Bod Péter Ákos a nagy uniós pénz megállapodásról: amikor mindkét fél akarja

Az uniós forrásokról szóló megállapodás Ursula von der Leyen, az Európai Biztottság elnöke és Magyar Péter magyar miniszterelnök között minden előzetes várakozást felülmúlt. Legalábbis a saját előrejelzésem az volt, hogy a szóban forgó pénzek nagyobb fele, de nem az egésze lesz potenciálisan elérhető. 

Az persze nem várható el, hogy a bejelentésekben szereplő hatalmas összegek mind megjelenjenek magyar számlákon. Már önmagában az is nagy eredmény, sőt igazán az lesz a tényleges fegyvertény, ha a közeli hónapokban a magyar kormányzat képes teljesíteni a lehívási feltételeket. Akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy már az első felszabadított egymillió euró is áttörést jelent. 

Nem az összeg miatt, hanem azért, mert a befagyasztott uniós forrásokhoz való hozzájutás azt jelenti, hogy a jogállamisági, jogrendi feltételeknek végre megfelelt Magyarország. 

Ez az igazi tét, a pénzek ezen felüli bónusznak számítanak. A helyreállítási alap (RRF) feltételeinek teljesülése ráadásul gyakorlatilag feloldhatja az EU szokásos hosszú távú (2020-2027-es) költségvetésében, az úgynevezett feltételességi eljárás keretében máig blokkolt pénzeket (ez önmagában több, mint 4 milliárd euró). 

A kekvák ügye: 2,2 milliárd euró a tét

És van még további befagyasztás, az „akadémiai szabadság” megsértése okán: ott 2,2 milliárd euró a tét. Ez utóbbi mögött az úgynevezett „közfeladatot ellátó közérdekűvagyon-kezelő alapítványok” (kekvák) ügye áll. A Fidesz kezdte a Corvinus Egyetemmel, és végül huszonegy egyetemet vitt ki az állami rendszerből „modellváltás” címszó alatt a kormányzó párthoz, a kormányfőhöz közeli személyekből álló kuratóriumok vezette alapítványokba. Ezzel viszont olyan átláthatósági és összeférhetetlenségi problémákat teremtett, amelyek miatt súlyos erkölcsi és anyagi veszteség érte a magyar felsőoktatást: kiszorulás az európai diákcseréből, kutatási projektekből. A mérleg egyik serpenyőjébe tehát a súlyos társadalmi veszteségek kerültek be, a túloldalra pedig olyan tételeket pakoltak fel, mint a hivatalban levő kormánytagok, miniszterek mellékállásai, akik millió forintos honorálás mellett kuratóriumi tagságot nyertek. 

Az Európai Bizottságnak az abszurd helyzetre adott kemény válasza után a kabinettagok ugyan távoztak a kurátori állásaikból, és másoknak adták át a stallumot, de ezekkel a kozmetikai javításokkal nem szűntek meg azok a szerkezeti bajok, amelyek miatt a kekva mint forma alkalmatlan az európai normák szerinti működésre. Az egész konstrukciónak mennie kell; a Magyar-kormány ez ügyben már előkészítette az Alaptörvény módosítását. 

Ismertek voltak a brüsszeli elvárások

Ez csupán egy, noha láthatóan igen fontos és súlyos következményekkel járó ügy a sok között, amelyeket még az idén rendezni kell, vagy legalább is elindítani a jogi rendezést, és annak menetéről meg kell győzni a Bizottság apparátusát. 

Ezért roppant álságos, amikor Fidesz-politikusok, köztük a volt miniszterelnök, azt firtatják, hogy ugyan vajon milyen ígéretet tett Magyar Péter „Brüsszelnek”. A számos „mérföldkő” ugyanis mind ismert volt a korábbi tárgyalások során. 

Ami a megállapodás gazdasági jelentőségét illeti, azt nehéz alábecsülni. Nem kevés pénzről van szó. A természetüket valamint a gazdaságra, állampénzügyekre gyakorolt hatásaikat tekintve, a pénzalapok esete nem egyforma. 

A világjárvány utáni újjáépítési pénzeszköz (RRF) egyszeri döntéssel jött létre, és szoros határidőhöz van kötve. Itt valóban versenyfutás zajlik az idővel. A Bizottság vezetője nagy rugalmasságot mutatott, de az idei határidőket nem lehet módosítani. Nem Magyarország az egyetlen, ahol a programok körül csúszás vagy tartalmi, technikai gond lépett fel; és bár a magyar kormányváltás tényleges indok lehetne a határidő meghosszabbítására, ilyen precedenst nem fognak teremteni. 

Az RRF-csomag hitel-része egyszerűbb: ha minden jogi-ügyrendi feltétel teljesül, akkor a kedvezményes kamatozású hitelrészhez hozzá lehet férni. A nagyobb hányad a vissza nem térítendő támogatás: ott projekteket kell beadni, ha már elő vannak készítve, vagy más célú projekteket ide irányítani, amennyiben valóban illeszthetők az RRF-kiíráshoz.  

Kell az államnak az uniós hitel

Kell-e a magyar államnak az RRF-hitel? Nagyon is! Az újabb hitel persze megnöveli a bruttó államadósságot, de egyfelől feleslegessé teszi a máskülönben szükségessé váló későbbi piaci hitelfelvételt (kötvénykibocsátást). Tekintettel a magyar állam kockázati megítélésére, a piaci hitel az EU-forrásnál jóval drágább lenne. Még akkor is így van ez, ha jelenleg a választás előtti kondíciókhoz képest kevésbé drága az állam piaci hitelezése. Az RRF-hitelből megnövelhető a devizatartalék, és talán a többlet-forrásból előtörleszthetők a legdrágább hitelek. Ezáltal a roppant nagy kamatteher némileg enyhül a következő években.

A hosszútávú kedvező hatásokon túl azonnali gazdaságélénkítő következményekkel is kell számolni, noha nem nyílnak meg azonnal az uniós források. Ám már önmagában az is siker, ha az Orbán-kormány által korábban felvett egymilliárd eurós RRF-előleget nem kell visszafizetni, és a költségvetésből előfinanszírozott projektek mögé tényleg uniós pénz kerül. 

Megindulhatnak a beruházások

Az új pénzek beáramlása idővel elcsúsztatva járul hozzá a belföldi kereslet növekedéséhez, a beruházási aktivitás újraéledéséhez. A gazdasági szereplők azonban nem várnak addig: jogos az a várakozásunk, hogy a cégek, amelyek évek óta visszafogott fejlesztési aktivitását fejtettek ki a nehéz szabályozás környezetben, a különadókkal és egyéb ad hoc beavatkozásokkal teli Orbáni kormányzati gyakorlat mellett, most beruházásokba kezdenek, saját forrásból, bankhitelekből. 

Mindenképpen arra számíthatunk, hogy a meghökkentő, példa nélküli sokéves beruházás-visszaesési szakasz lezárul. Ez olvasható ki a független elemzők, nemzetközi intézmények prognózisaiból. Ilyen a makrogazdasági pálya a legutóbbi, az OECD által közzétett gazdasági előrejelzései is, mely szintén a felhalmozási aktivitás növekedésével számos (ebben még nincs benne a Bizottság és a Magyar-kormány közötti minapi politikai megállapodás ténye, csak annak a lehetősége). 

 

A 2022-től tartó nagy reálvisszaesés a beruházási és készletépítési tevékenységben rendkívül furcsa jelenség, magyar sajátosság. A tartós zsugorodásnak nemcsak az állami beruházási kiadások visszafogása volt az oka, hanem az üzleti szféra és részben a lakossági kör óvatossága is.

A 2026-os választás előtt egyértelmű volt a kivárás az üzleti körökben, a súlyos politikai kockázatok miatt. Ilyenkor hiába forszírozza a kormány az olcsó, támogatott hitelek nyújtását: egy prudens vállalatvezetés nem meri magát elkötelezni komoly fejlesztés mellett. 

Április 12-vel azonban egy szakasz lezárult, és ezért joggal számíthatunk a beruházási ciklus újraindulására. Akár még erősebb is lehet a bruttó felhalmozási folyamat, mint amit az OECD makrogazdasági kitekintése jelez, még akkor is, ha az iráni válság és sok  egyéb kockázat általánosságban nem kedvez a konjunktúrának.  

Még valami várható az említett politikai megállapodás nyomán. Annak szellemében felgyorsul a magyar jogalkotási és uniós egyeztető munka. Az időnyomás alatt a magyar államapparátus egész nyáron és ősszel dolgozni fog, ezzel lendületbe jön, és lendületben marad az intézményi-jogi átalakulás, amely az áprilisi nagy politikai és közhangulatváltást követi. 

Azt várhatjuk tehát, hogy a 2027-es évbe egy egészen más állapotú magyar állam, valamint a korábbi időszakhoz képest sokkal optimistább gazdaság, társadalom lép be. Ez együtt komoly növekedési tényező, még az átalakulási nehézségeket, a költségvetési gondokat, a NER-cégek körüli sokféle bajt is beszámítva.