Csak ámulunk és bámulunk, mekkorát változott velünk a világ. És most nem az áprilisi választások eredmenyeként bekövetkezett, túlzás nélkül 180 fokosként értékelhető politikai fordulatra utalunk, hanem az inflációra. Míg másfél éve még amiatt szomorkodtunk, hogy az éves fogyasztóiár-indexünk 2023 elejéhez hasonlóan ismét a legmagasabb lett az Európai Unióban (még ha a 2025 eleji 5-6 százalék közötti értékek messze nem voltak annyira borzasztóak, mint a három és fél évvel ezelőtti 25,7 százalékos ráta), addig most már hónapról hónapra azt vizslathatjuk, van-e olyan európai állam, azon belül olyan uniós tagország, ahol kisebb a pénzromlás, mint nálunk.
Nos, egyelőre még van, de nem sok – derül ki a legfrissebb Privátbankár Európai Inflációs Körképből. Az adataikat cikkünk megjelenéséig nyilvánosságra hozott 40 európai ország közül mindössze három jelentett alacsonyabb júliusi éves inflációs adatot a magyarországi, közel egy évtizede nem látott mértékű 1,2 százaléknál: Svédországban 0,2, míg az egymással monetáris és gazdasági unióban lévő Svájcban és Liechtensteinben 0,4 százalékos volt a múlt hónapban az éves fogyasztóiár-index. Ez eggyel kevesebb állam a júniusinál, miután júliusban sikerült Csehországot e tekintetben magunk mögé utasítani. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy az EU-n belül csak a svédek tudtak elénk kerülni (jobban mondva, előttünk maradni).
Mindezt úgy érte el Magyarország, hogy az egy hónappal korábbinál szűkebb mezőny tagja lett: míg júniusban 41-ből 30 ország tudta még az előző havinál is lejjebb vinni az éves inflációs rátáját, addig most 40-ből csak 21.
A legnagyobb csökkenést Románia érte el (-2,2 százalékpont), keleti szomszédunkat Észak-Macedónia (-1,1 százalékpont) és Görögország (-1,0 százalékpont) követi.
Míg a júniusinál júliusban eggyel kevesebb, négy európai országban stagnált az éves infláció (ezúttal Finnországban, Írországban, Luxemburgban és Oroszországban), addig meglódult az inflációnövelők tábora, az előző havi 6-ról 15 fősre. A legnagyobb mértékű, 0,50 százalékpontos havi emelkedésről négyen is beszámoltak: Koszovó, Lengyelország, Németország és Ukrajna.
Kérdés, mennyivel kerültünk volna hátrébb, ha a Magyar-kormány már kivezette volna az elődje által bevezetett piactorzító intézkedést, az árrésstopot. Miután annak inflációfékező hatását nemcsak elemzők, hanem a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is 1,5 százalékpontosra tette, mi is ennek alapján játszottunk el a gondolattal, hol állnánk árrésstop nélkül. Nos, az így kijövő 2,7 százalékos rátával nem kevesebben, mint kilencen is elénk kerülnének, aminek következtében Ausztriával állnánk holtversenyben – Európában a tizenharmadik helyen, azon belül az EU-ban a kilencediken. Ez sem lenne akkora dráma.
Mindenesetre most még az árrésstop által befolyásolt adatok a mérvadók. Így ezeket volt kénytelen figyelembe venni az Eurostat is, amikor elkészítette a maga júliusi inflációs adatsorát, a harmonizált fogyasztóiár-indexeket. Vagyis azokat, amelyek azt mutatják meg, egy meghatározott időszak alatt (általában havi vagy éves összevetésben) mennyivel változtak a fogyasztók által megvásárolt termékek és szolgáltatások átlagos árai. Azért nevezik őket harmonizáltaknak, mert az EU-tagországok statisztikai hivatalai ugyanazt a szabványosított módszertant alkalmazzák, így válnak az adatok összehasonlíthatóvá egymással az egész EU-ra, illetve az eurózónára vonatkozóan.
A más (összehasonlító) módszer miatt a harmonizált fogyasztóiár-index nem feltétlenül esik egybe a headline-okban szereplő nemzeti inflációs rátákkal. Magyarország harmonizált fogyasztóiár-indexe például a Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint 1,60 százalék lett, vagyis 0,40 százalékponttal magasabb az általánosnál. A miénknél a Privátbankár Európai Inflációs Körkép becslései szerint a 26 másik európai uniós tagország közül csak háromban (Svédországban, Csehországban és Dániában) lehetett alacsonyabb júliusban a harmonizált fogyasztóiár-index. Bizonyosságot ma délelőtt 11 órakor szerezhetünk – akkor hozza nyilvánosságra az Eurostat a harmonizált fogyasztóiár-indexeket.
Hiába tükrözik azt az adatok, hogy európai szinten nőtt az inflációs nyomás, az ennek fő monetáris ellenszerével, a kamatemeléssel mindössze egy jegybank, a moldovai élt. Ellenben ketten csökkentettek, az orosz központi bank és az MNB. Utóbbi irányadó rátája benézett a 6 százalékos szint alá. És elemzők szerint borítékolható, hogy a jelenleg 5,75 százalékos MNB-alapkamat a Monetáris Tanács következő, augusztus 25-én, kedden esedékes ülésén még lejjebb megy majd.
Ám addig is rögzíthetjük a tényt, miszerint annak köszönhetően, hogy júniusról júliusra az éves inflációnk kétszer jobban csökkent, mint a jegybanki alapkamat, az úgynevezett visszatekintő reálkamatunk emelkedett. Ennek ellenére európai szinten ugyanúgy az ötödik legmagasabb, mint volt egy hónappal ezelőtt.
Más kérdés, hogy – mint arra minden egyes körképünk végén kénytelenek vagyunk felhívni a figyelmet – a visszatekintőnél a megtakarítók számára lényegesebb lehet az előretekintő reálkamat. Vagyis az az érték, amely azt mutatja meg, hogy a most bankbetétbe tett, illetve befektetett összegek után járó kamat, hozam hogyan aránylik majd az azok felvételéig lezajló inflációhoz.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Egy amerikai fotóriporternőnek eltörték egy bordáját és több csigolyáját, egy 78 éves francia polgármestert pedig megrugdostak. 
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
