Ez a bizonyos monetáris könnyítési program azt jelenti, hogy az EKB, ill. az eurózóna nemzeti bankjai kötvényeket vásárolnak. Ezek jórészt államkötvények, kisebb részben vállalati kötvények is lehetnek köztük, és vannak ún. eszközökkel fedezett értékpapírok, vagyis olyanok, melyek mögött valamilyen kézzel fogható fedezet (ingatlan stb.) áll. A lényeg tehát, hogy olyan papírokat vegyen az EKB, amik értékesek, és nem jelentenek különösebb kockázatot, vagyis az EKB nem spekulál. Igen ám, de mindezt olyan pénzből teszi, ami eredetileg nincs a pénzügyi rendszerben, hanem erre a célra teremti a központi bank. Ebből a szempontból fedezetlen pénz, vagyis olyan, amely mögött alapvetően nincs áru-, vagy szolgáltatásfedezet.
Kié lesz a pénz?
Felmerül a kérdés, hogy ez a pénz hogy jut a gazdaságba, kihez kerül? Értelemszerűen első körben azokhoz, akitől a központi bank megveszi az értékpapírt. Tulajdonképpen ez bárki lehet, aki állampapírokkal rendelkezik. Mindegy, hogy ez egy bank, befektetési alap, vagy magánszemély, hisz a papíroknak központi piaca van, és ha ott az EKB megjelenik nagy vevőként, akkor felhajtja az árakat, vagyis lecsökkenti a hozamokat. Bárki is az eladó, nála jelenik meg a pénz.
Most jön a másik döntő kérdés: mit fog csinálni a pénzzel? Ha mondjuk rengeteg magánszemélyről lenne szó, akik azonnal vásárolni mennek, akkor közvetlen inflációs hatás jelenne meg. De erről szó sincs, általában nagyobb intézmények, bankok szórják ki jóárasított állampapírjaikat. A program akkor érné el a célját, ha pl. az így likviditáshoz jutó bankok hitelezni kezdenének olyan vállaltoknak, akik így termelésüket bővíteni tudják, ezáltal beindítva a gazdasági növekedést.
A tőzsdére zúdul
A gyakorlat azonban inkább azt mutatja, hogy az újabb befektetésre váró tőke az eladott állampapírok helyett a részvénypiacot veszi célba, és ott hajtja még följebb a már amúgy sem alacsony árakat. Ennek azonban a gazdaságra inkább csak lélektani hatása van: közvetlenül nem vált ki gazdasági aktivitást. Ráadásul van a részvényvásárlóknak egy speciális csoportja, aki akik a program hatására különösen aktívak lesznek. Ők pedig maguk a tőzsdei vállalatok: bátorítást éreznek arra, hogy saját részvényeket vegyenek. Ez ugyancsak a részvényesi értéket növeli, de a gazdasági növekedéshez nem járul hozzá, mivel a cég a pénzt nem fejlesztésekre fordítja.
A következő hónapokban meglátjuk, hogy az EKB „pénzesője” mit fog okozni. Az eredeti kérdésre válaszolva: valóban pénzesőről van szó, de csak az EKB oldaláról. A másik oldalon senkinél nem jelenik ez meg közvetlenül, csak annyi történik, hogy jobb áron több kötvényt lehet eladni, tehát csak egy pici ingyenpénz érkezik egy-egy kötvénytulajdonoshoz. Az általuk eladott papírok ellenértéke lenne hivatott arra, hogy felpörgesse a gazdaságot. Hogy erre alkalmas-e, nem tudjuk, de a tőzsdéket máris hevesen hajtja fölfelé.
Vissza is kéne majd vonni
Egy gond lesz még hosszabb távon. ha lezajlik a program: ott lesz a központi bankoknál a sok megvett kötvény. Ha már nem lesz szükség az enyhítésre, sőt egyenesen a monetáris szigorítás jön, akkor a központi banknak el kéne adnia ezeket a papírokat, és így begyűjteni a most kiosztott pénzt. Nagy kérdés, hogy ez hogy fog lezajlani, elbírja-e a piac a sok kötvényt, esetleg a tőzsdékről áramlik át a pénz, hogy megvegye őket, és akkor a tőzsdék omlanak össze. Ha pedig mégsem vonja vissza az EKB a pénzt, megriadva a hatásoktól, akkor egy későbbi inflációs hatás jelentkezhet. Sok még a bizonytalanság ezzel a pénzesővel, nagy kísérletbe vágott bele a világ.
Több lesz, mint összeszerelő üzem. 
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
