét, 92,7 százalékát olyanok birtokolták, akik fejenként legalább 5 millió forintot tartanak ebben a megtakarítási formában. A kisbefektetők, akik 5 millió forint alatti összeget tudtak ide elhelyezni, a teljes prémiumállampapír-vagyonnak mindössze a 7,3 százalékát adják (a 0-1 milliós kategória 24 milliárd forintot, az 1-5 milliós kategória pedig 487 milliárdot képvisel). Ráadásul a csúcsot egy egészen szűk belső elit jelenti: mindössze nagyjából 25 ezer olyan nagybefektető van, aki 50 millió forint feletti fejenkénti állománnyal rendelkezik, és ők tartották a számláikon a teljes PMÁP-állomány több mint 40 százalékát.
Fotó: Facebook/Nagy Márton
Mi a helyzet a régióban?
Hogy a magyar adat mennyire a megváltozott gazdasági helyzetre adott lakossági reakció eredménye, azt a regionális trendek is jól mutatják. A grafikonon Csehország áll a harmadik helyen 13,7 százalékkal. A cseh és a magyar gazdaság nagyon hasonló inflációs hullámot élt át az elmúlt években, és a lakossági reakció is teljesen megegyezett: a fogyasztás mérséklése és a biztonságosabb megtakarítási formák keresése.
Ezzel szemben a stabilabb, kiszámíthatóbb gazdaságú jóléti államok lakossága sokkal bátrabban költ. Az Egyesült Államokban a ráta mindössze 4,9 százalék, az Egyesült Királyságban 4,7 százalék, míg Olaszországban 4,2 százalék. Ezekben az országokban a GDP jelentős részét a belső fogyasztás hajtja, míg a közép- és kelet-európai régióban a lakosság inkább puffer képzésére használja a jövedelmét.
Rendkívül érdekesek lesznek a 2026–2027-es adatok. Kérdéses, hogy az infláció normalizálódásával és a reálbérek tartós növekedésével a magyarok visszatérnek-e a korábbi fogyasztási szinthez, vagy a gazdasági óvatosság tartósan itt marad, és konzerválja ezt a magas megtakarítási rátát.
Ezekről a témákról is szó lesz szeptember 24-én a Klasszis Befektetői Klub rendezvényén, amelyre itt tud regisztrálni.
Jöjjön el konferenciáinkra, klubtalálkozóinkra, vegyen részt Ön is rendezvényeinken!
A Klasszis Média további rendezvényeiről a klasszis.hu weboldalon talál információkat >>
Hároméves csúcson az ingatlankínálat. 
