A hazai makrogazdasági pálya egyik legkritikusabb pontja a munkaerőpiac és a bérdinamika alakulása – mondta Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője a hitelintézet sajtótájékoztatóján. Bár a munkaerőpiac korábbi feszessége némileg oldódott az elmúlt években, az iparban és az építőiparban a plusz munkaerőkereslet gyakorlatilag teljesen eltűnt. A bérdinamika viszont a minimálbér és a garantált bérminimum kötelező emelései miatt rendkívül magas maradt.
„Normális esetben a béreknek a termelékenységgel párhuzamosan kellene növekedniük, Magyarországon azonban a fizetések teljesen elszakadtak a valós termelékenységtől”
– figyelmeztetett Németh Dávid.
Erről a problémáról laptársunk, a Klasszis Média csoporthoz tartozó Mfor ebben a cikkben számolt be részletesen.
A vezető elemző szerint ezen a téren sürgős fordulatra van szükség, és a fenntarthatóság érdekében a bérdinamikának 2027-ben jelentősen le kell lassulnia. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a forint az utóbbi időszakban jelentősen erősödött, a 360 és 370 közötti sávban tartózkodik az euróval szemben. A túl erős forint miatt a hazai munkaerő költsége nemzetközi szinten is kifejezetten magasnak számít, ami rontja a versenyképességet. Ráadásul ez a stabilitás törékeny: ha a közel-keleti feszültségek miatt a kőolaj ára a világpiacon 130 dollárig emelkedne, az euró jegyzése azonnal 380 forintig ugorhatna fel.
Fogyasztási boom és évtizedes mélyponton lévő beruházások
A K&H előrejelzése szerint a gazdaság 2027-ben 2,4 százalékkal, 2028-ban pedig már 2,8 százalékkal növekedhet. A növekedés szerkezete azonban egészségtelen. A lakossági fogyasztás élénkülése ugyan komoly hajtóerőt jelent, de a beruházások rendkívül alacsony szinten vannak, ami visszahúzza a teljesítményt. A megugró fogyasztás miatt ráadásul többet kell importálni, ami rontja a külső egyensúlyt. Eközben a cégek növekvő készletszintjei azt jelezhetik, hogy a vállalatok egyelőre nem tudják eladni az összes megtermelt árut.
Fotó: Klasszis Média
A vállalati hitelállomány, amely 2010-ben még bőven a régiós átlag felett alakult, mára teljesen visszaesett a környező országok szintjére. Az uniós források idén még nem tudták érdemben megtámasztani a fejlesztéseket, pedig a kohéziós alapokból érkező, tízmilliárd eurós nagyságrendű keretet legkésőbb 2029-2030-ig kötelezően el kell költeni. Ha ezek a pénzek beáramlanak, jövőre végre megérkezhet a beruházási fordulat.
Globális szorítás és a kamatkörnyezet
Nemzetközi szinten az Európai Unió arányaiban folyamatosak veszít a világexportból, miközben az Egyesült Államok tartja a pozícióit, Kína pedig folyamatosan növeli a részesedését. Kína rendkívül agresszíven exportálja az elektromos autókat, ami nehéz helyzetbe hozza a hagyományos európai autógyártókat.
A nemzetközi kamatkörnyezet is borzolja a kedélyeket, az amerikai állampapírhozamok húsz évenem látott magasságokba emelkedtek. Pozitív hír ugyanakkor, hogy a magyar állampapírok jól állnak, a kamatfelár nem kezdett el növekedni. Bár a Magyar Nemzeti Bank a nyáron háromszor csökkentette az alapkamatot, a további hazai kamatvágásokat nehezítheti, ha a nagy külföldi jegybankok szigorítanak. Az Európai Központi Bank és a Federal Reserve további emelései miatt az idei év hátralévő részében a hazai alapkamat már vélhetően az 5,5 százalékos szinten marad, és a kamatvágások folytatása teljesen áttolódik a következő évre.
A makrogazdasági ború ellenére történelmi csúcson a vállalati bizalom
Bár a makrogazdasági háttér tele van buktatókkal, a hazai vállalatvezetők mégis rendkívül optimistává váltak a K&H nagyvállalati növekedési indexének legfrissebb adatai szerint. Bár az év első negyedében – a kormányváltás előtt – még a pesszimizmus dominált, a második és harmadik negyedévre drasztikus fordulat következett be. Bár a második negyedéves hurráoptimizmus a harmadik negyedévre kissé enyhült, a vállalatok körében a derűlátás még mindig rendkívül magas. A kutatás három részindexe közül különösen a makro alindex mutat kiugró teljesítményt, amely az indulása óta nem látott történelmi csúcsra emelkedett.
Az eredményeket ismertetve Bodor Tibor, a K&H vállalati üzletágának vezetője elmondta, hogy az optimizmus elsősorban a legjelentősebb gazdasági súlyú, tízmilliárd forint feletti forgalmú vállalatokra jellemző. A megkérdezett nagyvállalatok kétharmada rövid távon is pozitív változásokat prognosztizál a gazdaságban, míg hároméves időtávon ötből négy cég, vagyis a vállalatok 79 százaléka egyértelmű javulást vár, mert hisznek a gazdaságpolitika kedvező irányváltásában.
A jövedelmezőségi rangsor és a beruházási paradoxon
A vállalatok jövő évi jövedelmezőségét befolyásoló tényezők közül a második negyedévben még toronymagasan vezető kormányzati gazdaságpolitika helyett a harmadik negyedévre a közvetlen piaci hatások vették át a vezetést.
- Az első helyre az árfolyamváltozások kerültek.
- A második helyen a beszállítói árak állnak.
- A harmadik fokot pedig a hazai vevők helyzete foglalja el.
Érdekesség, hogy az energiaárak kérdése látványosan hátrasorolódott, a cégek megtanultak együtt élni a tartósan magas árakkal.
A jövőkép ugyan pozitív, ez egyelőre mégsem csapódik le tömeges beruházásokban. Kevesen terveznek fejlesztéseket, akik igen, azok az informatika, a digitalizáció és a termelőgépek felé fordulnak, utóbbi kettő ugyanis a közvetlen válasz a régiós bérnyomásra és a hazai digitális elmaradásra. A beruházásokhoz hosszú távú hitelekre lenne szükség, de itt egy komoly piaci paradoxon látható: bár a likviditás megvan, a vállalatok mindössze öt százaléka számít arra, hogy nőni fog a hosszú távú kölcsönök iránti igény, a többség óvatos a külső finanszírozással.
A növekedési várakozások területi bontásában nincs nagy eltérés: a kis- és középvállalatok Kelet-Magyarországon, a nagyvállalatok viszont Közép-Magyarországon a legbizakodóbbak. Ágazatilag a szolgáltatói szektor vezeti az optimizmus-versenyt, az ipar várakozásai is jók, egyedül a kereskedelem az a terület, ahol jóval szerényebb prognózisokat fogalmaznak meg.
Halálos áldozat is van.
