Bod Péter Ákos: Amerika és a többiek a demokrata hullám után

A fogadóirodák és pénzpiacok az utóbbi napokban már beárazták a Demokrata Párt előretörését, de a siker mértéke meglepetést keltett. A piacok nem kedvelik a politikai szférából érkező meglepetéseket, másfelől kedvezik a tiszta képletet – a legrosszabb az lett volna, ha túl szorosak a választási eredmények, elhúzódik a számlálás, a vesztes fél nem hajlandó elismerni a vereséget.

Most nem ez történt, szerencsére. A félidős választási első reakciók közepes intenzitásúak: változott az amerikai tőzsdeindex, a dollár árfolyama, de elmaradt a dráma.

Nem teljesen béna kacsa 

Tiszta a választás utáni tájkép: sok benne a kék. Kevésbé tisztán látszik a folytatás, legalább is sokféle lehetséges pályáról szólnak az elemzések. Az elnöké a Fehér Ház, ám az ellenzék lesz többségben (januártól) a törvényhozás két házában.

Erre mondják: az elnök béna kacsa lesz. Más politikai kultúrákban cohabitation, békés/zajos egymás mellett élés, ami lehet működőképes, noha nem túl sokáig. Ám ebben a mostani helyzetben vajon milyen módon funkcionál a világ legnagyobb, noha már nem hegemón hatalma?

Ami tudható: a demokrata képviselőházi többség kemény kontrolhoz jut költségvetési ügyekben, indíthat jogi következményekkel járó vizsgálatokat, akár felelősségre vonási (impeachment) eljárásokat is, először talán csak Trump néhány miniszterével szemben.

A törvényhozást nem lehet megkerülni pénzügyekben, az elnöknek viszont nagy a mozgástere katonai, külügyi vonatkozásban.

Mivel a szenátusban kétharmados többség kellene az elnök eltávolításához, ennek nincs most esélye. Sőt az elnök az ellenséges elittel szembeni harcként tudná beállítani a jogi eljárásokat, és nem is állna érdekében megszüntetni a hatalmi ágak közötti intézményi súrlódásokat. A mindenben dealt, ügyletet kereső (tranzakciós) elnök és egy jelentős mértékben megfiatalodó szenátus és képviselőház között folyamatos csaták, alkotmányos viták várhatók.

Vannak, akik ebből a képletből azt vonják le, hogy Trump a maradék erős kártyáival játszik innentől, ami a világ döntő részének nem jó hír.

Mert adót nem tud emelni az elnök, de háborút indítani viszont igen. E teória szerint az amerikai belpolitikai fordulatot követően a világ még kockázatosabb lesz: a nagy egójú elnöknek leginkább a katonai ügyekben maradt meg a hatásköre, hát akkor ott éli ki magát.

A másik nézetrenden levők szerint a béna kacsa helyzetbe jutó elnök folyamatos alkukra szorul, és nagy kárt már nem tehet sem külgazdasági, sem védelmi ügyekben. A demokrata szenátusi többség kezében lesznek a bírói kinevezések. A kabinet tagjainak a megerősítése is éles fegyver.

Maga az elnök ugyan erős alkotmányos pozíciót élvez, büntethetetlen, ám a családja és üzleti kapcsolati köre már nem az. Vizsgálóbizottságok révén a Trump-család korrupciós ügyeivel is hirtelen foglalkozni lehet. A költségvetés ügyei, az adósságplafon körüli tárgyalások roppant mód korlátozzák az elnök mozgásterét, és nem javítana a helyzetén, ha külső kalandokba bonyolódna, idejét és energiáját is lekötné a nyolcvan éves elnöknek a sokfrontos küzdelem (beleértve azt, amit saját pártjában kell megvívni).

Európa felől nézve

Az első változat, vagyis a háborús elnöki szerepet öltő (folytató) Trump súlyos veszély, nemcsak Európára nézve. De itt különösen, Putyin háborújával az Unió keleti határainál. Még két évet kihúzni; ez embertelenül sok lenne.

A második változat szerint az elnököt túlságosan lekötik a szaporodó ügyei, és a kormánya sem merne kockázatos és költséges külső kalandokba bonyolódni, pláne, ha a törvényhozás nem adja meg azokhoz a költségvetési felhatalmazásokat. Az USA szövetségeinek, szomszédjainak a vegzálása helyett legalább részben visszaállhatna a szokásos együttműködés az intézmények szintjén.

Ez a változat már inkább megnyugtató lenne például Európának, meg a Trump által lekezelt egyéb nyugati szövetségeseknek; el lehet képzelni a megkönnyebbülés sóhajait a nyugati világ legtöbb fővárosában.

Ami azonban a gazdasági ügyeket illeti, az amerikai politikai hatalom ilyen éles megosztottsága egyben a cselekvésképtelenség rémét is felidézi. Az Egyesült Államok költségvetési helyzete már eddig is aggodalomra adott okot. Az államadósság igen nagy, a kamatköltségek emelkedni fognak, eközben sokasodnak a megoldatlan társadalmi bajok, köztük a társadalombiztosítás és a Medicare megoldatlan finanszírozási gondjai.

Ezek a gondok azonban nem maradnak meg az ország határain belül. Még korai felrajzolni a lehetséges jövőképeket, mégis jogos a kérdés, hogy mire számíthatunk a kialakult viszonyok között. 

A rövid távú hatások

A választás kimenetele nyomán a dollár árfolyama jelentősen gyengült a világ fontosabb devizáival, így az euróval szemben is. Következésképpen a forint-dollár árfolyam is erősödött valamelyest. Az amerikai állampapírpiacon is volt némi korrekció, a tízéves államkötvény hozama lefele mozdult az 5 százalékos szinttől. A tőzsdéken a blue chip részvények inkább erősödtek, bár a hangulat bármikor megfordulhat.

Sőt van egy olyan szektor, amelynek az ügye már rövidebb távon, gyakorlatilag bármikor veszedelmes hullámokat okozhat. És nem kis szektor, sőt olyan, amelyik már egy-két éve a maga dinamikájával az egész amerikai növekedési indexet felfelé tudta tolni, és amelynek sajátos dinamikája miatt annyira nehéz egyértelmű véleményt mondani az amerikai gazdasági viszonyokról: ez az AI és kapcsolódó részei.

A jövő stratégiai iparága, mondhatni, de egyben nagyon politikai is. És nem csak a stratégia szó politikai értelmében. Látványos a politikai szál – és Trump elnöksége alatt egyre szemérmetlenebbül nyílt a személyes, családi szál is – az AI és általában az újabb generációs tech-nagytőke és a Trump-kormányzat között.

Nem így indult korábban. Maga Trump még második megválasztása előtt is lebecsülően szólt az elektromos autókról, az új  technológiai fejleményekről, a kriptovalutáról. De aztán nagyon is szoros kapcsolatba került ha nem is az új technológiai kultúrával, de a techmilliárdosokkal.

2024-es megválasztását mindenféle módon támogatta Elon Musk, akiből nem túl sikeres kormányzatátalakító döntéshozót csinált az elnök, a támogatás fejében.

Musk Trump nyílt támogatásában nem volt egyedül. Az elnöki beiktatásra egy-egy millió dollárt adományozott rajta kívül Bezos (Amazon), Zuckerberg (Meta), Tim Cook (Apple), a Google, a Microsoft, az Uber, az OpenAI. 

Azóta egyre szorosabb lett Trump családjának a kripto iparághoz fűződő kötődése. Eric Tump, Donald Jr. és Barron Trump tulajdonosi és irányítói pozícióban van a World Liberty Financial nevű kripto cégnél, amely tokenekkel, dollárhoz kötött stabilcoinokkal, mémérmével ($TRUMP) kereskedik. Az iparág prosperálása erősen függ a szövetségi kormány szabályaitól.

És láss csodát: az iparág újabban kedvező elbánásban részesült a Trump-kormány részéről. Még a korábban indított szövetségi szintű vizsgálatokat is leállítottak, nyilván felső nyomásra.

Az ilyen családi vonatkozású ügyek igen valószínűleg elő fognak kerülni hamarosan. Különös lenne, ha a demokrata többség nem venné elő a bennfentes kereskedés és politikai korrupció vádját a sajtó által bőségesen dokumentált ügyekben.

Nemcsak a korrupciós vonal érdekes, hanem a tech-nagyvállalatok társadalmi megítélése, elfogadottsága. A kripto-iparág csak egy az új ágazatok közül. Itt van immár nagy iparágként a mesterséges intelligencia-szektor.

Ekörül egyre több komoly konfliktus támadt, elkerülhetetlenül. Az iparág nagy energiaigénye az elektromosáram árának emelkedéséhez vezetett. A hatalmas AI-üzemek letelepülése sok helyen váltotta ki a helyben lakók ellenállását: az az ő „akkumulátorgyáruk”. A republikánusok mostani térvesztésének sok oka közül az egyik az AI-iparág agresszív terjeszkedése – a Trump-kormányzat támogatását élvezve.

Ez volt eddig. Az AI-verseny fontos, valóban stratégiai ügy; a kínai veszélyre való hivatkozás nyilván több lobbista szövegnél. Egy új összetételű amerikai elit sem tudja vagy akarja behúzni a féket.

Mégis, a félidős választás ebben a vonatkozásban is nagy változást hozhat. A törvényhozás két házán túl az államok szintjén, a kormányzói körben is nagy változások történtek. Az új demokrata kormányzók, de a Trump-féle MAGA stigmától szabadulni szándékozó republikánus kormányzók, állami szintű tisztségviselők is szigorúbb környezeti, biztonsági, etikai normákat kérhetnek számon az eddig mindent letaroló lendülettel terjeszkedő AI-iparágon.

Hogy miként alakul, miben változik és miben nem az amerikai hatóságok, politikai körök hozzáállása az AI-forradalomhoz, később talán tisztábban látszik majd. De ami az azonnali, rövid távú üzleti hatásokat illeti: már most is csökken a piaci lelkesedés az iparágat illetően, amely az elmúlt időkben irdatlan mértékben szívta fel a pénzeket a tőkepiacon, miközben a cégek profitabilitása kétséges, változó. A részvényeik árfolyama az utóbbi időkig töretlenül emelkedett.

Ha azonban most egy erőteljes korrekció bekövetkezik egy ekkorára nőtt iparágban, az nyilván a teljes amerikai tőkepiacot is megrázza. Tőzsdei sokk az Egyesült Államokban? Annak hatása nyilván szétspriccelne a világban. 

Ám nem kell ilyen drámai hatásokra gondolni, vannak sokkal nyilvánvalóbb, tartós összefüggések. Az AI-iparnak eddigi hatalmas volt a kölcsöntőke-igénye. Pénzigénye az amerikai, sőt áttételesen, a globális kamatszintek emelkedésének egyik tényezője volt. Most is, az iparág méretei miatt, bármi történik ebben az ágazatban, az kihat a világ más részére is.

Mi jön a trampizmus után?

A képviselőházi többség megváltozása miatt lehetséges irányváltások között emlegetik az elemzők a nemzetközi kereskedelem terén eddig folyó különös vámháború ügyét is. A külkereskedelemnek kitett Európában fel is éledt ma a remény, azon a gondolati alapon, mely szerint az importvámok szelektív és rapszodikus kivetésével operáló trumpi politikai annyira látványosan mondott csődöt, hogy még a helyén maradó Trump-adminisztráció is kénytelen szembenézni a kurdarccal, és...

Csakhogy itt valóban foglyul ejtheti az európai politikusokat a remény, hogy az amerikai vámpolitika most végre megváltozik, de maximum két évig kell már csak elviselni ezt a külkereskedelemi rezsimet. Vagy még addig sem, hátha az erejét és érdeklődését vesztő elnök elengedi addigi fixa ideáját.

Ám ebbe a gondolatmenetbe valóban belejátszik a vágy. A vámvédelem mint eszköz, a protekcionizmus mint gazdaságpolitikai koncepció nagyon is réginek számít Amerikában, szinte egyidejű az Államokkal. Igazából az 1960-as és 2000-es évek közötti négy évtized volt a kivétel, nem pedig a szabály.

Ezért az EU által kezdeményezett szabadkereskedelmi tárgyalások Kanadával és más érdeklődő országokkal, térségekkel továbbra is határozottan folytatandók.

Trump külön eset (volt), de sem az átmeneti két évben, sem a következő amerikai választáson esetleg beálló politikai váltást követően csekély az esély arra, hogy a világkereskedelmi status quo ante akár csak megközelítőleg helyreálljon.

Európát meg kell erősíteni stratégiai vonatkozásban, egy hangon beszélő közösségként kifelé, és megvédeni érdekeit és értékeit minden más blokkal szemben. Persze nagyon nem mindegy, hogy a partner blokkok döntéshozói milyenek, milyen értékeket követnek, hogyan hajlandók kooperálni. Itt már van a reménynek is tere.  

A Benchmark rovat cikkei itt érhetők el.