Csak ámulunk és bámulunk, mekkorát változott velünk a világ. És most nem az áprilisi választások eredmenyeként bekövetkezett, túlzás nélkül 180 fokosként értékelhető politikai fordulatra utalunk, hanem az inflációra. Míg másfél éve még amiatt szomorkodtunk, hogy az éves fogyasztóiár-indexünk 2023 elejéhez hasonlóan ismét a legmagasabb lett az Európai Unióban (még ha a 2025 eleji 5-6 százalék közötti értékek messze nem voltak annyira borzasztóak, mint a három és fél évvel ezelőtti 25,7 százalékos ráta), addig most már hónapról hónapra azt vizslathatjuk, van-e olyan európai állam, azon belül olyan uniós tagország, ahol kisebb a pénzromlás, mint nálunk.
Nos, egyelőre még van, de nem sok – derül ki a legfrissebb Privátbankár Európai Inflációs Körképből. Az adataikat cikkünk megjelenéséig nyilvánosságra hozott 40 európai ország közül mindössze három jelentett alacsonyabb júliusi éves inflációs adatot a magyarországi, közel egy évtizede nem látott mértékű 1,2 százaléknál: Svédországban 0,2, míg az egymással monetáris és gazdasági unióban lévő Svájcban és Liechtensteinben 0,4 százalékos volt a múlt hónapban az éves fogyasztóiár-index. Ez eggyel kevesebb állam a júniusinál, miután júliusban sikerült Csehországot e tekintetben magunk mögé utasítani. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy az EU-n belül csak a svédek tudtak elénk kerülni (jobban mondva, előttünk maradni).
Mindezt úgy érte el Magyarország, hogy az egy hónappal korábbinál szűkebb mezőny tagja lett: míg júniusban 41-ből 30 ország tudta még az előző havinál is lejjebb vinni az éves inflációs rátáját, addig most 40-ből csak 21.
A legnagyobb csökkenést Románia érte el (-2,2 százalékpont), keleti szomszédunkat Észak-Macedónia (-1,1 százalékpont) és Görögország (-1,0 százalékpont) követi.
Míg a júniusinál júliusban eggyel kevesebb, négy európai országban stagnált az éves infláció (ezúttal Finnországban, Írországban, Luxemburgban és Oroszországban), addig meglódult az inflációnövelők tábora, az előző havi 6-ról 15 fősre. A legnagyobb mértékű, 0,50 százalékpontos havi emelkedésről négyen is beszámoltak: Koszovó, Lengyelország, Németország és Ukrajna.
Kérdés, mennyivel kerültünk volna hátrébb, ha a Magyar-kormány már kivezette volna az elődje által bevezetett piactorzító intézkedést, az árrésstopot. Miután annak inflációfékező hatását nemcsak elemzők, hanem a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is 1,5 százalékpontosra tette, mi is ennek alapján játszottunk el a gondolattal, hol állnánk árrésstop nélkül. Nos, az így kijövő 2,7 százalékos rátával nem kevesebben, mint kilencen is elénk kerülnének, aminek következtében Ausztriával állnánk holtversenyben – Európában a tizenharmadik helyen, azon belül az EU-ban a kilencediken. Ez sem lenne akkora dráma.
Mindenesetre most még az árrésstop által befolyásolt adatok a mérvadók. Így ezeket volt kénytelen figyelembe venni az Eurostat is, amikor elkészítette a maga júliusi inflációs adatsorát, a harmonizált fogyasztóiár-indexeket. Vagyis azokat, amelyek azt mutatják meg, egy meghatározott időszak alatt (általában havi vagy éves összevetésben) mennyivel változtak a fogyasztók által megvásárolt termékek és szolgáltatások átlagos árai. Azért nevezik őket harmonizáltaknak, mert az EU-tagországok statisztikai hivatalai ugyanazt a szabványosított módszertant alkalmazzák, így válnak az adatok összehasonlíthatóvá egymással az egész EU-ra, illetve az eurózónára vonatkozóan.
A más (összehasonlító) módszer miatt a harmonizált fogyasztóiár-index nem feltétlenül esik egybe a headline-okban szereplő nemzeti inflációs rátákkal. Magyarország harmonizált fogyasztóiár-indexe például a Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint 1,60 százalék lett, vagyis 0,40 százalékponttal magasabb az általánosnál. A miénknél a Privátbankár Európai Inflációs Körkép becslései szerint a 26 másik európai uniós tagország közül csak háromban (Svédországban, Csehországban és Dániában) lehetett alacsonyabb júliusban a harmonizált fogyasztóiár-index. Bizonyosságot ma délelőtt 11 órakor szerezhetünk – akkor hozza nyilvánosságra az Eurostat a harmonizált fogyasztóiár-indexeket.
Hiába tükrözik azt az adatok, hogy európai szinten nőtt az inflációs nyomás, az ennek fő monetáris ellenszerével, a kamatemeléssel mindössze egy jegybank, a moldovai élt. Ellenben ketten csökkentettek, az orosz központi bank és az MNB. Utóbbi irányadó rátája benézett a 6 százalékos szint alá. És elemzők szerint borítékolható, hogy a jelenleg 5,75 százalékos MNB-alapkamat a Monetáris Tanács következő, augusztus 25-én, kedden esedékes ülésén még lejjebb megy majd.
Ám addig is rögzíthetjük a tényt, miszerint annak köszönhetően, hogy júniusról júliusra az éves inflációnk kétszer jobban csökkent, mint a jegybanki alapkamat, az úgynevezett visszatekintő reálkamatunk emelkedett. Ennek ellenére európai szinten ugyanúgy az ötödik legmagasabb, mint volt egy hónappal ezelőtt.
Más kérdés, hogy – mint arra minden egyes körképünk végén kénytelenek vagyunk felhívni a figyelmet – a visszatekintőnél a megtakarítók számára lényegesebb lehet az előretekintő reálkamat. Vagyis az az érték, amely azt mutatja meg, hogy a most bankbetétbe tett, illetve befektetett összegek után járó kamat, hozam hogyan aránylik majd az azok felvételéig lezajló inflációhoz.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Az ázsiai tőzsdék negatív kereskedési hangulata nem tesz jót a forint árfolyamának sem. 
